Táv: 9,1km

Szintemelkedés: 316m

Egy újabb családi sétát ajánlok. Borbarátoknak feltétlenül, mert most elhagyjuk Budapestet és környékét és egy borvidék kellős közepén tehetünk egy nagyon kellemes és látnivalókban, szép kilátásban is bővelkedő könnyű családi sétát. Kényelmesen, a borospincéket is meglátogatva fél napos programmal lehet számolni. Ezt az útvonalat ezért azoknak is ajánlom, akik a Villányi Borvidéken töltenek el egy kis időt és szeretnének kirándulni is egy kicsit. Az útvonal Kisharsány és Palkonya között a dombokon keresztül vezet.

Kiindulási pontunk Kisharsányban a Vylyan Pincészet melletti parkoló, ide Kisharsányból egy betonúton fel tudunk menni kocsival is, az út mellett le lehet parkolni. Ez a rész a Hársos és a Dobogó között helyezkedik el. Innen indulunk és ide is érünk vissza. Gyakorlatilag a Vylyan-Palkonya túraútvonalat járjuk végig, de egy kis letéréssel, kicsit több érdekességgel.

Ha mindennel elkészültünk és készen állunk, akkor induljunk is el a mai sétánkra, melyet a kék sáv jelzésen kezdhetünk el. Ez az út a Borzsongás nevet viseli. Az út mellett több helyen fa útbaigazító táblák is segítenek minket, Palkonya felé kell mennünk. Akkor megyünk jó irányba ha elsétálunk a borászat göngyöleg tárolója mellett, bal oldalunkon legyenek a nagy bálák a borosüvegekkel. A betonútról letérve akácfás erdőben, széles úton haladunk.

Lassan elkezdünk lefelé ereszkedni. Folyamatosan egyre mélyebb horhosban haladunk lefelé.

A végén kiérünk egy rétre, ez a rész a Siklósi-völgy. Csodálatos helyen vagyunk, melyet nem is gondoltunk volna amikor elindultunk autónktól.

A rétre elérve balra vezet utunk, továbbra is a kék sáv jelzést követve. Bal oldalunkon több vadlest is érintünk. Figyeljétek meg a fákat, mert rengeteg diófát is lehet látni az erdőben. Elhaladunk egy tarvágás mellett is, majd a következő vadles előtt elhagyjuk a kék sáv jelzést és a kék kereszten elindulunk jobbra az erdő felé. Itt egy újabb fa útjelző tábla is segíti az eligazodást. Az erdőben most fel kell másznunk egy kisebb dombra, emelkedőn fogunk felérni a szőlőkhöz. Kiérve az erdőből újra jobbra kell fordulnunk és a szőlők mellett kb. 300m után elérünk a présházakhoz. Itt sorban bal oldalon több meggyfát is találunk. Itt kell elhagynunk a kék kereszt jelzést és balra a Présházak mellé befordulva elindulunk ismét az erdő felé.

Lejtős kanyargó úton fogunk haladni, elhagyjuk a szőlőket. Az út bal oldalán mély szurdok kísér minket. Ezen a jelzetlen szekérúton lassan elérjük Palkonyát. Azért érdemes letérni, mert itt a fák közül több helyről nagyon jó a kilátás a községre, láthatjuk a műemlék védettségű Körtemplomot és a halastavakat is.

Az erdő után megérkezünk a műúthoz, itt forduljunk jobbra és végül a Vasútállomáshoz érünk. A síneken átkelve  a pincék mellé érünk, itt tudunk kóstolni, borozgatni, hétvégenként sok helyen nyitva vannak.

Vannak remek zsíros deszkák is, van hurkazsíros-hagymás is, tompítani tudjuk a borokat. Ha tovább megyünk a főúton, akkor gyönyörködhetünk a szépen rendbe hozott parasztházakban. A Faluháza is nagyon szépen rendbe lett hozva.

És persze megnézhetjük a Körtemplomot is.

A halastavakat is meg lehet nézni, ha valaki kíváncsi rá.

Palkonya volt a mai sétánk célja, innen kell visszaindulnunk. Ehhez vissza kell térnünk a Vasútállomásra és innen a várótól indul a kék kereszt jelzés. Innen is szépek a pincék, készítettem egy fényképet a Vasútállomásról is.

A kék kereszt jelzést kell követnünk, a turistaút átvezet a főúton és jobbra egy betonúton elindul felfelé a hegyre. Hosszú emelkedőn érjük el a szőlőket, majd a domb tetején a szépen rendbehozott Szent Bertalan Kápolnát, ahol van egy szép jellegfa is, egy hatalmas gesztenyefa.

Innen tényleg csodálatos körpanorámában lehet részünk, láthatjuk a Mecsek vonulatait is.

Továbbra is a kék kereszt jelzést kövessük az ültetvények között. Érdemes meg-meg állni, mert tényleg szép a kilátás.

Elhaladunk a csúcskő mellett, végül elérjük a meggyfákat és a présházakat, ez a hely ismerős lesz, mert itt tértünk le Palkonya felé. A már ismert úton, de most már lefelé haladva az erdőben leérünk a rétre, innen pedig újra a kék sáv jelzést követjük balra.

A villanyoszlopok előtt kell jobbra fordulnunk az erdőbe. Az utolsó emelkedőn kell felmásznunk a parkolóhoz, az autónkhoz. Kiérve az erdőből megérkeztünk ez volt a mai sétánk. Ha pedig szeretnénk enni is, akkor tudom ajánlani a Vylyan Borteraszt, ahol grill ételek közül válogathatunk és persze itt is vannak remek borok.

Remélem tetszett ez az út is.

Dikran

Táv: 83,4km

Szintemelkedés: 1.460m

Igen újra itt vagyok, ismét éjjel és megint a Gödöllői-dombvidéket járom be. Ez már a harmadik teljesítés, nálam már hagyománnyá vált hogy az ultra távú instant túrákat egymás után háromszor járom végig.

Ennek oka, hogy az első alkalom az ismerkedéssel, tájékozódással telik, ilyenkor nem szoktam sehol sem komolyabb ideig megállni. Az érdekes helyeket megjegyzem vagy útpontként elmentem. Otthon a tracket már feldolgozom, a papír alapú turistatérképpel is összevetem. A második alkalom során már nem a tájékozódás lesz az elsődleges, mert nagyrészt emlékezetből teljesítek, a navigációt is a track rögzítéséhez használom vagy ha valamire pontatlanul emlékszem, menet közben megnézem, csak segítségnek használom a navit. A második alkalom amikor már teljes mértékben élvezem is az útvonalat, a látnivalókra koncentrálok és az ismerős terep miatt is rövidebbnek tűnnek a szakaszok. A második teljesítésnél a fényképezés is nagyobb szerepet kap.

A harmadik alkalom a ráadás, mert ilyenkor az útvonal melletti érdekes helyekhez is letérek, elhagyva a kiírás útvonalát és ezeket is megemlítem a beszámolómban ha másoknak is ajánlom a felkeresését.

Ezért ha valaki nem az első résznél kapcsolódik be annak ajánlom, hogy kezdje el az elejéről az első teljesítésemtől, mert egymásra épülnek a beszámolók. Végig olvasva a teljes sorozatot lehet teljes az élmény, persze menjetek el, mert mindenki egy kicsit máshogy éli meg, egészen mást láthat meg benne és ez így is van jól. Én is elolvasom mások beszámolóit, számomra így lesz maradandó emlék egy útvonal, mert sok esetben már jártam ott, átéltem én is amiről írt. A fotósorozatok pedig finom fűszerezést jelentenek, kicsit átélem újra én is, ha mások fényképeit nézem végig a már ismert helyekről.

Ez a menetrend nem most alakult ki nálam már nagyon régóta túrázom, számtalan teljesítménytúrán jártam, a természetjárás és vele együtt a természet szeretete nálam az életformám része. Számtalan kedvencem is van, melyeket egymást követő években is bejártam. És ott is így szoktam teljesíteni. Az instant túrák műfaja elhozta a rövid időn belüli többszöri egymás követő teljesítések lehetőségét és ezzel a 3 év helyett 1 hónapon belül be tudom járni a kiírás szerinti vidéket. Ezzel a lehetőséggel lett igazán maradandó az élmény számomra, mert nem egy év után kell emlékeznem valamire, hiszen pár héten belül többször is végig járom az útvonalat. Ami még nagyon tetszik ebben, hogy egy évszakban igazán meg tudom ismerni a terepet, ha szeretném akkor tavasszal amikor az erdő megújul vagy ősszel amikor a színek folyamatosan napról napra változnak. Erre a teljesítménytúrák esetén esélyem sincs mert nagyon ritka, hogy egy ilyen túrát mindig másik évszakban rendeznek meg, általában minden évben egyszer, néhány hét eltéréssel ugyanakkor.

Az előző hármas nekifutás menetrendje mellett számomra nem a minél jobb időeredmény elérése a motiváló erő, ez nekem már másodlagos. Sokkal inkább az, hogy a kiválasztott ultra távú instant körön esetleg sikerül összehozni az "első háromszori teljesítő rangot", mindig egyedül, segítség nélküli teljesítőként, éjszaka. Az éjszakai teljesítésekhez minden esetben választok egy célt is, amely általában egy kilátópontból körbenézéshez kötődik. A Bükkös kör 70-es távja után sikerült a tervem itt is a Vörös Lidércen, én lettem az első fehér szalagos teljesítő. És ha megvan az éjszakai sorozat, akkor következik nálam a nappali teljesítés.

Újra elcsábítanálak titeket a Gödöllői-dombvidék éjszakai világába. Igyekeztem valami pluszt is hozzátenni az előző beszámolókhoz, fogadjátok szeretettel ezt a beszámolómat is. Az első rész és a második rész innen is elérhető.

Most is nagyjából a második teljesítésemhez hasonlóan, késő délután sikerült elindulnom. Kellemes idő volt, az elmúlt héten csak kevés csapadék esett, biztos voltam benne, hogy most is száraz lábbal megyek végig csak a portól és a homoktól tartottam, mert ekkor még nem tudtam, hogy a három teljesítésből a mai napon lesznek a legideálisabbak a terepviszonyok.

Az első pontig a szokásos főút majd a fel-le bemelegítő szakasz következett és a sorompó alatt átbújva felértem a szántók mellé.

Még világos volt, kellemes hőmérsékletben haladtam el a régi katonai bázis mellett és ekkor tűnt fel, hogy valami hiányzik. Hát persze a bokáig érő por!

Meglepő, de kemény szinte pormentes utakon jártam. Hamarosan oda is értem, itt van az első igazolás. Folytattam utamat és balra a völgybe lefordulva az erdős részen az új ötcsillagos vadlesek mellett lesétáltam Hársasig. Utána következik a Katonapallag oldalában séta, kezdett lemenni a nap, nagyon szép volt amit láttam.

Innen látni a Budai-hegység Hármashatár-hegytől a Csúcs-hegyig tartó gerincét.

Tovább sétálva az Öreg-hegy nyaralói után kiértem a szokásos vasúti talpfás úthoz, felmásztam a nemzeti színekben pompázó Kálvária-tetőre és az erdőben elértem a második QR kódos fát. Utána következik Katonapallag a faragott szobraival.

A zöld sávon lesétáltam az isaszegi Kálváriához és a stációk mellett a Temetőhöz.

Most még alkonyat volt, készítettem pár újabb fényképet a templomról. Szent Márton templomja ilyenkor a legszebb, leghangulatosabb.

A következő szakaszon át kell sétálni a tavakhoz érintve a ledugózott Szent Márton kútat, a Városházát és a Vasútállomást. A horgásztavak után értem fel a domb tetejére és most végre sikerült elfogadható esti városfotót készítenem Isaszegről erről az oldalról.

Elérkeztem a ne merészeljetek csalni szakaszhoz majd következett a hosszú gerincen gyaloglás a Perőc oldal tetején. Kicsivel a műút előtt meg is van a harmadik igazolás. 

Az egész útvonalnak most jön a hosszú aszfalton gyalogló része, elsétáltam a Repülőtér mellett, beértem a HÉV végállomásra és az Egyetem mellett a Fenyvesi Parkerdőn keresztül újabb lakott területeken haladva a máriabesnyői Vasútállomáshoz. Még egy kevés aszfalt és a Kegyhelyet is elértem a Templommal és a Rendházzal együtt.

A Temető következett majd egy prémium lakópark mellett folytatva utamat felmásztam a Gudra-hegyre. A házak után most egy ritkábban járt ösvényt követtem ezen másztam fel a csúcshoz, itt tértem el a hivatalos úttól. A csúcson ismét igazoltam és leereszkedtem a Pap Miska kúthoz. Ez az első hely ahol megálltam, enni és inni, ideáig csak annyi időre álltam meg hogy fényképezzek néhányat. A kútból lehetett inni, egy kis videót is készítettem, mert mostanában ellentmondásos információkat olvastam a vízhozammal kapcsolatban. Sajnos 2020 kora őszén a forrásvíz bevizsgálásra került és kiderült hogy nem iható a határértéket elérő Coli baktérium szennyeződés miatt. Sajnos a környékbeliek egy része a szennyvizet a talajba engedi el és ez megfertőzte a vízbázist. Nagy kár érte, mert szépen rendben lett hozva a forrás foglalás.

Az autópálya alatt átbújva a beton műút következett a Babati tavak mellett. Elértem az Istállós-kastélyt. A pacik nagyon barátságosak voltak odajöttek hozzám a karám széléhez.

Elindultam innen továbbra is a piros sáv jelzésen a Gödöllői-dombság csúcsához, a Margitára. Ez egy hosszú de kényelmes szakasz, csak a végén kezd el emelkedni, szinte majdnem be is kell menni Szadára, de előtte egy éles jobbra fordulással egy keresztnél lehet felmászni a csúcshoz. Most nem másztam fel, a múlt héten már kiélveztem az éjszakai kilátást. Csak egy fényképet készítettem a torony belsejéről.

Ez az a pont ahonnan visszafordulunk Pécel felé. Kényelmes lejtős sétaút következik. Jelzést váltok a sárgára és a Csanak oldalában lesétálok Domony-völgybe. Megvan a facsoport is, igazolok és utána a Temetőben tartom meg a következő étkezős pihenőmet. Szeretek itt megpihenni, mert van egy pad is, kényelmesen le lehet ülni. 

A pihenő után következik egy kis utcai séta egy rövid erdei szakasszal és a nappal nagyon forgalmas műúton séta a vasútig. Most volt az első olyan alkalom, hogy egyetlen autó sem volt amíg a műúton sétáltam.

A vasút után az Erdészház, a kapunál a létrán átmászás és az első Látó-hegy megmászása következik. Most jön az egyik kedvenc részen a széles homokos egyenes úton gyaloglás. Tipikus Gödöllői-dombságra jellemző táj.

A kék sávot elérve, jobbra fordultam és itt is van az Erzsébet pihenő. Az időjárás kegyes volt éjjel mert itt kezdett el esni. Az Erdészház mögött van a Sisi Emlékmű, itt rengeteg pad is van és esőbeálló is ahol most kényelmesen át is öltöztem, ilyen is ritkán fordul elő velem.

Itt a közelben egy minimális kitérővel megnézhetjük a Bethlen fát és a Füsti-Tóth fát. Terveztem, hogy elmegyek ide is, de elkezdett esni. Majd legközelebb amikor nappal teljesítem a Lidércet.

Mehetünk is, átváltottam esőben gyalogló üzemmódra. A műúton egy balos kanyarral felértem a valkói úthoz, a Kőkereszt mellett vissza az erdőbe. Az elhagyatott Vadászház majd a kidőlt matuzsálem következett. Úgy látom tényleg küzd még, mert egyre több ágán leveleket bontott. Itt lett világos egyre kevésbé kellett a fejlámpám, el is raktam.

Most következett az a szakasz ahol a múlt héten farkasszemet néztem egy vaddisznóval. Most is volt izgalom, csörtető vadakat hallottam jobbra tőlem a bozótosban, majd két jól megtermett vaddisznó rohant át előttem az úton. Most már nem tudtak meglepni, felkészültem arra, hogy hirtelen találkozom velük ezen a szakaszon. Ez a terület tele van velük, ez az ő birodalmuk, itt én vagyok a vendég.

A kék sávon ismert utakon értem el a József főherceg Arborétumhoz, melyet immár harmadszorra is megkerültem. A vasútállomásnál átkeltem a főúton és lesétáltam a tavakhoz. Most még esett, a halak nagyon örülhettek ennek mert sok helyen fort a víz.

A patak feletti hídon átkelve homokos utakon Ilkamajoron keresztül folytattam utamat és most először tűnt fel egy kereszt a házak mellett.

Az utolsó utcán ismét felmásztam a Szarka-berki dűlő tetejére a piros sávhoz. Szia piros sáv, már ismerősként köszöntelek. 

A rövid közös szakasz után felmásztam a következő dombra ahol az egyik legszebb völgyben gyönyörködhetünk. Lassan minden szép zöld lesz.

Az eső is kezdett elállni, szerencsére nem volt annyira intenzív, hogy sárrá váljon az út pora. Lesétáltam a rétre, a túloldalán a facsoportnál újra igazoltam. 

Felmásztam a dombra és visszafordulva gyönyörködtem még egy kicsit, tényleg szép vidék ez!

Következett a szántók melletti lesétálás és igen megint itt a finom buké. Most már tudom ez a Szennyvíztelep. A turistaút ismét járható, a nagy gödör már nincs meg, itt a Kőkereszt is. Gyorsan menjünk is vissza a biztonságos erdőbe. Ligetes, erdei rétekkel és hatalmas nyárfákkal kiegészített úton haladtam.

A végén egy éles balos kanyarral felsétáltam az utolsó forgalmas tarcsai úthoz.

Az úton átsétálva Szabótanya következik, ahonnan egy rövid emelkedő és egy éles balos kanyar után megérkeztem az utolsó QR kódhoz. Innen kell a fenyvesben meredeken lefelé haladva folytatni utamat. Szerencsére nem csúszik, nem ázott el annyira. Egy rövid erdei séta következik és az utolsó komolyabb emelkedő. Ez egy kicsit trükkös mert hullámvasút. Megmászod az első dombot, majd meredeken leereszkedsz, hogy ismét megmászd a következőt, igazából ez a Látó-hegy, a túra során a második azonos nevű csúcs.

Utána a domb tetején a szántók mellett balra fordulva hamarosan elindultam lefelé a meredek középen vályúvá kijárt úton. Itt is mindig megállok egy picit nézelődni.

Leérve a lejtő aljába egy balos kanyarral megérkeztem a sártengerhez, a Kilenc-bokor völgyébe. Kicsit tartottam tőle mi fogad itt, mert azt hiszem aki itt lakik tudja, ha egy kicsit esik, akkor számára nem is kérdés, hogy itt nagy sár lesz. Egy kicsit csúszósabb sarasabb volt az egész terület. Ki is kellett kerülnöm, mert az utolsó részen már ismét sár fogadott.

Elindultam felfelé a Várhegy-barlanghoz, nem másztam le, de egy kitett részről fényképeztem egyet.

Végül a fiatalos bokros területen áthaladva kiértem a szántókhoz.

A következő domb után megláttam a célt immár harmadszor. Kényelmesen lesétáltam az adótoronyig, a Wesselényi utcán a vasútig és a Baross utcán a célig. 

Telefont előszedve megállapíthatom, hogy igen sikerült! Picit megálltam, kifújtam magam, majd széles mosollyal beolvastam a célkódot. Megjelent a kupával kiegészített cél igazolás.

Összefoglalva a teljes sorozatot:

Igen itt is sikerült amit a Bükkös kör 70-es távján már teljesítettem. Három alkalommal, segítő nélkül egyedül, éjszaka és elsőként.

A Vörös Lidérc a Gödöllői-dombságot érinti, a Perényi családnak - gondolom vannak mások is a csapatban - sikerült az útvonalra felfűznie a tájegység legszebb részeit. Én mindenképpen ajánlom, mert aki azt hiszi ez csak egy dombság annak azt kell mondanom nagyot téved. A terep rendkívül változatos, szántók, erdők-mezők, komolyabb dombok váltogatják egymást. A felmászások a vártnál sokkal meredekebbek, jelentenek ezek is kihívást még azoknak is, akik a Börzsöny bércein nevelkedtek.

Az éjszakai teljesítésnek megvan a maga varázsa és tudom, hogy ez nem mindenkinek tetszik vagy nincs elég bátorsága tapasztalata hozzá. Tiszta időben teljes Hold mellett nem csak a csillagokban gyönyörködhetünk, mert holdvilágnál sétálni az erdőben igazán különleges élményt jelent. Az éjszakai erdei hangokat, világító szempárokat, felreppenő madarakat is szokni kell. Az éjszakai városfények is egészen más vidéket sejtetnek. Ráadásul ultra távokon a naplemente és napfelkelte is a jutalom része. Nagy kedvencem nekem is amikor az erdőben ér a napfelkelte, egyre világosabb lesz, átélem én is az ébredő erdő minden rezzenését, madárhangját, ágroppanását.

Éjszakai teljesítést akkor válasszatok ha egészen biztosak vagytok magatokban, ne kelljen a szervezőket, üzemeltetőket felébreszteni az éjszaka közepén, mert valami nem jött össze. Persze tudom, hogy mindenki a saját felelősségére vesz részt és azt is megírják gond esetén kit kell felhívni, de egy esetleges komolyabb baleset nyomot hagy az instant túrát üzemeltető lelkiismeretén felvetve "a mi lett volna ha ezt is megkövetelem" kérdést. Én a magam részéről a fokozatosságnak, a felkészülésnek nagy híve vagyok.

Amennyiben nappali teljesítést választotok akkor nagy melegben feltétlenül vigyetek sapkát, mert sok helyen tűző napon kell gyalogolni, kitett árnyék nélküli szakaszokon. És az átlagosnál több folyadékkal készüljetek, mert vizet csak a lakott területeken vehettek. Tájékozódjatok a Villámkör Facebook oldalán az aktuális viszonyokról.

Köszönöm a Villámkör üzemeltetőinek, hogy részt vehettem a túrán!

Számomra az egészet megkoronázza a különleges befutóérem is! Egy újabb magamnak kitűzött célt teljesítettem. Még biztosan találkozunk, mert gondolom lesz a Vörös Lidércen is, Csipi után szabadon, "Sukár" érem is.

Sok sikert kívánok a teljesítéséhez!

Dikran

Táv: 9,6km

Szintemelkedés: 210m

A mostani útvonalam, egy könnyű, kifejezetten törpékkel kiegészített családokra méretezett útvonalról szól. Erre az útra is vigyetek távcsövet és készüljetek fűbe leheveredős piknikre is. Minden a Blogomra kikerült családi sétás útvonalam tartalmaz olyan helyeket is, ahonnan körbe tudunk nézni, így próbálja teljessé tenni az élményt. Ezen az útvonalon a szokásosnál több kilátópontot, érdekes helyet érintünk. És letérve a jelzett turistautakról különleges és ritkán felkeresett helyekre is elviszlek titeket. Lesz benne kis ösvényeken sétálás libasorban és egy kisebb tó is ahova az erdei vadak inni járnak.

A mai séta kiindulópontja is szintén Nagykovácsi, szintén a Tisza István tér. Aki először jár itt vagy nem a sorozatomat járja végig csak a számára tetsző útvonalat, annak feltétlen ajánlom a Nagyboldogasszony Plébánia Templomot is megnézni kertjében a 240 éves odvas hársfával, melynek közel 5,5m a körkerülete. A többieknek már ajánlottam, persze érdemes minden alkalommal megnézni, mindig más arcát mutatja.

A mai sétánkat az előző részekből megismert Kossuth Lajos utcán visszafelé elindulva a zöld sáv jelzést követve kezdjük el. Ehhez át kell sétálnunk a Templom előtti parkon, ahol megnézhetjük a Világháborús Emlékművet is.

Lassan kiérünk a községből és a Kőkeresztnél balra fordulva folytatjuk utunkat.

A kis híd után a jelzés kissé jobbra a mező szélén vezet egyenesen a hegygerinc felé. A házak után egy dózerútra érünk, sétáljunk tovább egyenesen. A sorompót kikerülve érünk el a Pásztor-kereszthez. Innen továbbra is egyenesen megyünk, lassan de kényelmesen haladunk felfelé végül elérjük az erdőt, ahol az út élesen jobbra kanyarodik, de nekünk egyenesen előre a fák között kell elindulnunk felfelé. Ez az első emelkedő. Felérve ismét visszatérünk az elhagyott dózer útra, ismét a zöld sáv jelzést kövessük, egyenesen. A kereszteződésben jobb oldalon találjuk meg a Képes-fát.

Innen utunk kényelmessé válik, túl vagyunk a mai nap legnagyobb emelkedőjén. Lassan elkezdünk leereszkedni egy horhosban és végül megérkezünk a túra egyik céljához az Anna Vadászházhoz.

Ez egy nagy terület padokkal, asztalokkal. Itt tekinthetjük meg Rácz Antal erdőmérnök és Csergezán Pál festőművész hatalmas Emlékköveit is.

Piknikezni vagy itt az asztaloknál tudunk, vagy ha inkább a nyugalomra vágyva egy eldugott réten szeretnénk leheveredni, akkor még egy kicsit tovább kell sétálnunk. Az útvonalam a képen látható Vadászház jobb oldalától jelzetlen úton vezet tovább. Innen elhagyjuk a turistaútakat, a dózerúton egy jobbos kanyar után már látjuk a szántót. Megérkezünk a vadvédelmi kerítéssel körbevett szántóhoz. Ha szembe állunk vele, akkor balra induljunk el a kerítés mellett. Ne ijedjünk meg nem lesz út csak egy kis ösvény vezet a kerítés mellett. Itt kell libasorban haladnunk és ezen a kis ösvényen fogjuk elérni az erdősáv előtt vezető szekérutat. Közben nézzünk körbe, szépen láthatjuk a gerincet és a Csergezán Pál kilátót is.

Az erdőben a szekérutat elérve forduljunk balra. Pár száz méter séta után itt az első meglepetésem egy kis tó, amely a vadak itatójaként szolgál. Ha lemegyünk a partjára láthatjuk a puha agyagban a vadak nyomait. Gyerekekkel is érdemes megnézni.

A tó után folytassuk utunkat a következő kereszteződésig és itt balra már az útról is látunk egy nagy rétet, melynek a közepén van egy vadetető sótömbökkel. Itt vannak vadlesek is melyekbe érdemes felmászni, itt tudunk lepihenni a fűben bárhol erről a rétről írtam a Vadászházhoz megérkezve. Nagyon szép a kilátás, nagyon kevesen járnak ide, itt nagy eséllyel teljesen egyedül lehetünk, mert ide nem vezet turistaút.

Piknik, játszás, nézelődés után továbbra is az eredeti irányban menjünk tovább egyenesen. Egy kisebb emelkedő végén egy kereszteződésbe érünk. Itt jobbra fordulva kb. 100m után találjuk meg a Fehér-kopjafát, amely az erdész végzettségű Fehér család, apa és fia emlékfája.

Utunk folytatásához vissza kell térnünk a kereszteződésbe és jobbra lefelé kell elindulnunk. Lesz egy nagy jellegfa az út bal oldalán amit én Csúzlifának hívok, mert tényleg egy óriás csúzlira emlékeztet.

Itt kell egy kis ösvényen jobbra a fiatalos erdőbe letérnünk. Végül megérkezünk a Sisakvirág tanösvény 2. állomásához, amelyet felismerhetnek akik egy másik útvonalamat is bejárták.

Innen balra lefelé az erdősáv mellett folytassuk sétánkat. Egyébként itt kicsit balra letérve az útról szintén egy nagyobb mezőt találunk ahonnan megint jól körbe lehet nézni és leheveredésre is ideális ez a rét is. Az út jobbra elindul az erdőben és egy kis dombra felmászva megérkezünk egy újabb kilátóponthoz. Régebben voltak itt padok is, most már sajnos csak a csonkjaik vannak meg.

Itt szépen látható a Kutya-hegy Nagy-Szénás vonulata. Leereszkedve a tisztáson balra folytassuk utunkat és a Homok-hegyet kerülve érünk vissza a zöld sáv jelzéshez, a sorompóhoz. A zöld sávon érünk vissza Nagykovácsi szélén a Kőkereszthez és a Kossuth Lajos utcán a Templomhoz.

Remélem megérte ezt a kört is végigsétálni, legközelebb a Meszes-hegy Zajnát-tető körtúra következik, szintén a Tisza István főtérről elindulva, ez már egy hosszabb útvonal lesz komolyabb felmászásokkal is, egész napos programmal.

Dikran

Táv: 15,5km

Szintemelkedés: 539m

Karácsony előtt kellett még egy utolsó séta, hogy lezárhassam a tavalyi évem. Megbeszéltem a feleségemmel, hogy a két ünnep között nem lesz több túra, családdal leszek, csak családi programokat szervezhetek, ünnepi hangulatba kerülünk, lelazulunk.

A TTT túranaptárban találtam meg a Területi Honvédelmi Klub teljesítménytúráját a Téli túra 500-at, melyet első alkalommal rendeztek meg. Egyébként a Klub rengeteg túrát szervez egy évben, ajánlom a teljes túranaptárukat átnézni, mert mindenki találhat számára érdekes túrát. Az ország nagy részét lefedik a túráik, számtalan kupát adó kiírásuk is van és főleg rövidebb távokkal találkozhatunk náluk, vagyis ideálisak bemelegítéshez, teljesítménytúrákkal ismerkedéshez. És a nevezési díj általában 1.000Ft körül mozog, amelyért sok esetben jelvényt adnak kitűző helyett.

Visszatérve a Téli túrára ez nem egy körtúra, Hűvösvölgyből a Rozália Téglagyárig vezetett el az útvonal, végig a kék sáv jelzésen. A kiírás alapján kötelezően elő is kellett nevezni, meg is tettem és december 22-én reggel fél kilencre a rajtba mentem. Napsütéses, de csípős hideg volt reggel.

A rajtban kaptam egy lapot ami szintén sajtpapír kategória nálam, de jelen esetben a legfontosabb része a térkép jól használható másolat volt, az útvonal is egyértelműen követhető volt a térkép segítségével. Ellenőrző pontok nem voltak, helyette az útvonalon pecsételéses feladatokat kellett teljesíteni és kérdésekre válaszolni.

El is indultam Hűvösvölgyből a kék sáv jelzésen a Vitorlázórepülőtér felé. Ez egy nagyon széles erdei út, amely folyamatosan emelkedik a repülőtér felé.

Elérve ezt a nagy mezőt, jobbra folytatódott utam és itt egy kicsit érdemes figyelni az út melletti részt, mert a régi faragott mészkő határkövek mellett haladunk. A határköveket is érdemes megvizsgálni, mert az egyik oldalán Budapest, másik oldalán a határos település nevét olvashatjuk el rajtuk. Nem csak itt hanem sok más helyen is találkozhatunk határkövekkel a Budai-hegységben.

Az első feladat a vadaskerti-emlékmű oldalán volt, egy kérdésre kellett válaszolni.

Innen tovább indultam a Határ-nyereg érintésével a következő feladatom felé. A nyereg után kb. 600m-t követően értem el az Oroszlán-sziklához az út jobb oldalán, innen kilátásban már nem tudtam gyönyörködni, mert magasra nőttek a fák. Folyamatosan felfelé haladtam és felértem a Látó-hegyet balról megkerülve az Árpád-kilátóhoz. Gyerekkoromban nagyon sokat voltam itt fent is, akkoriban még nem voltak házak a kilátó alatt, ma már sajnos teljesen felértek a kilátó alá. Itt volt  következő feladatom, egy újabb kérdésre kellett válaszolnom a kilátóval kapcsolatban.

Utamat innentől lefelé haladva folytattam, jeges csúszós volt az út, figyelnem kellett. Leérve Fenyőgyöngyére a következő kérdésre kellett válaszolnom a Vendéglővel kapcsolatban.

Most megint emelkedő következett, mert a kék sáv innen felvezet a Hármashatár-hegyre, ahol a feladatom az volt, hogy az OKT bélyegzővel igazoljak egyet a lapomon.

Pecsételés után továbbra is kicsit felfelé kellett mennem, ez már az a rész ahova gyerekként sosem juthattam el mert itt katonai terület volt, a légvédelmi rendszerek lokátorállomása volt itt. Most már nincs semmi sem, az egyik betontalapzatra építették meg a Guckler Károly kilátót.

Ide is nagyon sokan járnak fel, mert a kilátó alatt meg lehet állni kocsival és onnan csak pár lépés ide felsétálni.

A kilátó után az út bevezet a régi laktanya részbe, ahol most éttermeket, pihenőházakat találunk. Ezek között a házak között érjük el újra az erdőt és Rotter Lajos mellszobrát. Rotter Lajos a magyar és nemzetközi vitorlázórepülés kimagasló egyénisége volt, aki mellesleg repülőgéptervező mérnök volt civilben.

Folytattam utamat és hamarosan megint egy említésre méltó helyre értem, igaz, hogy ehhez kicsit le kell térni balra a kékről, de elérünk a HA-ANL repülőgép balesetének emlékművéhez. 38 éve itt zuhant le egy An-2 repülőgép sportrepülőkkel a fedélzetén. Sajnos az alacsony felhőzet miatt a hegynek ütközött és senki sem élte túl. Tudomásom szerint ezen a gépen repült volna Besenyei Péter is, szerencsére nem fért fel a gépre, így tehetsége teljes mértékben kibontakozhatott. Az emlékmű közelében van még egy kilátó pont is a Vitorlázórepülő-tér irányába.

Az emlékmű után visszatértem az eredeti útvonalra és egy le-föl mászás után megérkeztem a Vihar-hegyre. Innen meredek úton mentem le a Virágos-nyeregbe, ahol a feladatom ismét egy OKT bélyegzés megszerzése volt.

A következő szakaszon a Csúcs-hegy oldalában kényelmes szintes erdei úton sétáltam át a Csúcs-hegyi nyeregbe. Itt ahogy elindulunk jobbra lefelé a bal oldalon szintén régi határköveket láthatunk.

Az utolsó feladatom egy kis letéréssel a Budapesti Turista Egyesület hősi halottjainak és egyben a Csúcs-hegyi Menedékház emléktáblájához kötődött, egy kérdésre kellett válaszolnom.

Utána visszatértem a kék sávra és egy vargabetűvel leértem a téglagyár mellé. Itt a sínek előtt volt az utolsó pecsételéses feladatom, szintén OKT bélyegzést kellett megszereznem. És innen eddig életem legrövidebb következő pontja következett, mert 66m után a sínek másik oldalán elértem a célt.

A célban kaptam egy oklevelet és egy nagyon szép jelvényt, ezért mindenképpen megérte eljönni.

Nekem Nagykovácsiban van az otthonom és nem akartam körbe utazni fél Budapestet, ezért gyalog mentem vissza Hűvösvölgybe a Csúcs-hegyi nyergen keresztül, Gercse és a Vitorlázórepülő-tér érintésével. Ez még plusz 6,5km-t és közel 300m szintemelkedést jelentett.

Összefoglalva:

Ez a teljesítménytúra ugyan csak 15km hosszú, de a szintemelkedés jelentős, több mint 500m. Ez jelenti a kihívást. Az útvonalat könnyű követni, a kék sávon kell végigmenni. Néhány érdekességet is meg tudunk nézni és több helyen is érintünk kilátó pontokat ahonnan körbe tudunk nézni. Különösen érdekessé teszi az útvonalat a téli időben történt rendezés, most ugyan most nem volt hó, de ha hóban kell végig menni itt, akkor ez az út már komolyabb kihívás.

Ettől függetlenül ez egy nagyon jó útvonal ismerkedéshez és bemelegítéshez is.

Dikran

Táv: 11km

Szintemelkedés: 265m

A mostani beszámoló már a negyedik teljesítésünkhöz kötődik. Ezt a családi instant túrát továbbra is ajánlom, mert a többszöri teljesítés után sem lesz unalmas, főleg akkor ha egy kicsit letértek ti is a kijelölt útvonalról. A kényelmes 6 órás szintidőbe nagyon sok minden belefér. Most mi is, ebéd előtti tényleg laza családi sétaként jártuk be letérésekkel és két nagyon is érdekes látnivaló felkeresésével.

Az első részletesebb beszámolómat innen is elérhetitek.

A hosszú hétvégi szünetek után Gergő a Szénás körök üzemeltetetője a Szénás kör Facebook oldalán jelezte, hogy lehet menni megint minden időben, szabaddá vált a teljesítés lehetősége egész héten. Lányom szeretné megszerezni a kétszeres aranyérmes minősítést, ezért szombaton a kellemes időben el is indultunk Solymárra, hogy megkezdjük a negyedik teljesítésünket a családi távon.

Most nem is kellett nagyon parkolóhelyet keresnünk, mert az egész ország területére érvényes ingyenes parkolás miatt a Templom téren az indulás közvetlen közelében tudtunk parkolni. A mai sétát nagyon kényelmesre terveztük, szombat délelőtt 10 körül indultunk el.

A rajt kód beolvasása után a szokásos utcákon értünk el a Szarkavárhoz, ezen a részen nagy volt az üresség, senkivel sem találkoztunk.

A Lovarda után elindultunk a Millenium-rét felé majd a sorompó után az Alsó-Jegenye völgyben folytattuk sétánkat.

És itt lesz az első érdekes az út melletti felkeresendő hely, ez pedig a Paprikás üreg.

Ez ugyan nem barlang egy mesterségesen kiásott nagyjából 1,8m magas üreg, melyet löszös-márgás talajba ástak. Nem találtam róla bővebb információkat de úgy tűnik innen értékes nyersanyagokat termelhettek ki. Egy központi járata van melyből több helyen oldaljáratok ágaznak el.

Az üreget a patak mellett jobbra kanyarodó út mellől érhetjük el, az Őz-völgy közelében. Balra mellettünk meredek hegyoldalt érintünk több kis ösvény is vezet felfelé. Itt fent fogjuk megtalálni a bejáratát egy kis horhos szerű rész végén.

Itt van egy fénykép, ebben a kanyarban kell felsétálni a meredek hegyoldalba. Visszafelé fényképeztem, a képen látható nagy kőtömbtől is indul el egy ösvény.

Érdemes itt kicsit jobban körbenézni, mert a hegyoldal tele van a védett, 10.000Ft eszmei értékű Bíboros kosborral, amely az orchideák családjába tartozik. Kérlek tartsátok be a mindent a szemnek semmit a kéznek elvet.

Hatalmas virágok ezek 30-40cm magasra is megnőnek.

Az üregbe a bátrabbak bemerészkedhetnek, lámpára mindenképpen szükség van. A járatok keresztmetszetén látszik, hogy bányászati módszerekkel alakították ki. Itt egy kis érdekességet is találtok, ha megnézitek a falakat egyrészt szépen látni a rétegeket, másrészt az alsó részén egy szürkés színű kitöltést is láthattok.

Ez a kaolinit más néven porcelánföld, amely a kerámiák alapvető nyersanyaga. Tapintása száraz, kicsit zsíros, de ha egy kis darabot magatokkal visztek és a patakban picit beáztatjátok, akkor rögtön az agyagra jellemző tulajdonságot fedezhettek fel, formálható anyaggá alakul.

Ha körbenéztetek, akkor visszatérve a patak mellé, folytassátok utatokat az eredeti irányban, hamarosan itt lesz az első pihenő padokkal. Kicsit előrébb a Rózsika forrás, ennek vize már nem iható és a Kremzer Ferenc Emlékkő.

Innen továbbra is a patak mellett haladva fogjuk elérni a Budai-hegység legnagyobb vízesését, amely szerencsére a hosszan tartó aszály ellenére is látványos.

A következő szakaszon érintjük a surolópor bányát. Jobbra letekintve, láthatjuk a meredek szurdokot benne a Paprikás-patakkal. Hidakon átkelve érünk el az első igazolóponthoz.

A solymári főúton átkelve a Shell kút után ismét az erdőben járunk, a Középső Jegenye-völgyben folytatjuk utunkat.

A házak előtti Y kereszteződésben, jobbra fordulva most kell leküzdenünk a szintemelkedést. Most igazán szép az erdő, már ezért érdemes eljönni.

Hosszan, de lassan emelkedő úton érintünk egy sorompót és a műúton átsétálva lassan felérünk Nagykovácsi széléhez. Itt kell élesen jobbra követnünk a sárga sáv jelzést, amely egy kisebb kerülő után visszatér a házak mellé és az egyenessé váló sétaúton érjük el a Muflon itatót, ahol a második pontot találjuk.

Igazolás után érünk fel a Turistaház romhoz és jobbra mellette elindulunk lefelé a zöld sáv jelzésen Solymár felé.

Meredek lejtő után egyenesebbé válik az út és egy kereszteződésnél amiről egy fényképet is mellékelek letérünk a zöld sáv jelzésről, mert itt van a mai nap második meglepetése. A kép készítéséhez visszafordultam, nekünk a jobb oldali széles ösvényen kell besétálnunk az erdőbe.

Ez a széles kijárt ösvény vezet fel minket a Kőfejtő legmagasabb pontjához, ahonnan igazán csodálatos körpanorámában gyönyörködhetünk. Mi itt eltöltöttünk fél órát, teljes nyugalomban, nem volt senki sem.

A pihenő és a körbenézés után visszatértünk a zöld sáv jelzésre és elindultunk lefelé Solymár felé. A házak mellett elértük a sorompót, majd a már ismert utcákon elindultunk a Templom felé. Közben meg-meg álltunk megnézni a Kevélyeket is.

Leérve a Templom térre a Művelődési Ház ablakában a cél kód beolvasásával tejesítettük a negyedik kört is.

Gergő pedig szokás szerint mindent előkészített, a befutóérmek vártak már minket. Nem is tudom hogy oldja ezt meg a családja mellett, mert szinte mindig minden befutónak minden elő van készítve. Ezt nagyon meg kell köszönnünk, mert így lesz teljes az élmény.

Köszönjük mi is Gergő Mester!

Dikran

Táv: 83,4km

Szintemelkedés: 1.460m

Már nagyon vártam, hogy ismét teljesíthető legyen a Villámkör, mert ugyan az első alkalommal is éjjel voltam, de akkor még nem volt tavasz, nem voltak zöld növények. Célom változatlanul a Margitáról körbenézés éjjel volt, mert márciusban sajnos az eső miatt ez nem volt tökéletes.

Az első teljesítés után rögtön neveztem, a következő hétre terveztem a második találkozást Lidérc asszonysággal, melyet az elszabaduló Covid-19 parkolópályára tett. De most elkaptam a grabancát!

Vasárnap este a Facebook-on én is megkaptam az értesítést, hogy hétköznap teljesíthető lesz ez az ultra távú instant túra, ismét megnyitják. Gyorsan újra neveztem, mert minden előzetes nevezés törlésre került. Hétfő este ismét Pécelen voltam, most nem a 42k.hu bolt előtt, hanem hátul a parkolók sarkában egy Kresz táblánál. Gondoltam talán én leszek az első teljesítő a megnyitást követően, de egy másik lelkes túrázó, a civilben operaénekes Tarnai Dávid gyorsabb volt nálam, a Gömbvillámos teljesítésével megelőzött, gratulálok itt a Blogomon is a teljesítéséhez.

Hát nincs mese itt vagyok, mindent hoztam, minden megvan, ugyan jeleztek az időjósok némi esőt ma éjjelre, de remélem nem lesz semmi sem ebből, ettől függetlenül én készen állok. Ha így van induljunk el és remélem nem bánjátok de magammal viszlek titeket is, gyertek velem az éjszakai Gödöllői dombvidékre, mert a ma éjszakai teljesítésem fő célja továbbra is a Margitáról körbe nézni.

A rajtkód beolvasása után a már ismert Isaszegi úton elindultam az erdő felé. Most még délután hat óra van, nem kell a fejlámpám, világosban indultam el. Az erdőben máris kapunk egy kis ízelítőt a Gödöllői-dombságra jellemző meredek fel és lemenetekből. Szeretem az elejét, mert ideális az izmok bemelegítéséhez.

Itt is nagy a szárazság, már az elején poros és homokos utakon haladtam előre, víznek, sárnak nyoma sincs. Néhány helyen akkora repedések vannak a talajon, hogy a kezem is elfér a repedésben. Talán lesz már végre valamennyi csapadék is, szükség lenne rá.

Egyébként a Gödöllői-dombság nem rendelkezik Nemzeti Park ranggal, Tájvédelmi Körzet. Ennek a területnek az alapközete a lösz, melyre üledékes homok települt hol vékonyabb hol vastagabb rétegben, valószínűleg az ős-Pannon tengerből rakodott le. Ennek bizonyítékait, hogy ha megfigyelitek kicsit jobban min is gyalogoltok, akkor a rétegekben és a homokos utakon is elmeszesedett tengeri kagylókat és csigákat találhattok, vannak szép nagyok is. Én is többet láttam az út során, főleg Pécel környékén. A másik lösz alapközetű területünk a Cserhát, de ott semmilyen homokos lerakodással nem találkozhatunk ez az alapvető geológiai különbség a két vidék között.

Egy kis geológiai kitekintés után térjük vissza a Lidércre. A fel-le hullámzás után felértem a szántóföldekhez, Bajtemetésre, innen nagyon szép a kilátás Maglód-Vecsés felé, de ide most a szántóföldes fotómat tettem be, mert éles a kontraszt a porszáraz út és a szép zöldben pompázó vetés között.

A szántókon nagyon sok helyen láttam mezei nyulakat és több helyen fácánokat is megijesztettem. Az első pontot hamar elértem, itt is száraz volt minden. Igazolás után folytattam utamat a szántók mellett, majd balra befordulva és az erdőt elérve leereszkedtem egy völgyben. Több helyen nagyon profi vadleseket láttam, szinte komplett házak, ezeket mostanában telepítették ide mert az első utamon még nem voltak itt.

Utamat folytatva a Hársasig az Öreg-hegy felé indultam, kezdett lemenni a nap, nagyon szép volt a kilátás innen.

Az erdőből kiérve megint ismerős helyen vagyok, jobbra felfelé elindultam a vasúti talpfákkal kirakott úton, elértem a nemzeti színű csúcskövet és a kereszteződésben a Keresztet.

A házak után ismét erdő következett és hamarosan megérkeztem a második ponthoz. Igazolás után egy pihenőbe értem, ez a hely Katonapallag, most megálltam kicsit fényképezni.

Itt a közelben a zöld kereszt jelzésen pár száz méterre vannak a 48-as Honvédsírok is, most nem mentem el ide, majd amikor nappal is teljesítem felkeresem. Nagyon régen voltam ott, de úgy emlékszem érdemes felkeresni.

A következő szakasz a zöld sáv jelzésen indul el lefelé, hullámzó út után hirtelen bukkanunk ki az erdőből a Szent Márton templom Kálváriájához, előttünk Isaszeget láthatjuk éjszaki fényeivel.

A Stációk mellett érkezünk le a Temetőhöz és a sírok között átsétálva a Szent Márton Templomhoz. Ez a rész számomra a túra egyik kedvenc szakasza, nem is tudok az országban még egy ilyen helyet. Éjszaka a leghangulatosabb a kivilágított Templommal.

A Temető után leértem a Városháza elé, Szent Márton kútja továbbra is ledugózva szomorkodik.

Városháza után a Vasútállomáshoz értem, majd a tavakat érintve, ahol most komoly békaszerenád fogadott elindultam a dombok felé. Felérve picit megálltam és megnéztem Isaszeget éjjel erről az oldalról is. Most jön a lefelé, majd ismét a fenyőfa nevelde melletti visszamászás, itt lehetne csalni egy picit a gerincen, de nehogy merészeljétek. 

A következő szakasz a dombok tetején vezet végig, a Perőc-oldalon, itt több helyen volt tarvágás, de ismét ki lett jelölve a turistaút az elmúlt 6 hétben, szép új jelzések vannak mindenhol, most már nem kellett bizonytalankodnom. Bal oldalon feltűnt az Szennyvíztisztító Telep és megérkeztem a harmadik ponthoz, 24km-nél vagyok.

Most jön egy nem túl izgalmas rész, mert át kell menni Gödöllőn. Hosszú aszfalton gyaloglás következik, érintve a Repülőteret is. Megérkeztem a HÉV végállomáshoz, érintettem az Egyetemet és a Fenyvesi-erdőn is átsétáltam.

Újra aszfaltozott utcák következtek és a Máriabesnyői Vasútállomás, az aluljáró már használható, át is mentem a sínek alatt. A következő utcák után megérkeztem a Székelykapuhoz és a Nagyboldogasszony Bazilikához. Megnéztem a belső udvart is, szépen ki volt világítva.

A Kegyhely után elértem a Temetőt, amely arról is nevezetes, hogy itt van gróf Teleki István sírja. Visszatérve a sorompó után az erdőbe egy balos kanyar után ismét emelkedő következett, felmásztam a Gudra-hegyre. Itt várt a következő QR kód.

Igazolás után leereszkedtem a Pap Miska kúthoz, itt tartottam meg első pihenőmet, feltöltöttem az ívózsákomat, mert szerencsére az aszály ellenére is van annyi víz a kútban, hogy kényelmesen lehessen inni. Azért egy pohár sokat segít ezen.

2020 kora őszén a forrásvíz bevizsgálásra került és kiderült hogy nem iható a határértéket elérő Coli baktérium szennyeződés miatt. Sajnos a környékbeliek egy része a szennyvizet a talajba engedi el és ez megfertőzte a vízbázist. Nagy kár érte, mert szépen rendben lett hozva a forrás foglalás.

Régi beszámolókban olvastam, hogy az autópálya megépítése előtt ez egy bővízű forrás volt. Biztosan így van mert a jelenlegi kifolyó felett egy sokkal vastagabb cső is van itt.

A pihenő után átsétáltam az autópálya alatt és egy beton műúton haladva a Babatpusztai tavakat érintve folytattam éjszakai utam. Úgy tudom, hogy ez egy kedvelt horgászparadicsom. Megérkeztem a lovastanyákhoz, utána újra erdőben jártam. Homokos strandolós szakaszon értem el a következő elágazást, a piros kereszt jelzést. Itt a közelben is van egy kis érdekesség, a mezőn van a középkori Babati Templomrom.

A piros sáv jelzésen a Boncsok-hegy mellett elhaladva lassan elkezdtem felmászni a terület legmagasabb csúcsára, a Margitára.

Felmásztam a geodéziai Mérőtoronyba és most végre sikerült éjszakai képeket készítenem. Telefonnal persze nem tökéletes, ehhez már rendes gép kellene, ultra távokra nem cipelem. A múltkor itt még szemerkélő eső fogadott nem volt az igazi. Ide mindenképpen érdemes feljönni, mert élőben egészen más de vigyázzatok mert a vaslétrák ugyan stabilak, de a szinteken hiányosak a lemez fedések, egy rossz lépés és le lehet pottyanni.

Itt ismét igazolnom kellett és a továbbiakban egy kényelmes erdei szakaszon elindultam visszafelé. Időnként jobbra ki lehet tekinteni, láthatjuk a másik gerincet ahonnan felmásztunk a Margitára. Elhagytam a piros sávot és a sárga sávon leértem Domonyvölgybe az akácfához, újra QR kód. A sárga sáv is szépen fel lett újítva, itt is újak a jelzések.

Megérkeztem a Temetőhöz és itt tartottam meg a második pihenőmet, itt van egy kék kút is. Egy rövid erdei séta után értem el a 3. számú főúthoz. Most korábban érkeztem nincs is nagy forgalom, biztonságosabban tudtam átmenni az úton és a vasúti sínekhez vezető utat is a csekély forgalom miatt az aszfalton tudtam megtenni. A múltkor még az útpadkán sétálva is ledudáltak.

A sínek után értem el az Erdészházat, és a kapu mellett elhelyezett létrákon visszatértem a biztonságos erdőbe.

Itt is van egy Látó-hegy, melyet megmászva folytatódik a turistaút a gerincen. Egy hosszú kényelmes szakaszon értem el a kék sáv jelzést, ez egy öreg tölgyes erdő. Út közben keresztezünk egy nagyfeszültségű vezetéket, ha itt balra besétálunk több öreg gémeskutat is meg tudunk nézni, nincs közel 5-600m kitérőt is jelent.

A kék sávnál értem el az Erzsébet pihenőt, itt van az Erdészház mögött a Sissi-emlékmű is, padok is vannak. És persze ez a hely egy újabb igazoló pontot is jelent számomra.

A műúton értem le a Valkói útra, a Kőkereszt mellett folytattam utam az erdőben és a régi elhagyatott Vadászházat érintve elindultam az Arborétum felé. Kár érte valaki még rendbe hozhatná, mielőtt az enyészeté lesz.

Kezdett világosodni, lassan vége az éjszakai utamnak. Ezt a részt is kedvelem, most pedig nagyon szép volt az erdő. És egyszer csak egy meglepetés fogadott, egy hatalmas vaddisznó állt velem szemben kb. 50m-re, szerencsére nem akart megtámadni, még arra is volt időm, hogy lefényképezzem.

Sokat túrázok, mufflonokat, szarvasokat, őzeket kisebb vadakat gyakran látok, hatalmas vaddisznókat ritkán. Majd egy percig álltunk így mozdulatlanul, majd vakkantott egyet és beugrott a bokrok közé, hú ezt megúsztam!

Az Arborétumot, amely a József főherceg nevet viseli, körbe kerültem, átmentem a vasúti síneken és lesétáltam az Isaszegi tavakhoz.

Innen homokos utakon az Ilkamajoron keresztül visszamásztam a gerincre a piros sávhoz. Most balra elindultam visszafelé, lesétáltam a dombról és szembe fel a következőre. Itt van az egyik legszebb része a Gödöllői-dombságnak, a Kereszt-hegy és a Szarka-berki dűlő közötti völgy, ezt az év bármelyik szakaszában érdemes felkeresni, most ugyan lassabban, de a szárazság ellenére is kezd szép zöld lenni minden.

Leereszkedtem a rétre és a fáknál a rét túloldalán igazoltam, majd felmásztam a következő dombra. Innen megint nagyon szép a kilátás. Itt van egy fénykép is, csak hogy lássátok miről is beszélek, mert nekem ez is a tipikus Gödöllői-dombság, ahol szinte mindig van nagyfeszültségű vezeték is.

A szennyvíztelep és a Kőkereszt következett, ismét rendben van a műút mellett a turista út, visszatemették a múltkor még ide ásott hatalmas gödröt. Újra vissza az erdőbe, néhány kisebb domb után kényelmes sétaúton több rét, mező és hatalmas nyárfák érintése után a balra forduló úton egy kisebb horhosban értem fel a Valkói műúthoz.

A műút kanyarjában átsétáltam a túloldalra és folytatva utamat megérkeztem egy kisebb emelkedőhöz, felmásztam a Látó hegyre, ahol megejtettem az utolsó igazolást is. A fenyőfák között lereszkedtem, ez egy nagyon meredek szakasz, most, hogy száraz volt stabilabban lehetett lejutni. Egy újabb hullámvasút után balra következett a sártenger, de most itt sem volt olyan vészes a helyzet, tiszta cipővel tudtam átsétálni és most nem kevertem el, nem keltem át feleslegesen a patakon, a múltkor kétszer is.

Már ismerős volt a hely, a fákra festett zöld fluo festést követve balra elindultam az utolsó hegyre. Közben a nagy szakadékot is érintettem, itt egy pici kitérővel meg tudjuk nézni a barlangot is, és ezen a helyen több helyen is függőleges falakat látunk ahol a lösz alapkőzetet is megnézhetjük.

Néhány kanyar után felértem a Várhegy tetejére, végül kiértem a szántókhoz. A következő kisebb domb után megláttam a célt is.

Az utolsó rész már lefelé vezetett, a tanyákat érintve jobbra lefelé a GSM adótoronyhoz és végül a Wesselényi utcán le a vasúti sínekig. Az utolsó kanyar után visszaértem a Rákos-patakhoz és a parkolóban a táblához.

A célkód beolvasásával teljesítettem a második nekifutást is. Most nem volt ajtón kiugró Andrea (utánanéztem hogy hívják az ifjú hölgyet, ha már az előző posztban megígértem), mert a járvány miatt ezt felfüggesztették. Rövid szöveges üzenetben gratuláltak és jelezték, hogy postán küldik el a befutóérmet. Másnap meg is kaptam. Köszönöm!

Összefoglalva:

Még mindig egy érdekes, meglátogatásra alkalmas helynek tartom a Gödöllői-dombságot. Annak ellenére, hogy itt nincsenek hegyek a fel-le hullámzó meredek utak, hosszú szakaszok jelentenek kihívást. Most a területre jellemző sár, amely igazán vendégmarasztaló tud lenni nem jelentett gondot, az aszály miatt mindenhol porral, homokkal találkoztam.

Ezt a hosszú távot továbbra is azoknak ajánlom akik továbblépve az instant világában, szeretnék kipróbálni magukat. Ugyan nem vagyok futó, de azt hiszem ez az útvonal ideális számukra. Másnap utánam teljesítette Csipi, ismeretleneknek Takács Krisztián, aki hihetetlen 8:36:53-as idővel nem csak egy pályacsúcsot állított fel, de a futóknak is feladta a leckét. Természetesen itt a Blogomon is gratulálok neki!

Gyalogos szempontból nyári melegben a kihívást nem is igazán a táv jelenti, hanem az, hogy az útvonal jelentős része kitett, árnyék nélküli, ezért feltétlenül vigyetek sapkát és az átlagosnál több folyadékot, mert a víz vételi helyek korlátozottak. Nagyon sok a műúton, aszfalton gyaloglás is, lemértem a saját trackemből, közel 21km. A két teljesítés után átlagoltam a track eredményeit és nekem letérés nélkül kb. 83km és 1.650m szintemelkedés jött ki.

Remélem tetszett a beszámolóm és sok sikert kívánok a Villámok teljesítéséhez!

Dikran

Táv autóval megközelítve: 4km szintemelkedés: 90m

Táv gyalogosan megközelítve: 8,5km szintemelkedés: 180m

Egy újabb kellemes családi séta, ahol a kisebbeknek most is akad folyamatosan látnivaló, felfedezés, keskeny kanyargó erdei ösvényeken gyaloglás, erdőbe merészkedés a szokásos széles kijárt turistaútak helyett. Van benne némi sziklás terepen haladás is és egy kőfejtő érintése, ezeken a helyeken kell kicsit jobban odafigyelni az aprónépre. Ezen a sétán egészen biztosan maradandó élményekkel gyarapodnak kicsik is, nagyok is. Távcsövet feltétlenül vigyetek! 

A kezdőpont megközelítéséhez két lehetőséget ajánlok. Autóval is meg lehet közelíteni a helyszínt, van egy nagyméretű murvás terület a parkoláshoz, a Fenyveskert Büfé előtt, ezt Nagykovácsiban a Kút utca végén a Zsíroshegyi köz kereszteződésében találjátok meg.

A parkolás ingyenes és ez egy nagy terület, nem fogja zavarni az itt lakókat a parkoló autótok.

A másik lehetőség azoknak szól akik tömegközlekedéssel érkeznek, a 63-as busszal Hűvösvölgyből. Amennyiben tömegközlekedéssel érkeztek, akkor máris duplájára nő a táv és a szintemelkedés. Ebben az esetben az utolsó előtti megállóban a Polgármesteri Hivatalnál kell leszállni. Innen balra kell elindulni a zöld sáv jelzésen az Antónia utcán. Viszont ha valaki nem látta még a busz végállomásán a Tisza István teret szerintem érdemes végig utazni a teljes vonalon és megnézni a Nagyboldogasszony Plébániatemplomot, mert onnan is vissza lehet sétálni a község főutcáján, a Kossuth Lajos utcán. A gyalogos megközelítésnek a dupla táv és szintért cserébe van egy meglepetése is.

Gyalogosan indulva az Antónia utca végén a Temetőhöz érünk. Itt balra majd jobbra fordulva a Bánya utcára pár száz méter után elhagyjuk a Temetőt. Lassan elindulunk felfelé, továbbra is a zöld sáv jelzést követve. Egyre meredekebb úton sétálunk felfelé, amikor egyenesebbé válik az út meg is érkeztünk a gyalogosoknak kiegészítésként említett vagy a dupla táv és szintért cserébe jutalomként járó Kálváriához, kinek-kinek a szájíze szerint. Itt a helyreállított Kálvária Kápolnát is megnézhetjük.

És itt van egy kék ivókút is, jólesik egy kis frissítés az emelkedő után.

Érdemes körbe nézni, mert Nagykovácsi medencéje fekszik előttünk.

Kis pihenő és nézelődés után menjünk tovább a zöld sáv jelzést követve, lassan felérünk a hegyre, az út is laposabbá válik. Az erdőt elérve kissé balra a Zsíroshegyi utat követve megérkezünk mi is az autóval érkezők kiindulási pontjához a Fenyveskert Büféhez.

Most már itt vagyunk akár autóval, akár gyalog érkeztünk. Az első látnivaló máris itt van, a kötélszállító pálya emlékoszlopai.

Ide a hegy tetejére homokot szállítottak fel a szénbányászathoz, a Jóreménység altáró járatait tömedékelték ezzel a homokkal. Kicsit furcsa, hogy a pilisszentiváni homokbányákból csillesorokon jutatták fel a homokot, de ahogy besétálunk az utolsó oszlophoz érdemes a talajt is megnézni, mert itt tényleg van kiszoródott homok. Sajnos a kilátást már több nagyra nőtt fenyőfa szűkíti, de így is le tudunk tekinteni.

Innen utunk folytatásához vissza kell mennünk a parkolóba, majd balra fordulva kövessük a zöld sáv jelzést. Egy sorompónál betérünk az erdőbe és hamarosan elérjük a Zsíroshegyi Turistaház romját, amit kezdenek szépen kiszabadítani.

Innen, a rom bal oldalán, a kék háromszög jelzést követve a fenyvesek között elérjük a Zsíros-hegyi kilátópontot. Ez az első kilátópont. Előttünk terül el a Pilis-tető, Dobogókő, a Kevélyek, szépen átlátni az egész területet. Itt biztosan le fogtok táborozni, de ez természetes, nagyon szép helyre érkeztünk.

Piknikezés és gyönyörködés után induljunk el vissza a Turistaház felé. A le és felmenet után balra fordul az út és mielőtt jobbra fordulnánk egy jelzetlen erdei ösvényen forduljunk be balra a Zsíros-hegy gerincére. Ide-oda tekergő úton fogunk kiérni az Zsíros-hegyi Emlékműhöz. Folytassuk utunkat az Emlékmű bal oldalán, az ösvény levezet minket egy dózer úthoz és egy sík területre ahol fenyőfák állnak.

Itt vannak tűzrakó helyek, ha szeretnétek esetleg sütőgetni is, azért arról győződjetek meg, hogy amikor mentek van-e tűzgyújtási tilalom, sajnos idén nagy a szárazság.

Innen továbbra is a leginkább kitaposott erdei ösvényen haladjunk tovább, fel-le fogunk menni, át kell mászni kidőlt fákon is.

Akkor vagyunk jó helyen ha tőlünk balra a fák között kinézve folyamatosan látjuk Solymár házait. Előbb utóbb elérünk egy olyan részre ahol a bal oldalunkon előbukkanak a sziklák. Itt balra lefelé hagyjuk el az ösvényt és leérünk a sziklaszirt alá, megérkeztünk a Solymári-ördöglyuk barlang Pipa nevű bejáratához.

Be is tudtok kukkantani a nyíláson.

Innen egy kicsit vissza kell másznunk, majd ismét balra tartva pár száz méter után elérünk a kőfejtő szélén a barlang korlátokkal is védett Főbejáratához.

Itt van egy információs tábla is a barlanggal kapcsolatban. Ez a barlang nagyon kedves nekem, mert itt kezdtem el barlangász pályafutásomat 1992-93-ban.

Érdemes letekinteni a kőfejtőbe is. Szemben velünk a Kevélyek láthatóak.

Elértük a túra második célját, innen indulunk el visszafelé, most már a zöld Ω (barlang) jelzésen. Ha szeretnénk még egy kicsit kinézni, akkor a kőfejő szélén a fa korlátokat követve át tudunk menni a kőfejtő másik oldalára is ahonnan elsősorban a Pilis felé tudunk körbenézni. A zöld Ω jelzés elvezet a zöld sáv jelzéshez ahol jobbra kell fordulnunk.

Most egy rövid de komolyabb emelkedő vár ránk, ezen az úton fogunk visszamászni a Turistaház romig, amit a sorompó után érünk el. Visszaértünk, körbesétáltunk.

Továbbra is a zöld sáv jelzést követve fogunk visszaérni a parkolóba a kocsinkhoz, vagy ha gyalog jöttünk, akkor folytatva utunkat immár lefelé a Bánya utcán a Temetőhöz, majd a következő utcán a Kossuth Lajos utcához ahonnan a 63-as busz hazavisz minket.

Remélem jól éreztétek magatokat ezen a családi sétán is. A következő részben nagyon érdekes helyekre viszek el titeket!

Kellemes pihenést!

Dikran

Táv: 75,5km

Szintemelkedés: 2.175m

A Bükkös kör 70-es távjának arany fokozatú teljesítése után úgy döntöttem a következő instant túra a Szénás kör lesz, ennek is a 75km-es távja. A Szénás kör jelenleg a hazai instant túrák toplistáját toronymagasan vezeti. Sok munka volt és van benne, jelenleg is folyamatos a felügyelet. Profi honlap, a testvérkörökkel egységes arculat és legfőképpen kellően érdekes útvonal, amely könnyen megközelíthető és nagyon kedvelt futóknak és mezei túrázóknak is.

A Szénás kör útvonala számomra teljesen ismert, nem is volt szükségem folyamatosan az itiner olvasására, a navigálásra. Igazából elolvastam a ponton igazoláskor hova kell mennem következőnek és odamentem, mert Nagykovácsiban lakom és az útvonal kisebbik köre körülöleli a községünket érintve az összes olyan helyet, ahova folyamatosan kijárunk a családdal, ebből kifolyólag lassan ismerek minden fontosabb kereszteződést, fát, bokrot a környéken. A nagyobbik körét is ismerem, sokat jártam a Pilis-tető körül is, gyerekként kincset is keresve.

Kivételesen nappal indultam el első alkalommal, de a következő teljesítések során már tervezem az éjszakai teljesítést is.

Ezt a hosszabbik távot már több mint 260-an teljesítették futva vagy gyalogosan. A statisztikából szeretném Szászfai Gábort kiemelni, mert ő az aki már 3x-i aranyérmes teljesítő a nagy körön, vagyis jelenleg 9 teljesítésnél tart. A Blogomon is szeretnék gratulálni teljesítményéhez, főleg, hogy a kis kört is végig járta 16 alkalommal. Nálam kiérdemelte a Fanatikus Szénás Kör rajongó jelvényt!

A számtalan további családi és rövid távon induló, akár többszöri teljesítő után én is csatlakoztam a teljesítők igen népes táborához, első bálozóként.

Biztosan sokan írtak már beszámolókat erről az útvonalról. Most az enyémet olvashatjátok, jó olvasgatást hozzá. Remélem sikerül pár olvasómat fellelkesítenem arra, hogy vágjon bele ő is, szerezze meg a közel 76km-es táv befutóérmét, ha már a táv mottója "Győzd le önmagad".

A nappali indulást korán reggelre terveztem, ezt sikerült is megvalósítanom, mert fél hatkor indultam a családi teljesítésnél megismert Művelődési Háztól. A rajtkód beolvasása után lesétáltam a főútig, balra fordultam, utána jobbra elindultam a Szarkavár felé.

Innen a lovarda mellett a Milennium-rétig, majd a Paprikás-patak völgyében érintve a vízeséseket a Shell-kútig. Ezt a részt nem írom le részletesebben, ha valakit jobban érdekel, akkor a Szénás kör családi táv beszámolómban elolvashatja.

A benzinkút után jobbra elindultam a sárga sáv jelzésen a patak völgyében a házakig. Innen viszont elhagytam a családi távval közös útvonalat és balra a sárga kereszt jelzésen Budaligetre érkeztem meg. Itt egy jobbra fordulás után áttértem a kék keresztre, majd a jobbra kanyarodó úton beértem az erdőbe. Ez az első emelkedő, de nem vészes, ahogy felértem balra ráfordultam a kék sávra. Ezen pedig hamarosan kiértem a Remete-hegy tetejére, innen nagyon szép a kilátás, érdemes kicsit megállni. Most pedig pont akkor értem ide amikor a Nap is kezdett jobban kibukkanni, narancssárgára festve a hátteret.

A levezető út technikás ez az útvonal egyik legnagyobb odafigyelést igénylő része. Persze néha látok itt igazi hegyi zerge szülőkkel rendelkező futókat is, akik olyan tempót diktálnak innen lefelé, amely irigylésre méltó. Nem véletlen náluk, a Szénás körökön is, a folyamatos rekord döntögetés.

Leereszkedve a völgybe jobbra fordultam és kiértem Remeteszőlősre, itt a Polgármesteri Hivatal után meg is volt az első pont. Gyorsan igazoltam és elindultam a park után jobbra a házak között. Egy idő után balra kellett mennem, át a főúton és innen elindultam a piros kereszt, piros sáv, piros háromszög jelzésen folyamatos emelkedőn haladva a Nagy-Kopasz hegyi elágazásig, ez már a második pont, 15km-nél vagyok.

Innen még egy kisebb emelkedőn mentem fel a Csergezán-Pál kilátóhoz. Most nem lépcsőztem fel, ezt a helyet nagyon jól ismerem.

Elindultam a Sisakvirág tanösvényen lefelé a zöld háromszög jelzésen, majd a meredek szakasz után jobbra tartva továbbra is a tanösvényen maradva, lesétáltam Nagykovácsi sarkáig, ahol balra fordulva egy hosszú, de csak enyhén emelkedő dózerúton értem el újra az erdőt egy sorompónál.

A sorompótól folytattam utam egyenesen és a forgókapunál elbúcsúztam a Fehér úttól. A kék kereszten elsőnek megmásztam a Kutya-hegyet, itt érdemes kicsit visszafordulni is, mert nagyon szép a kilátás. Tavasszal pedig nagy tömegben nyílik ezen a részen a leánykökörcsin és a tavaszi hérics.

Kutya-hegy után a következő hegy már a Nagy-Szénás, ez egy dolomitból álló hegycsúcs. Nagyon szép a körpanoráma innen, itt kérlek ne térjetek le az útról, vigyázzatok erre a helyre ti is, mert számtalan ritka növénytársulás él ezen a gyepen. Néha sajnos vannak terepbringások, akik jó kihívásnak gondolják, hogy ide feltekernek, de itt tilos bringázni, mert ez a rész fokozattan védett Európa Diplomás Terület. Persze csodálkoznak ha szólok, de a szabályozás értelmében tilos sok minden más mellett a kijelölt turistaútakról letérni, sziklát mászni, siklóernyőzni vagy tájékozódási futóversenyt rendezni is.

Nagy-Szénás után elindultam lefelé a számtalan fotón megörökített padhoz. Ritka alkalom, hogy nappal ilyen csodálatos időben nincs itt senki sem. Covid-19 sajnos megtette hatását. Néhány fotót követően és kiélvezve az ürességet az egyik szendvicsem megettem a padon üldögélve. Nem rossz, nem rossz, szeretem ezt a helyet.

Most viszont nem maradhatok tovább, indulnom kell. Lesétáltam a Turistaház emlékfalhoz.

Itt volt a következő igazolás, az igazoló oszlopon láttam ide kell majd visszajönnöm.

Innen egy meredek erdei ösvényen indultam el a Hosszú-árkon keresztül Pilisszentivánra. A községen átsétálva továbbra is a piros sávon felmásztam a trükkös, fel-le hullámzó gerincű Kakkuk-hegyre.

Kakukk-hegy után elértem a főútat és a Kopár Csárdánál megtaláltam a következő igazoló kódot. Ez a hely egyébként is kedves nekem, mert a Piros 85 teljesítménytúrán itt kapjuk meg a meleg ételt, ami nagyon jól esik.

A Csárdától elindultam továbbra is a piros sávon a Vörös-hegyet, majd a Fehér-hegyet megmászva az egyik kedvenc kilátóhelyem felé, ez pedig a Pilis-tető. Mostanában sokat voltam ott éjjel.

A sárga sáv jelzéstől elköszöntem és folytattam utam a piros sávon, elindultam felfelé a hegyre. A nyeregben balra fordultam a zöld forrás (pötty) jelzésen a Trézsi-kúthoz és a Szeretet-forráshoz. Itt tartottam meg a második pihenőmet. Megtöltöttem az ívózsákomat is. Ez a forrás nagyjából a táv felénél van, nagyon jó helyen és időben, a legfontosabb frissítő pont a hosszú távon, szerintem.

Ettem és ittam többször is a forrásból, majd elindultam tovább a zöld forrás jelzésen, felértem a már nagyon jól ismert zöld sáv jelzéshez ahol balra ráfordultam a folytatódó emelkedőre és a szerpentinre. Most nappali fotókat készítettem László-kúpjáról és a többi kilátó pontról.

Elértem a Bükkös kör Pilis-tetőre vezető szakaszának utolsó emelkedőjét az Orosdy-rétnél, de most nem kell felmennem a Boldog Özséb kilátóhoz, hiába mennének a lábaim megszokásból. Innen már a hegyoldalban mentem tovább egy nagyon kényelmes kissé hullámzó erdei úton.

Megérkeztem a piros kereszthez amin elindultam lefelé. Egyre meredekebb lett az út ez a másik olyan szakasza az útvonalnak amely folyamatos odafigyelést igényel, mert az út olyan mintha óriások által szétmorzsolt szikladarabok között kellene lesétálni.

Leérve a Vörös úthoz, balra fordulva egy meredeken lejtő horhosban végül elértem a piros Ω, vagyis barlang jelzéshez, ezen felsétáltam a Leány-Legény barlangrendszerhez. Itt igazoltam is, mert itt volt a következő pont.

Visszasétáltam a kereszteződéshez és balra elindultam a piros sávon.

Elértem Piliscsév rendezett, nagyon szép pincesorát a padokkal, majd Főterén a Templomot és az Emlékművet. Innen már a kék sávon sétáltam át Piliscsabára, ezt gyorsan el is értem, mert a szárazság miatt most nem volt marasztaló az út, inkább homokos strandolós.

Piliscsabán a Polgármesteri Hivatalnál igazoltam, átsétáltam az üres parkon és a Kálvária utcán elhagytam a települést a raklapgyár mellett. Ismét erdőben jártam és a Csaba-hegyet jobbról kerülve elindultam az utolsó hosszú, de lassan emelkedő Kőris-völgyön majd a végén a szurdokká szükülő Bükkös-árkon a piros kereszt jelzéshez. Balra ráfordulva el is értem a piros sávot. Ismerős a kereszteződés, ma is voltam már itt. Irány felfelé a Nagy-Szénásra. Megint itt vagyok az emlékfalnál, itt kell újra igazolnom.

Kezdett alkonyodni, lassan vége a mai napnak, a végén azért elmondhatom, hogy számomra hasznosan telt el. A kék sávon átsétáltam a Zsíros-hegyi turistaház romjáig. Jobbra mellette elindultam Solymár vagyis a cél felé. Az erdőtől már sötétben vettem búcsút. A Bokor-Törökkút utcákon értem le a Templomhoz és a tér másik oldalán a kiindulási helyemhez a Művelődési Házhoz.

Az ablakban pedig megint Gergő meglepetése várt. Köszönöm!

Itt a célkód igazolásával be is értem, a track elmentése sem maradt ki. És mint minden alkalommal megint egy jót beszélgettem Gergővel. Már a beszélgetés miatt megérte újra eljönnöm.

Összefoglalva:

A Szénás-kör 75km-es távja egy nagyon kényelmes útvonalú instant túra. Az egyetlen komolyabb emelkedő a Nagy-Szénásra második alkalommal felmászás, mert a Pilis-tető oldalába vezető út hosszan a hegyoldalban tekereg, így nincs benne nagyon meredek rész. Ahol pedig nagyon meredek, a Remete-hegy és a Vörös-út előtt ott lefelé kell menni. Az útvonal több olyan helyet is érint összefűzve, ami miatt szintén megkapja tőlem az ajánlott minősítést. Arról nem is beszélve, hogy a statisztikákból is látszik nagyon kedvelt, mert közel van Budapesthez. Gergőéknek ez volt az első instant körük, két év alatt nagyon sikeres lett. Például egy másik fanatikus Szénás körös, Kovács Gábor a kisebbik kört már 18 !!! alkalommal teljesítette.

Ha valaki szeretne a 40-60km-es távok után ismét egy kicsit továbblépni, határokat feszegetni, akkor számára első hosszabb távnak többek között ezt az instant túrát is ajánlom Budapest közelében, mert ugyan a szintemelkedés közel 2.200m, de ez végig szépen eloszlik az útvonalon. A Börzsönyben ekkora távokhoz biztosan 3.000m feletti szintemelkedés párosul. Ezen az útvonalon elsősorban a táv, másodsorban főleg nyáron a tűző napon, nagy melegben, a hosszú árnyék nélküli szakaszokon haladás jelenti a kihívást, ezért nyáron mindig legyen nálatok valamilyen sapka napszúrás, hőguta ellen.

Bár én nem vagyok futó, sosem szoktam futni, de szerintem ez az útvonal kifejezettem futóbarát, sokkal inkább mint a Bükkös kör.

Legközelebb éjszaka fogom teljesíteni és utána lesz éjszakai beszámolóm is.

Dikran

Táv: 11,9km

Szintemelkedés: 410m

Folyamatosan átköltöztetem a Blogomat az új oldalamra a melyet innen is elérhettek.

Egy újabb családi sétával jelentkezem, melynek kiindulási pontja szintén Nagykovácsiban a Tisza István főtér. Ezt a helyet Hűvösvölgyből a 63-as busszal vagy autóval tudjuk megközelíteni. Parkolás ingyenes, ajánlom a főtér parkolóit vagy az Iskola mellett, mögött kialakított parkolókat. És erre a kirándulásra is feltétlenül vigyetek távcsövet!

Ha megérkeztünk és készen állunk az indulásra akkor csapjunk is bele. Nagykovácsi főtere a Tisza István tér, róla annyit érdemes megjegyezni, hogy gróf volt aki kétszer volt a Magyar Királyság Miniszterelnöke és akit a vértelen Őszirózsás Forradalom utolsó napján az otthonában gyilkoltak meg. Itt a parkban találjuk meg Jäger István Emlékkövét, aki posztomuszként megkapta Nagykovácsi Díszpolgára megtisztelő címet, sajnos egy tragikus balesetben életét vesztette. Érdemes a Templomot is megnézni, a templomkertben öreg matuzsálemeket is láthatunk, több száz éves hársfákat.

A mai napi sétánkat nem a főúton kezdjük el, hanem a kerékpártároló mellett sétáljunk le a Templom közön, melyen leérünk a Kolozsvár térre és máris a hídon megtekinthetjük a Kitelepítési Emlékművet.

Utunkat az Ördög-árok mellett folytassuk és a hídnál elérjük a következő megtekintésre méltó helyet. Itt találjuk meg Nagykovácsi bányászatával kapcsolatos Emlékművet, amely a bánya áldozataira emlékeztet minket.

További utunkat már a piros sáv jelzést követve folytassuk az Erdő utcán felfelé, ez az első emelkedő. Mielőtt az erdőt elérjük forduljunk vissza mert erről az oldalról is érdemes megnézni Nagykovácsi medencéjét. Az erdőt elérve továbbra is a jelzést kövessük, hol meredekebb, hol lankásabb terepen, de folyamatosan felfelé haladunk. A dózer útat elérve megérkezünk egy elágazáshoz, innen a piros háromszög jelzésen folytassuk utunkat. Itt lehet tenni egy kis kitérést is, persze nem kötelező, de a következő szélesebb szekérúton balra található a Karády nyiladék és a nyiladékban a Karády-kunyhó romja. Ez már csak néhány lépcsőfok és az alapozás, a többi már teljesen eltűnt.

A piros háromszög jelzésen lassan felérünk a hegy tetejére, a terep is kényelmesebbé válik, a fák között elszorva rengeteg mohás mészkő tömböt láthatunk. Következik egy kisebb lejtő és széles erdészeti úton folytatjuk utunkat. Egy újabb erdős szakasz után érünk el a Sisakvirág tanösvényhez egy elágazásban.

Olvassátok el az ismertetőt a táblákon, érdemes, mert kicsit többet is tudni fogtok a területről. Innen balra folytassuk utunkat a zöld háromszög jelzésen, most már látni fogjuk hova is másztunk fel, egyre nagyobb lesz a kilátás végül megérkezünk a Tarnai-pihenőhöz, erről nem teszek be fényképet nézzétek meg élőben. Az oromról csodálatos panorámában gyönyörködhetünk. Ezen a helyen érdemes letáborozni, piknikezni, élvezni a nyugalmat. Itt még nem érzékelünk jelentős létszámot, mert minden irányból komolyabb szintemelkedést kell leküzdeni és a terület is kellően nagy, eloszlanak a kirándulók, turázók. Általában a fő cél a kilátó szokott lenni.

A pihenő után vissza kell sétálnunk a piros háromszög jelzéshez, de most nem térünk le rá folytatjuk utunkat egyenesen felfelé az emelkedőn a zöld háromszög jelzésen maradva, hamarosan felérünk a Budai-hegység legmagasabb pontjára, ahol a zöld háromszög jelzés balra az erdőbe vezet, majd a fák közül az egyik jobbos kanyar után megérkezünk a Csergazán Pál festőművészről elnevezett kilátóhoz.

A kilátó egy vitorlát formáz, melyet ebből az irányból megközelítve láthatunk a legszebbnek. Itt is vannak padok, le lehet pihenni itt is és a fiatalos bokros erdőben kicsit besétálva az ösvényeken több helyen kisebb gyepeket is találunk, ha valaki inkább a nyugisabb részeket kedveli. Ez egy kedvelt cél, itt már többen is lesznek. 

A kilátóba mindenképpen érdemes felsétálni, mert teljes a körpanoráma.

Nagy-hárs hegy, Széchenyi-hegy, Budaörsi-hegyek, Vértes, Gerecse, Nagy Szénás, Pilis-tető, Hármashatár-hegy. Jó időben tényleg mindent meg tudunk nézni. Most pedig szép zöld minden.

A kilátótól továbbra is a zöld háromszög jelzést kell követnünk, innen már lefelé fogunk menni a Sisakvirág tanösvényen. A tanösvény tábláinál szintén érdemes megállni, olvasgatni. Több lépcsőben egyre alacsonyabbra ereszkedünk, és elérjük a tanösvény 2. állomását. Itt figyeljetek, mert el kell hagyni a zöld háromszöget előre egy lejtőn az erdősáv mellett, jelzések már nem lesznek. 200m után jobbra felfelé kell menni a dombra, és felérve egy újabb csodálatos kilátóponthoz érkezünk.

Szemben velünk balról jobbra láthatjuk a Kutya-hegyet és a Nagy-Szénást Nagykovácsi utolsó házaival. Ez a harmadik olyan kilátópont ahol érdemes megállni, letáborozni.

Innen lefelé kell utunkat folytatnunk, egy kisebb tisztásra leérve balra menjünk tovább. Megkerüljük a Homok-hegyet.

A lányom szerint a csúcs közeli sziklák páfrányai között Tündérek laknak, ha oda felsétálunk akkor vigyázni kell rájuk.

A tanösvény végül kivezet az utolsó táblához, megérkezünk a széles dózer útra, itt van a zöld sáv jelzés melyen jobbra fordulva a sorompó felé kell tovább mennünk. Mielőtt elindulunk egy kicsit sétáljunk vissza balra, mert itt van a Pásztor-kereszt, ezt is érdemes megnézni.

A zöld sáv jelzésen érjük el Nagykovácsi házait, kicsit balra a mező szélén kell lesétálnunk, és végül elérjük a Kőkeresztet a Kossuth Lajos utcánál.

Innen jobbra fordulva érünk vissza a főtérre ahonnan elindultunk. Közben érintjük a Nagy Szénás körséta során már említett Kovács Cukrászdát, a Főtéren a Lilipopot és a Stübli Éttermet.

Remélem ezen a sétán is kellemesen elfáradtatok, ha gyerekekkel is jöttetek, akkor bízom benne, hogy ők is, este talán gyorsan elalszanak. Utána akár egy pohár bor mellett is, nyugiban lehet feleleveníteni a mai nap élményeit.

Hamarosan jelentkezem egy újabb sétával, amely a változatosság kedvéért szintén innen a Tisza István főtértől indul.

Dikran

Táv: 22,27km

Szintemelkedés: 600m

Folyamatosan átköltöztetem a Blogomat az új oldalamra a melyet innen is elérhettek.

A Vértes az egyik kedvenc hegységem, ha nem szeretnék komoly emelkedőket vagy fárasztó meneteket, mert Budapestről is nagyon könnyen elérhető. Tudomásom szerint több tanösvényt is kiépítettek itt, érdemes ezeket is felkeresni. És itt van a Gesztesi vár, a Vitányvár és a Csákvár is, ha valakit esetleg a várromok is érdekelnek. Nagyon különleges terület ez is, mert sok helyen előbukkan a hegység alapkőzete a triász korú dolomit, amely itt hófehér színben pompázik. A dolomit miatt nagyon sok helyen karsztbokor erdőket, dolomit gyepeket találunk, melyeken a Nagy-Szénáshoz hasonlóan ritka és védett növénytársulásokat is találunk. Barlangokból csak kisebbeket, mert a dolomit karsztosodásra kevésbé hajlamos.

Ez a hegység nem rendelkezik komoly magasságú hegyekkel, a legmagasabb csúcsa a Nagy-Csákány hegy 487m magassággal. Ez már feltételezi, hogy itt nagyon kényelmes, kevésbé megerőltető túrákat tudunk tenni. A látnivalók mindenképpen megérik, mert a Vértes is egy ékszerdoboz, csak kisebb és tömörebb. 

A mostani beszámolóm is egy teljesítménytúráról szól. Van egy hazai túrasorozat amely Magyarországi Forrástúrák néven fut. A sorozat több éven keresztül tart és egy túrát jellemzően csak egyszer rendeznek meg, mindig másik tájegységet tudunk meglátogatni. A sorozat egyik állomásán jártam december közepén a Vértesben, annak is az északi részén. Pár nappal a túra előtt az időjárásjelentés nagyon jó időt ígért, nem volt kérdés, hogy elmegyek erre a rövidebb teljesítménytúrára.

Reggel már fél nyolcra odaértem Szárligetre a Mezei Cukrászdába, elég nagy létszám gyülekezett, tényleg jó idő volt, sokan mások is vágytak a friss levegőre. Ugyan kissé csípős hideg volt reggel, de kezdett kisütni a nap is. Két táv közül a hosszabbikra neveztem, ha már itt vagyok nézzünk meg mindent alapon. A megkapott tájékoztató füzet, amely igazából nem is volt füzet csak két lap, egy egyszerű útvonalleírást, pár telefonszámot és egy egyszerű fekete fehér térképet tartalmazott. A szintidő kényelmes, 7 óra, lesz időm nézelődni is.

A rajtoltatás után a Cukrászda előtt máris egy kis lábbeli fertőtlenítés fogadott, rögtön bele kellett állnom egy ládába. Ennek az volt az oka, hogy javában tartott az afrikai sertéspestis fertőzés, amely a hazai vaddisznóállományra is veszélyes volt. Védjük az állományt, ha lehet ne járjunk össze mindent volt a kérés.

Fertőtlenítést követően el is indultam rögtön jobbra a kék sáv jelzésen a foci pálya felé. Ezt követően a szántóföldek között a dombokon felmásztam a 1. számú főúthoz. A nap is felkelt, kellemes napsütésben haladtam. Az utat keresztezve egy bezárt étterem, a Birka Csárda mellett elindultam ez erdőben, majd hamarosan kiértem egy nagy pusztára ahol számtalan tanya helyezkedett el. Innen egy kis bizonytalankodás után már a kék kereszt jelzést követve megkerültem a tanyákat, majd elindultam az erdő felé. Az erődben folyamatosan emelkedő úton, egy völgyben haladtunk felfelé, kidőlt fákat kerülgetve, időnként átmászva. Sokan voltunk itt, mindenki a maga sebességével próbálta leküzdeni az első komolyabb emelkedőt. Hamarosan felértem a csúcs közelébe, innen a kék háromszög jelzésen felsétáltam az első ellenőrzőponthoz a Körtvélyesi-kilátóhoz.

A kilátó környéke nagyon rendezett, padok, asztalok és tűzrakó helyek is találhatóak itt. A legfontosabb, ha itt vagytok mindenképpen menjetek fel a kilátóba, ezt semmiképpen sem szabad kihagyni, mert itt 417m magasan vagyunk nagyon szépen áttekinthetővé válik a Vértes. Kicsit megkopott már, amikor először voltam itt nagyon szép volt, mert a kilátó építőanyaga vörösfenyő. Most már kezd patinásodni. A kilátó szép magas, 16m-el leszünk magasabban odafent és jó időben a Gerecsét is megnézhetjük.

Ezen a napon ráadásul nagyon különleges volt a panoráma, mert nagyon tiszta idő volt a hegyen, de a völgyben végig lehetett nézni és itt a köd végigvonult az alattunk elterülő területeken.

Eltöltöttem a kilátóban egy kis időt majd visszatértem a kék kereszt jelzésre. Jobbra elindultam lassan lefelé. Az első érdekes hely a balról becsatlakozó kék sáv jelzésnél fogadott, itt van egy faragott Szűz Mária. Folytatva utamat lefelé megérkeztem a körtvélyesi Erdei Temetőhöz és egy Katonasírhoz. A Temető nem túl nagy, kerítéssel szépen körbe van kerítve, tavasztól már a fák árnyékában nyugszanak a halottak.

Leérve a dózerúthoz az első forrást is meg kellett néznem, egyenesen tovább az erdőben a Béla-forrást. Közvetlenül a forrás előtt egy nagyon meredek szakasz várt, ahol sikeresen el is csúsztam. Ez is megvolt, mehetünk tovább. A forrásból vizet nem tudtam venni, mert ki volt írva, hogy nem iható ráadásul alig csordogált.

Itt csak egy kódot kellett felírnom. Visszamásztam a dózer úthoz, majd jobbra elindultam Körtvélyespuszta felé. Ide elérve a bal oldalamon egy nagyobb rét fogadott, az útról láttam, hogy itt van egy Kápolna is.

Átérve ezen a kis településen, szalagokat kellett követnem, melyek az erdőben kevésbé járt utakon elvezettek egy újabb felkeresendő helyhez a Hideg-kúthoz. Itt sem lehetett vizet venni, a kút egyébként is elhanyagolt állapotban volt. Felírtam a kódot és innentől egy rövid szakaszon ismét járatlan erdőben, a szalagokat követve kiértem egy erdészeti útra. Ez egy nagyon kényelmes út volt, elértem rajta a kék kereszt jelzést, melyen balra folytattam utam.

Felértem egy kisebb emelkedőn a piros sáv jelzéshez, ez a rész a Macskabükk nevet viseli. A gerincről elindultam lefelé egy völgyben, majd jobbra szintén a járatlan erdőben követtem a szalagokat, melyek átvezettek egy szekérútra. Ezen az úton értem el kisebb kitérővel egy sziklás részre, a Gráciák bércéhez.

Nagyon szép a kilátás innen is, ez is egy felkeresésre érdemes hely. Itt újabb kódot írtam fel, majd folytattam utam a szalagozást követve először a gerincen, majd meredeken lefelé egy kereszteződéshez, ahonnan ismét a kék sávon kellett tovább mennem.

Na de előtte tegyünk egy kitérőt! Nekem mint olyan valakinek, akinek a Másfél Millió lépés Magyarországon a Szent Grált jelenti kötelező kitérnie az alábbi helyre. Ebből a kereszteződésből ugyanis jobbra az Országos Kéken elindulva 2-300m után megérkeztem Rockenbauer Pál emlékfájához. Ez egy bükkfa melynek a törzsébe bevéste egy ismeretlen művész a Mester arcképét és az évek során ez egy kegyhely is lett, mert sok túrázó kitűzőkkel, emlékekkel körbe díszítette. 

Sajnos ma már nem így néz ki, a kép nem az enyém, egy régebbi állapotot tükröz, azért csatoltam be, mert én még így emlékeztem rá, igaz utoljára 4 éve voltam itt. Most amikor megláttam nem is akartam elhinni, teljesen le volt csupaszítva, először simán el is sétáltam mellette, mert semmi sem volt a fán, csak a faragott arckép volt meg. Ha erre jártok ettől függetlenül nézzétek meg, de emlékezzetek erre a képre, mert fénykorában ilyen volt. Egyébként még a közelben van a Vitányvár és a Szent László Emlékfa is, Vértessomlóról érdemes ezeket a részeket megközelíteni a piros sáv jelzésen.

Visszatérve a kereszteződésbe az elkerített mező után leereszkedtem egy völgybe és itt fogadott egy frissítő állomás. Igazolást is kaptam egy Mikulásnak öltözött gyerkőctől, és megnéztem az iható vízű Szarvas-kutat is, ezt meg kell becsülni, mert a Vértes vízben szegény.

Ez a hely a Szarvaskúti-pihenőhely, tökéletesen alkalmas erdei táborozásra, padok, tűzrakóhely, ivóvíz és egy nemrég épült nagyméretű fa házikó is segíti a táborozást.

Innen következik a Vértes egyik legszebb szurdokvölgye. Folytatva utam a kék sávon a rét után kb. 100-150m-re jobbra felfelé van egy kis ösvény ez vezet fel a Vöröslyukhoz, ez egy 5-6m hosszú kis üreg. Most nem mentem fel ide, tovább sétáltam a völgyben, majd egy nagyobb kereszteződésben a jelzetlen úton haladtam tovább. Egy balra letérésnél kellett felkeresnem a következő pontot a Szép Ilonka kutat. Visszatérve a szekérútra a völgy kezdett kiszélesedni és elérve a piros sáv jelzéshez balra indultam el egy enyhe emelkedőn. És megérkeztem a következő ponthoz a Szép Ilonka forráshoz, ez az egyik legjobb forrás a Vértesben.

Általában bő vízű, jó ízű, nagyon jól kiépített forrás. Padok, info táblák és még egy esőbeálló is van itt.

Itt álltam meg egy kicsit, enni, inni, élvezni a tél eleji erdőt. Mire ideértem már széthúzódott a túrázók nagy része, nem volt itt senki sem rajtam kívül. Pihenés után felmásztam a forrás mögötti dombra és egy rövid szakaszon a zöld sáv jelzést követve a piros kereszten egy nagyon kényelmes erdei úton értem el a következő letéréshez egy jellegfához, amit én Alfa Hímnek hívok.

Innen a szalagozást követve elindultam felfelé a Vértes legmagasabb csúcsára.

Szépen haladtam felfelé egy hosszú de nem fárasztó emelkedőn, kereszteztem a piros sávot majd egy fánál, amely a pontot jelölte elértem a Nagy-Csákány tetejét. Innen nem tudunk kitekinteni, itt nincs szép kilátás, cserébe szép mezők mellett haladunk el, melyeket tavasszal esős időszakot követően érdemes felkeresni.

A Vértes teteje után a cél felé folytattam utam. Kényelmes szalagozott erdei szekérutakon értem el egy völgybe, melyben meredeken lefelé haladva leereszkedtem a mai napon már többször érintett Országos Kék sávhoz.

A kék sáv az erdőben ide oda kanyarogva vezetett el az 1. számú főúthoz. És most várt rám a mai túra legkevésbé érdekes része egy hosszú egyenes műúton gyaloglás, ez vezetett vissza Szárligetre. Időnként hátratekintettem, de nem követett senki sem a hosszú egyenes úton, a többiek előtt haladtam.

Beérve a célba gratuláltak és megkaptam az emléklapot és az egyik legszebb jelvényt is amit teljesítménytúrákon kaphatunk.

Összefoglalva:

A Vértes. Hát igen, ide is érdemes eljönni, akár teljesítménytúrán, akár családi kiránduláson, annak ellenére is hogy itt nincs annyi kilátópont, magas hegycsúcs. A legszebb arcát ez a vidék is tavasszal mutathatja meg nekünk. Sajnos forrásokból kevés olyat találhatunk amelyből víz is csordogál, de a hazai magasabb csúcsokkal rendelkező hegységeinkhez képest ez a vidék könnyebb, kényelmesebb kevésbé fárasztó útvonalakat tartogat. Látnivalókból itt is van, mindenből találhatunk itt egy picit, kilátók, források, szurdokok, virágos mezők és erdei rétek itt is vannak.

Ezt a vidéket is ajánlom nektek, főleg ha valaki Budapestről tervezi a meglátogatását, mert könnyen elérhető és sokkal kevesebben látogatják. Gánton a földtani tanösvény, Csákberénynél a Meszes völgy szurdoka a Kőkapuval vagy az Országos Kék vonalára felfűzött látnivalók miatt ide is menjetek el. De a bátrabbak a jelzés nélküli erdészeti és szekérutakon is számtalan érdekes helyet, dolomit előbukkanást, kilátópontot is meg tudnak látogatni. Vegyetek egy Carthographia turistatérképet, és ezen el lehet kezdeni tervezgetni.

A beszámolóm útvonala egy körtúra volt. Ha valakit jobban érdekel összeállíthatok családi sétákat is. Csak szóljatok.

Dikran