Táv: 83,4km

Szintemelkedés: 1.460m

Már nagyon vártam, hogy ismét teljesíthető legyen a Villámkör, mert ugyan az első alkalommal is éjjel voltam, de akkor még nem volt tavasz, nem voltak zöld növények. Célom változatlanul a Margitáról körbenézés éjjel volt, mert márciusban sajnos az eső miatt ez nem volt tökéletes.

Az első teljesítés után rögtön neveztem, a következő hétre terveztem a második találkozást Lidérc asszonysággal, melyet az elszabaduló Covid-19 parkolópályára tett. De most elkaptam a grabancát!

Vasárnap este a Facebook-on én is megkaptam az értesítést, hogy hétköznap teljesíthető lesz ez az ultra távú instant túra, ismét megnyitják. Gyorsan újra neveztem, mert minden előzetes nevezés törlésre került. Hétfő este ismét Pécelen voltam, most nem a 42k.hu bolt előtt, hanem hátul a parkolók sarkában egy Kresz táblánál. Gondoltam talán én leszek az első teljesítő a megnyitást követően, de egy másik lelkes túrázó, a civilben operaénekes Tarnai Dávid gyorsabb volt nálam, a Gömbvillámos teljesítésével megelőzött, gratulálok itt a Blogomon is a teljesítéséhez.

Hát nincs mese itt vagyok, mindent hoztam, minden megvan, ugyan jeleztek az időjósok némi esőt ma éjjelre, de remélem nem lesz semmi sem ebből, ettől függetlenül én készen állok. Ha így van induljunk el és remélem nem bánjátok de magammal viszlek titeket is, gyertek velem az éjszakai Gödöllői dombvidékre, mert a ma éjszakai teljesítésem fő célja továbbra is a Margitáról körbe nézni.

A rajtkód beolvasása után a már ismert Isaszegi úton elindultam az erdő felé. Most még délután hat óra van, nem kell a fejlámpám, világosban indultam el. Az erdőben máris kapunk egy kis ízelítőt a Gödöllői-dombságra jellemző meredek fel és lemenetekből. Szeretem az elejét, mert ideális az izmok bemelegítéséhez.

Itt is nagy a szárazság, már az elején poros és homokos utakon haladtam előre, víznek, sárnak nyoma sincs. Néhány helyen akkora repedések vannak a talajon, hogy a kezem is elfér a repedésben. Talán lesz már végre valamennyi csapadék is, szükség lenne rá.

Egyébként a Gödöllői-dombság nem rendelkezik Nemzeti Park ranggal, Tájvédelmi Körzet. Ennek a területnek az alapközete a lösz, melyre üledékes homok települt hol vékonyabb hol vastagabb rétegben, valószínűleg az ős-Pannon tengerből rakodott le. Ennek bizonyítékait, hogy ha megfigyelitek kicsit jobban min is gyalogoltok, akkor a rétegekben és a homokos utakon is elmeszesedett tengeri kagylókat és csigákat találhattok, vannak szép nagyok is. Én is többet láttam az út során, főleg Pécel környékén. A másik lösz alapközetű területünk a Cserhát, de ott semmilyen homokos lerakodással nem találkozhatunk ez az alapvető geológiai különbség a két vidék között.

Egy kis geológiai kitekintés után térjük vissza a Lidércre. A fel-le hullámzás után felértem a szántóföldekhez, Bajtemetésre, innen nagyon szép a kilátás Maglód-Vecsés felé, de ide most a szántóföldes fotómat tettem be, mert éles a kontraszt a porszáraz út és a szép zöldben pompázó vetés között.

A szántókon nagyon sok helyen láttam mezei nyulakat és több helyen fácánokat is megijesztettem. Az első pontot hamar elértem, itt is száraz volt minden. Igazolás után folytattam utamat a szántók mellett, majd balra befordulva és az erdőt elérve leereszkedtem egy völgyben. Több helyen nagyon profi vadleseket láttam, szinte komplett házak, ezeket mostanában telepítették ide mert az első utamon még nem voltak itt.

Utamat folytatva a Hársasig az Öreg-hegy felé indultam, kezdett lemenni a nap, nagyon szép volt a kilátás innen.

Az erdőből kiérve megint ismerős helyen vagyok, jobbra felfelé elindultam a vasúti talpfákkal kirakott úton, elértem a nemzeti színű csúcskövet és a kereszteződésben a Keresztet.

A házak után ismét erdő következett és hamarosan megérkeztem a második ponthoz. Igazolás után egy pihenőbe értem, ez a hely Katonapallag, most megálltam kicsit fényképezni.

Itt a közelben a zöld kereszt jelzésen pár száz méterre vannak a 48-as Honvédsírok is, most nem mentem el ide, majd amikor nappal is teljesítem felkeresem. Nagyon régen voltam ott, de úgy emlékszem érdemes felkeresni.

A következő szakasz a zöld sáv jelzésen indul el lefelé, hullámzó út után hirtelen bukkanunk ki az erdőből a Szent Márton templom Kálváriájához, előttünk Isaszeget láthatjuk éjszaki fényeivel.

A Stációk mellett érkezünk le a Temetőhöz és a sírok között átsétálva a Szent Márton Templomhoz. Ez a rész számomra a túra egyik kedvenc szakasza, nem is tudok az országban még egy ilyen helyet. Éjszaka a leghangulatosabb a kivilágított Templommal.

A Temető után leértem a Városháza elé, Szent Márton kútja továbbra is ledugózva szomorkodik.

Városháza után a Vasútállomáshoz értem, majd a tavakat érintve, ahol most komoly békaszerenád fogadott elindultam a dombok felé. Felérve picit megálltam és megnéztem Isaszeget éjjel erről az oldalról is. Most jön a lefelé, majd ismét a fenyőfa nevelde melletti visszamászás, itt lehetne csalni egy picit a gerincen, de nehogy merészeljétek. 

A következő szakasz a dombok tetején vezet végig, a Perőc-oldalon, itt több helyen volt tarvágás, de ismét ki lett jelölve a turistaút az elmúlt 6 hétben, szép új jelzések vannak mindenhol, most már nem kellett bizonytalankodnom. Bal oldalon feltűnt az Szennyvíztisztító Telep és megérkeztem a harmadik ponthoz, 24km-nél vagyok.

Most jön egy nem túl izgalmas rész, mert át kell menni Gödöllőn. Hosszú aszfalton gyaloglás következik, érintve a Repülőteret is. Megérkeztem a HÉV végállomáshoz, érintettem az Egyetemet és a Fenyvesi-erdőn is átsétáltam.

Újra aszfaltozott utcák következtek és a Máriabesnyői Vasútállomás, az aluljáró már használható, át is mentem a sínek alatt. A következő utcák után megérkeztem a Székelykapuhoz és a Nagyboldogasszony Bazilikához. Megnéztem a belső udvart is, szépen ki volt világítva.

A Kegyhely után elértem a Temetőt, amely arról is nevezetes, hogy itt van gróf Teleki István sírja. Visszatérve a sorompó után az erdőbe egy balos kanyar után ismét emelkedő következett, felmásztam a Gudra-hegyre. Itt várt a következő QR kód.

Igazolás után leereszkedtem a Pap Miska kúthoz, itt tartottam meg első pihenőmet, feltöltöttem az ívózsákomat, mert szerencsére az aszály ellenére is van annyi víz a kútban, hogy kényelmesen lehessen inni. Azért egy pohár sokat segít ezen.

2020 kora őszén a forrásvíz bevizsgálásra került és kiderült hogy nem iható a határértéket elérő Coli baktérium szennyeződés miatt. Sajnos a környékbeliek egy része a szennyvizet a talajba engedi el és ez megfertőzte a vízbázist. Nagy kár érte, mert szépen rendben lett hozva a forrás foglalás.

Régi beszámolókban olvastam, hogy az autópálya megépítése előtt ez egy bővízű forrás volt. Biztosan így van mert a jelenlegi kifolyó felett egy sokkal vastagabb cső is van itt.

A pihenő után átsétáltam az autópálya alatt és egy beton műúton haladva a Babatpusztai tavakat érintve folytattam éjszakai utam. Úgy tudom, hogy ez egy kedvelt horgászparadicsom. Megérkeztem a lovastanyákhoz, utána újra erdőben jártam. Homokos strandolós szakaszon értem el a következő elágazást, a piros kereszt jelzést. Itt a közelben is van egy kis érdekesség, a mezőn van a középkori Babati Templomrom.

A piros sáv jelzésen a Boncsok-hegy mellett elhaladva lassan elkezdtem felmászni a terület legmagasabb csúcsára, a Margitára.

Felmásztam a geodéziai Mérőtoronyba és most végre sikerült éjszakai képeket készítenem. Telefonnal persze nem tökéletes, ehhez már rendes gép kellene, ultra távokra nem cipelem. A múltkor itt még szemerkélő eső fogadott nem volt az igazi. Ide mindenképpen érdemes feljönni, mert élőben egészen más de vigyázzatok mert a vaslétrák ugyan stabilak, de a szinteken hiányosak a lemez fedések, egy rossz lépés és le lehet pottyanni.

Itt ismét igazolnom kellett és a továbbiakban egy kényelmes erdei szakaszon elindultam visszafelé. Időnként jobbra ki lehet tekinteni, láthatjuk a másik gerincet ahonnan felmásztunk a Margitára. Elhagytam a piros sávot és a sárga sávon leértem Domonyvölgybe az akácfához, újra QR kód. A sárga sáv is szépen fel lett újítva, itt is újak a jelzések.

Megérkeztem a Temetőhöz és itt tartottam meg a második pihenőmet, itt van egy kék kút is. Egy rövid erdei séta után értem el a 3. számú főúthoz. Most korábban érkeztem nincs is nagy forgalom, biztonságosabban tudtam átmenni az úton és a vasúti sínekhez vezető utat is a csekély forgalom miatt az aszfalton tudtam megtenni. A múltkor még az útpadkán sétálva is ledudáltak.

A sínek után értem el az Erdészházat, és a kapu mellett elhelyezett létrákon visszatértem a biztonságos erdőbe.

Itt is van egy Látó-hegy, melyet megmászva folytatódik a turistaút a gerincen. Egy hosszú kényelmes szakaszon értem el a kék sáv jelzést, ez egy öreg tölgyes erdő. Út közben keresztezünk egy nagyfeszültségű vezetéket, ha itt balra besétálunk több öreg gémeskutat is meg tudunk nézni, nincs közel 5-600m kitérőt is jelent.

A kék sávnál értem el az Erzsébet pihenőt, itt van az Erdészház mögött a Sissi-emlékmű is, padok is vannak. És persze ez a hely egy újabb igazoló pontot is jelent számomra.

A műúton értem le a Valkói útra, a Kőkereszt mellett folytattam utam az erdőben és a régi elhagyatott Vadászházat érintve elindultam az Arborétum felé. Kár érte valaki még rendbe hozhatná, mielőtt az enyészeté lesz.

Kezdett világosodni, lassan vége az éjszakai utamnak. Ezt a részt is kedvelem, most pedig nagyon szép volt az erdő. És egyszer csak egy meglepetés fogadott, egy hatalmas vaddisznó állt velem szemben kb. 50m-re, szerencsére nem akart megtámadni, még arra is volt időm, hogy lefényképezzem.

Sokat túrázok, mufflonokat, szarvasokat, őzeket kisebb vadakat gyakran látok, hatalmas vaddisznókat ritkán. Majd egy percig álltunk így mozdulatlanul, majd vakkantott egyet és beugrott a bokrok közé, hú ezt megúsztam!

Az Arborétumot, amely a József főherceg nevet viseli, körbe kerültem, átmentem a vasúti síneken és lesétáltam az Isaszegi tavakhoz.

Innen homokos utakon az Ilkamajoron keresztül visszamásztam a gerincre a piros sávhoz. Most balra elindultam visszafelé, lesétáltam a dombról és szembe fel a következőre. Itt van az egyik legszebb része a Gödöllői-dombságnak, a Kereszt-hegy és a Szarka-berki dűlő közötti völgy, ezt az év bármelyik szakaszában érdemes felkeresni, most ugyan lassabban, de a szárazság ellenére is kezd szép zöld lenni minden.

Leereszkedtem a rétre és a fáknál a rét túloldalán igazoltam, majd felmásztam a következő dombra. Innen megint nagyon szép a kilátás. Itt van egy fénykép is, csak hogy lássátok miről is beszélek, mert nekem ez is a tipikus Gödöllői-dombság, ahol szinte mindig van nagyfeszültségű vezeték is.

A szennyvíztelep és a Kőkereszt következett, ismét rendben van a műút mellett a turista út, visszatemették a múltkor még ide ásott hatalmas gödröt. Újra vissza az erdőbe, néhány kisebb domb után kényelmes sétaúton több rét, mező és hatalmas nyárfák érintése után a balra forduló úton egy kisebb horhosban értem fel a Valkói műúthoz.

A műút kanyarjában átsétáltam a túloldalra és folytatva utamat megérkeztem egy kisebb emelkedőhöz, felmásztam a Látó hegyre, ahol megejtettem az utolsó igazolást is. A fenyőfák között lereszkedtem, ez egy nagyon meredek szakasz, most, hogy száraz volt stabilabban lehetett lejutni. Egy újabb hullámvasút után balra következett a sártenger, de most itt sem volt olyan vészes a helyzet, tiszta cipővel tudtam átsétálni és most nem kevertem el, nem keltem át feleslegesen a patakon, a múltkor kétszer is.

Már ismerős volt a hely, a fákra festett zöld fluo festést követve balra elindultam az utolsó hegyre. Közben a nagy szakadékot is érintettem, itt egy pici kitérővel meg tudjuk nézni a barlangot is, és ezen a helyen több helyen is függőleges falakat látunk ahol a lösz alapkőzetet is megnézhetjük.

Néhány kanyar után felértem a Várhegy tetejére, végül kiértem a szántókhoz. A következő kisebb domb után megláttam a célt is.

Az utolsó rész már lefelé vezetett, a tanyákat érintve jobbra lefelé a GSM adótoronyhoz és végül a Wesselényi utcán le a vasúti sínekig. Az utolsó kanyar után visszaértem a Rákos-patakhoz és a parkolóban a táblához.

A célkód beolvasásával teljesítettem a második nekifutást is. Most nem volt ajtón kiugró Andrea (utánanéztem hogy hívják az ifjú hölgyet, ha már az előző posztban megígértem), mert a járvány miatt ezt felfüggesztették. Rövid szöveges üzenetben gratuláltak és jelezték, hogy postán küldik el a befutóérmet. Másnap meg is kaptam. Köszönöm!

Összefoglalva:

Még mindig egy érdekes, meglátogatásra alkalmas helynek tartom a Gödöllői-dombságot. Annak ellenére, hogy itt nincsenek hegyek a fel-le hullámzó meredek utak, hosszú szakaszok jelentenek kihívást. Most a területre jellemző sár, amely igazán vendégmarasztaló tud lenni nem jelentett gondot, az aszály miatt mindenhol porral, homokkal találkoztam.

Ezt a hosszú távot továbbra is azoknak ajánlom akik továbblépve az instant világában, szeretnék kipróbálni magukat. Ugyan nem vagyok futó, de azt hiszem ez az útvonal ideális számukra. Másnap utánam teljesítette Csipi, ismeretleneknek Takács Krisztián, aki hihetetlen 8:36:53-as idővel nem csak egy pályacsúcsot állított fel, de a futóknak is feladta a leckét. Természetesen itt a Blogomon is gratulálok neki!

Gyalogos szempontból nyári melegben a kihívást nem is igazán a táv jelenti, hanem az, hogy az útvonal jelentős része kitett, árnyék nélküli, ezért feltétlenül vigyetek sapkát és az átlagosnál több folyadékot, mert a víz vételi helyek korlátozottak. Nagyon sok a műúton, aszfalton gyaloglás is, lemértem a saját trackemből, közel 21km. A két teljesítés után átlagoltam a track eredményeit és nekem letérés nélkül kb. 83km és 1.650m szintemelkedés jött ki.

Remélem tetszett a beszámolóm és sok sikert kívánok a Villámok teljesítéséhez!

Dikran