Táv: 20,82km

Szintemelkedés: 737m

Folyamatosan átköltöztetem a Blogomat az új oldalamra a melyet innen is elérhettek.

Az idei évben a koronavírus sok mindent felborított, az előzetesen megszervezett rendezvények többségét a szervezők vagy elhalasztották vagy ha már elkészültek a díjazások megpróbálták valahogyan mégis teljesíthetővé tenni a túrát, terepfutást.

Ennek egyik legtöbbször felbukkanó formája lett az instant teljesítés.

Június közepén lett volna megszervezve a Szent László terepfutás is, melyet szintén töröltek, de a Tatai Tömegsport és Tájfutó Honvéd Sportegyesület végül úgy döntött instant félmaratonként megnyitja a teljesítés lehetőségét.

Nekem is felkeltette az érdeklődésemet, de tekintettel arra, hogy én kizárólag gyalogló teljesítménytúrázó vagyok nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy a futó szintidő elégséges lesz az én gyalogló tempómhoz. Szerencsémre a kiírást átnézve kiderült futóknak 3 óra, gyaloglóknak 6 óra szintidővel kalkuláltak. Így már beleférek. Neveztem és mint kiderült az útvonalat végig kell járnom, de nincsenek igazoló pontok, rögzítenem kell egy navigációs eszközzel az utamat. Ha ezzel megvagyok akkor a tatabányai Decathlonban bemutatom és megkapok majd mindent, a befutóérmet és az ajándékokat is. De maszkot ne felejtsek el vinni, mert különben nem mehetek be az Áruházba.

A nevezésem rendben volt, ki is fizettem mindent. Július elején lett egy szabad hétköznapon. Pont jó lesz erre, ezért a szabad napomon leutaztam Tatabányára a Decathlonhoz. Innen indult a mai túrám és ide is értem vissza.

A parkolóból elindulva tényleg csak pár száz métert kellett mennem aszfalton máris elindulhattam a Gerecse hegyei felé. Végre megint itt vagyok. Idén szerettem volna a Gerecse 50-re is elmenni annak ellenére is, hogy ma már szinte elviselhetetlen a tömeg, mert ehhez a túrához érzelmileg is kötődök. Ez volt életen első teljesítménytúrája. Az első időkben minden évben mentem, később már csak 3-5 évente egyszer.

A piros pötty jelzés egy réten vezetett át.

Majd a fák közé beérve hamarosan megérkeztem a János forráshoz, ahol inni már nagyon régóta nem tudtam. Most sem volt ez másként, a forrás száraz volt.

Ez a Gerecse 50 első ellenőrzőpontja, innen ismerős úton haladtam tovább. A kerítés után egy jobbos kanyart követően elindultam felfelé. Elértem a piros kereszt jelzést, melyen folyamatosan emelkedő úton értem fel a Vaskapuhoz. Szép ez a völgy, tavasszal szoktam itt járni, nyár közepén még nem voltam itt. És a fákon itt vannak a Gerecse 50 teljesítménytúra jelzései is.

Megérkeztem az Ismeretlen katona sírjához és a völgy legszebb szakasza következett.

A János-forrás után tele volt a völgy Nagy harangvirágokkal.

Lassan megérkeztem a lezárt Vértes László barlanghoz. Nagyon szerettem megérkezni a természet közepén egy ilyen rozsdamentes fedélhez vagy ajtóhoz, mert ez egy másik világ kapuját jelenti. A másik szerelmem a barlangászat.

Következett  a Szende barlang és az Arany-lyuk. Felértem a Halyagoshoz, itt ágazik el több irányba a turistaút. 

Nekem továbbra is a piros sáv jelzést kellett követnem és az egyik kedvenc gerecsei rétem szélén mentem tovább.

Lassan felértem a Kappan-bükk oldalába, innen szép kilátásban volt részem Tarján felé.

Végül a Kopasz-bükk gerince mellett megérkeztem Vértestolna széléhez.

Itt balra fordultam és a nyaralók mellett elindultam ismét felfelé. Felértem János-hegyre és a utána következett a Vörös-rét. Ez is egy nagyon szép hely.

Innen látszik a Gerecse Adótornya is, Tardos és a hatalmas tájsebet eredményező Bánya is.

A rét vége felé pedig egy olyan fát láttam amin fehér alapon egy piros V betű látszódott. Szia Vércse, üdvözöllek!

Egy rövid erdei szakasz után a magasfeszültségű vezetékek oszlopai mellett vezetett tovább utam. Ez a rész is ismerős a Gerecse 50-ről, most visszafelé haladok. Balra befordultam az erdőbe és pár száz méter után letértem a Hideg-kúthoz. Szerencsére még csordogált annyira, hogy pohár segítségével tudtam inni. Itt voltak padok is, kényelmesen elfogyasztottam a magammal hozott szendvicsemet.

Pihenőm után felmásztam a az Öreg-Kovács oldalában a Vadetetőhöz.

Egy jobbos forduló után itt is van a Baji Vadászház. Sajnos kezd eléggé elhagyatva lenni, pedig én emlékszem még a fénykorára is. Akkor voltak itt erdei padok is, nagyon szépen rendben volt itt minden. Kár érte.

A Vadászház után lesétáltam a dózerúthoz, balra fordultam és a Szent Péter Körtemplom romjához is odaértem.

Eddig az égvilágon senkivel sem találkoztam, most viszont több túrázó és futó jött velem szembe. A templom romjától a sárga sáv jelzésen a széles dózerúton indultam tovább. Érintettem a Meszes-bükköt.

Egyébként a közelben van a Simon halála. Ezt csak azért jegyeztem meg annyira, mert a Pilisben is van egy hasonló nevű hely ahol gyerekként kincset kerestem. Ha valakit érdekel ez is, akkor a Bükkös kör beszámolómban elolvashatja.

Itt sajnos gyilkosság történt, mert orvvadászok itt lőtték agyon a Simon nevű erdészt.

Következett a Vizes-bükk, a Kappan-bükk és érintettem egy újabb nagyobb mező szélét is.

A dózerúton mentem tovább, de a következő nyitottabb résznél jobbra az erdőben kellett továbbmennem. Ezen az úton ereszkedtem le a délelőtt már érintett Halyagosi-réthez. A másik oldaláról is készítettem egy fényképet.

Innen már ugyanazon az úton amin felmásztam ereszkedtem vissza a Vaskapu völgyében.

És lefelé menet a piros kereszt, piros háromszög elágazásnál egy ismerős felfestést találtam, amit felfelé haladva nem is vettem észre. Ez a Turul Trail útvonala és annak az egyik ellenőrző pontja. Innen lehet felmenni a Ranzinger Vince kilátóhoz és a Bányász Emlékműhöz.

Én most megyek visszafelé, ma egy másik instant a program. A piros pötty jelzésen értem vissza a János-forráshoz, majd a rövid erdei szakaszt követően a réthez és egy kis aszfalt után a Decathlonhoz.

Felvettem a maszkomat és bementem, kaptam egy kis papírzacskót, benne a befutó érmet, a rajtszámot és pár ajándékot.

Otthon megnézve a befutóérem szalagját kifejezetten tetszett, hogy hibás, mert Szent Lászó Terepfutás szerepel rajta. Számomra ez is különlegessé tette, mert a vírus megbolondított mindent a túrázás terén is. Lászóról biztosan emlékezni fogok erre is.

Végül hazautaztam és otthon beszámoltam az utamról. Feleségemnek annyira megtetszett, hogy a következő héten visszatértünk és közösen is végigjártuk, így idén kétszer is részt vettem rajta.

A második alkalommal pedig személyesen is találkoztunk a Turul Trailes csapatból Beszedics-Környei Andreával, aki azóta csatlakozott a Teljesítménytúráim Facebook csoportomba is, ma már őt is lelkes olvasómként köszönthetem.

Köszönjük a részvétel lehetőségét és a Decathlonos ajándékokat!

Összefoglalás:

A Szent László Terepfutás útvonala nagyon szép helyeket érint, van benne egy kis szintemelkedés is, de a mászásokért cserébe kilátópontokról gyönyörködhetünk. A Vaskapu szurdokvölgye, a Kopasz-bükk oldala és a Vörös-rétről látható Gerecse nagyon szép. Ugyan nem tudom, hogy van-e még lehetőség befutóéremért teljesíteni, mert amikor mi voltunk limitált 100 fős keret volt. A honlapról az útvonal trackje letölthető.

Azt hiszem díjazástól függetlenül is bármikor érdemes végigjárni az útvonalat. Remélhetőleg jövőre normalizálódnak a viszonyok és minden visszatér a megszokott kerékvágásba.

Részemről ajánlom, hogy menjetek el akár családdal is, egész napos program tud lenni, lassan itt az ősz is, kellemesebb lesz a hőmérséklet és kezd színesebbé válni az erdő is.

Dikran