Táv: 75,5km

Szintemelkedés: 2.175m

A Bükkös kör 70-es távjának arany fokozatú teljesítése után úgy döntöttem a következő instant túra a Szénás kör lesz, ennek is a 75km-es távja. A Szénás kör jelenleg a hazai instant túrák toplistáját toronymagasan vezeti. Sok munka volt és van benne, jelenleg is folyamatos a felügyelet. Profi honlap, a testvérkörökkel egységes arculat és legfőképpen kellően érdekes útvonal, amely könnyen megközelíthető és nagyon kedvelt futóknak és mezei túrázóknak is.

A Szénás kör útvonala számomra teljesen ismert, nem is volt szükségem folyamatosan az itiner olvasására, a navigálásra. Igazából elolvastam a ponton igazoláskor hova kell mennem következőnek és odamentem, mert Nagykovácsiban lakom és az útvonal kisebbik köre körülöleli a községünket érintve az összes olyan helyet, ahova folyamatosan kijárunk a családdal, ebből kifolyólag lassan ismerek minden fontosabb kereszteződést, fát, bokrot a környéken. A nagyobbik körét is ismerem, sokat jártam a Pilis-tető körül is, gyerekként kincset is keresve.

Kivételesen nappal indultam el első alkalommal, de a következő teljesítések során már tervezem az éjszakai teljesítést is.

Ezt a hosszabbik távot már több mint 260-an teljesítették futva vagy gyalogosan. A statisztikából szeretném Szászfai Gábort kiemelni, mert ő az aki már 3x-i aranyérmes teljesítő a nagy körön, vagyis jelenleg 9 teljesítésnél tart. A Blogomon is szeretnék gratulálni teljesítményéhez, főleg, hogy a kis kört is végig járta 16 alkalommal. Nálam kiérdemelte a Fanatikus Szénás Kör rajongó jelvényt!

A számtalan további családi és rövid távon induló, akár többszöri teljesítő után én is csatlakoztam a teljesítők igen népes táborához, első bálozóként.

Biztosan sokan írtak már beszámolókat erről az útvonalról. Most az enyémet olvashatjátok, jó olvasgatást hozzá. Remélem sikerül pár olvasómat fellelkesítenem arra, hogy vágjon bele ő is, szerezze meg a közel 76km-es táv befutóérmét, ha már a táv mottója "Győzd le önmagad".

A nappali indulást korán reggelre terveztem, ezt sikerült is megvalósítanom, mert fél hatkor indultam a családi teljesítésnél megismert Művelődési Háztól. A rajtkód beolvasása után lesétáltam a főútig, balra fordultam, utána jobbra elindultam a Szarkavár felé.

Innen a lovarda mellett a Milennium-rétig, majd a Paprikás-patak völgyében érintve a vízeséseket a Shell-kútig. Ezt a részt nem írom le részletesebben, ha valakit jobban érdekel, akkor a Szénás kör családi táv beszámolómban elolvashatja.

A benzinkút után jobbra elindultam a sárga sáv jelzésen a patak völgyében a házakig. Innen viszont elhagytam a családi távval közös útvonalat és balra a sárga kereszt jelzésen Budaligetre érkeztem meg. Itt egy jobbra fordulás után áttértem a kék keresztre, majd a jobbra kanyarodó úton beértem az erdőbe. Ez az első emelkedő, de nem vészes, ahogy felértem balra ráfordultam a kék sávra. Ezen pedig hamarosan kiértem a Remete-hegy tetejére, innen nagyon szép a kilátás, érdemes kicsit megállni. Most pedig pont akkor értem ide amikor a Nap is kezdett jobban kibukkanni, narancssárgára festve a hátteret.

A levezető út technikás ez az útvonal egyik legnagyobb odafigyelést igénylő része. Persze néha látok itt igazi hegyi zerge szülőkkel rendelkező futókat is, akik olyan tempót diktálnak innen lefelé, amely irigylésre méltó. Nem véletlen náluk, a Szénás körökön is, a folyamatos rekord döntögetés.

Leereszkedve a völgybe jobbra fordultam és kiértem Remeteszőlősre, itt a Polgármesteri Hivatal után meg is volt az első pont. Gyorsan igazoltam és elindultam a park után jobbra a házak között. Egy idő után balra kellett mennem, át a főúton és innen elindultam a piros kereszt, piros sáv, piros háromszög jelzésen folyamatos emelkedőn haladva a Nagy-Kopasz hegyi elágazásig, ez már a második pont, 15km-nél vagyok.

Innen még egy kisebb emelkedőn mentem fel a Csergezán-Pál kilátóhoz. Most nem lépcsőztem fel, ezt a helyet nagyon jól ismerem.

Elindultam a Sisakvirág tanösvényen lefelé a zöld háromszög jelzésen, majd a meredek szakasz után jobbra tartva továbbra is a tanösvényen maradva, lesétáltam Nagykovácsi sarkáig, ahol balra fordulva egy hosszú, de csak enyhén emelkedő dózerúton értem el újra az erdőt egy sorompónál.

A sorompótól folytattam utam egyenesen és a forgókapunál elbúcsúztam a Fehér úttól. A kék kereszten elsőnek megmásztam a Kutya-hegyet, itt érdemes kicsit visszafordulni is, mert nagyon szép a kilátás. Tavasszal pedig nagy tömegben nyílik ezen a részen a leánykökörcsin és a tavaszi hérics.

Kutya-hegy után a következő hegy már a Nagy-Szénás, ez egy dolomitból álló hegycsúcs. Nagyon szép a körpanoráma innen, itt kérlek ne térjetek le az útról, vigyázzatok erre a helyre ti is, mert számtalan ritka növénytársulás él ezen a gyepen. Néha sajnos vannak terepbringások, akik jó kihívásnak gondolják, hogy ide feltekernek, de itt tilos bringázni, mert ez a rész fokozattan védett Európa Diplomás Terület. Persze csodálkoznak ha szólok, de a szabályozás értelmében tilos sok minden más mellett a kijelölt turistaútakról letérni, sziklát mászni, siklóernyőzni vagy tájékozódási futóversenyt rendezni is.

Nagy-Szénás után elindultam lefelé a számtalan fotón megörökített padhoz. Ritka alkalom, hogy nappal ilyen csodálatos időben nincs itt senki sem. Covid-19 sajnos megtette hatását. Néhány fotót követően és kiélvezve az ürességet az egyik szendvicsem megettem a padon üldögélve. Nem rossz, nem rossz, szeretem ezt a helyet.

Most viszont nem maradhatok tovább, indulnom kell. Lesétáltam a Turistaház emlékfalhoz.

Itt volt a következő igazolás, az igazoló oszlopon láttam ide kell majd visszajönnöm.

Innen egy meredek erdei ösvényen indultam el a Hosszú-árkon keresztül Pilisszentivánra. A községen átsétálva továbbra is a piros sávon felmásztam a trükkös, fel-le hullámzó gerincű Kakkuk-hegyre.

Kakukk-hegy után elértem a főútat és a Kopár Csárdánál megtaláltam a következő igazoló kódot. Ez a hely egyébként is kedves nekem, mert a Piros 85 teljesítménytúrán itt kapjuk meg a meleg ételt, ami nagyon jól esik.

A Csárdától elindultam továbbra is a piros sávon a Vörös-hegyet, majd a Fehér-hegyet megmászva az egyik kedvenc kilátóhelyem felé, ez pedig a Pilis-tető. Mostanában sokat voltam ott éjjel.

A sárga sáv jelzéstől elköszöntem és folytattam utam a piros sávon, elindultam felfelé a hegyre. A nyeregben balra fordultam a zöld forrás (pötty) jelzésen a Trézsi-kúthoz és a Szeretet-forráshoz. Itt tartottam meg a második pihenőmet. Megtöltöttem az ívózsákomat is. Ez a forrás nagyjából a táv felénél van, nagyon jó helyen és időben, a legfontosabb frissítő pont a hosszú távon, szerintem.

Ettem és ittam többször is a forrásból, majd elindultam tovább a zöld forrás jelzésen, felértem a már nagyon jól ismert zöld sáv jelzéshez ahol balra ráfordultam a folytatódó emelkedőre és a szerpentinre. Most nappali fotókat készítettem László-kúpjáról és a többi kilátó pontról.

Elértem a Bükkös kör Pilis-tetőre vezető szakaszának utolsó emelkedőjét az Orosdy-rétnél, de most nem kell felmennem a Boldog Özséb kilátóhoz, hiába mennének a lábaim megszokásból. Innen már a hegyoldalban mentem tovább egy nagyon kényelmes kissé hullámzó erdei úton.

Megérkeztem a piros kereszthez amin elindultam lefelé. Egyre meredekebb lett az út ez a másik olyan szakasza az útvonalnak amely folyamatos odafigyelést igényel, mert az út olyan mintha óriások által szétmorzsolt szikladarabok között kellene lesétálni.

Leérve a Vörös úthoz, balra fordulva egy meredeken lejtő horhosban végül elértem a piros Ω, vagyis barlang jelzéshez, ezen felsétáltam a Leány-Legény barlangrendszerhez. Itt igazoltam is, mert itt volt a következő pont.

Visszasétáltam a kereszteződéshez és balra elindultam a piros sávon.

Elértem Piliscsév rendezett, nagyon szép pincesorát a padokkal, majd Főterén a Templomot és az Emlékművet. Innen már a kék sávon sétáltam át Piliscsabára, ezt gyorsan el is értem, mert a szárazság miatt most nem volt marasztaló az út, inkább homokos strandolós.

Piliscsabán a Polgármesteri Hivatalnál igazoltam, átsétáltam az üres parkon és a Kálvária utcán elhagytam a települést a raklapgyár mellett. Ismét erdőben jártam és a Csaba-hegyet jobbról kerülve elindultam az utolsó hosszú, de lassan emelkedő Kőris-völgyön majd a végén a szurdokká szükülő Bükkös-árkon a piros kereszt jelzéshez. Balra ráfordulva el is értem a piros sávot. Ismerős a kereszteződés, ma is voltam már itt. Irány felfelé a Nagy-Szénásra. Megint itt vagyok az emlékfalnál, itt kell újra igazolnom.

Kezdett alkonyodni, lassan vége a mai napnak, a végén azért elmondhatom, hogy számomra hasznosan telt el. A kék sávon átsétáltam a Zsíros-hegyi turistaház romjáig. Jobbra mellette elindultam Solymár vagyis a cél felé. Az erdőtől már sötétben vettem búcsút. A Bokor-Törökkút utcákon értem le a Templomhoz és a tér másik oldalán a kiindulási helyemhez a Művelődési Házhoz.

Az ablakban pedig megint Gergő meglepetése várt. Köszönöm!

Itt a célkód igazolásával be is értem, a track elmentése sem maradt ki. És mint minden alkalommal megint egy jót beszélgettem Gergővel. Már a beszélgetés miatt megérte újra eljönnöm.

Összefoglalva:

A Szénás-kör 75km-es távja egy nagyon kényelmes útvonalú instant túra. Az egyetlen komolyabb emelkedő a Nagy-Szénásra második alkalommal felmászás, mert a Pilis-tető oldalába vezető út hosszan a hegyoldalban tekereg, így nincs benne nagyon meredek rész. Ahol pedig nagyon meredek, a Remete-hegy és a Vörös-út előtt ott lefelé kell menni. Az útvonal több olyan helyet is érint összefűzve, ami miatt szintén megkapja tőlem az ajánlott minősítést. Arról nem is beszélve, hogy a statisztikákból is látszik nagyon kedvelt, mert közel van Budapesthez. Gergőéknek ez volt az első instant körük, két év alatt nagyon sikeres lett. Például egy másik fanatikus Szénás körös, Kovács Gábor a kisebbik kört már 18 !!! alkalommal teljesítette.

Ha valaki szeretne a 40-60km-es távok után ismét egy kicsit továbblépni, határokat feszegetni, akkor számára első hosszabb távnak többek között ezt az instant túrát is ajánlom Budapest közelében, mert ugyan a szintemelkedés közel 2.200m, de ez végig szépen eloszlik az útvonalon. A Börzsönyben ekkora távokhoz biztosan 3.000m feletti szintemelkedés párosul. Ezen az útvonalon elsősorban a táv, másodsorban főleg nyáron a tűző napon, nagy melegben, a hosszú árnyék nélküli szakaszokon haladás jelenti a kihívást, ezért nyáron mindig legyen nálatok valamilyen sapka napszúrás, hőguta ellen.

Bár én nem vagyok futó, sosem szoktam futni, de szerintem ez az útvonal kifejezettem futóbarát, sokkal inkább mint a Bükkös kör.

Legközelebb éjszaka fogom teljesíteni és utána lesz éjszakai beszámolóm is.

Dikran