Táv: 44,9km

Szintemelkedés: 1.132m

Ez a túra Budapestről a Déli pályaudvartól indult és Szomoron volt vége. Nagy része ismerős lehet azoknak aki a Kitörés Emléktúrát is teljesítették. Lehetett előnevezni is, meg is tettem.

Nem szerettem volna a túra végén még hazautazni tömegközlekedéssel, ezért megnéztem mikor indul az első busz a Szél Kálmán térre, mert onnan már csak át kellett sétálni a rajtba. A menetrendből kiderült, hogy hajnali öt elött van egy járat, ez pont jó lesz. Hajnalban felkeltem összeszedtem mindent és átautóztam Szomorra. A cél mellett hagytam a kocsim és a Volánbusszal beutaztam a rajthoz. 

Minden teljesen rendben volt a Délinél, egy kis Büfében volt az indítás. Az igazolófüzet nem volt túl informatív, egy útvonalleírást, az útvonal táv és szintadatait és az ellenőrzőpontok nyitvatartási idejét tartalmazta. Térképet nem mellékeltek.

Amikor elindultam még sötét volt nem volt nagy mozgás az utcákon. Az első pont pár száz méterre, a Nagyenyed utcában a Turul emlékműnél volt, itt egy srác várt minket, tőle kaptunk pecsétet.

Folytatva utamat a Szent Orbán tér érintésével egyre magasabbra jutottam. A Szendrő utcától indul egy hosszú lépcsősor, én csak Diana utcai lépcsőzőgépnek hívom. Egy-két fok fel, egy lépés, megint pár fok lépcső megint egy két lépés és ez megy elég hosszan. Ezen a lépcsőn jutottam fel a Tündér utcához.

A Tündér utca végén van egy érdekesség, nem kapcsolódik a túrához, de megemlítem, mert itt van a Jókai Mór Kert és itt van Jókai Mór Emlékszobája is.

Ez fizetős, belépőjegyes, ha valakit jobban érdekel a neten megtalálhatja a nyitvatartási időket.

A Költő utcán mentem tovább, felértem a Fogaskerekű Vasúthoz, majd követve a zöld sáv jelzést egy újabb hosszú lépcsősoron felmászva felértem a Széchenyi-emlékhez, a következő ellenőrző ponthoz.

Innen egy kényelmes séta következett a Normafáig, ahol a parkolóban ismét ellenőrzőponthoz értem. Pecsételés után a következő utam Makkosmáriára az Angyalok-királynéja templomhoz vezetett, újabb pont fogadott. Itt van a Kelényi-emlékkő is a Makkosi-réten.

A piros sáv jelzésen elindultam felfelé, majd áttértem a sárga sávra. Egy fel-le hullámzó szakasz vezetett a hegyoldalban, végül a Kórház hátsó sarkának érintésével leértem a Budakeszi úthoz. Itt volt a következő ellenőrzőpont, de itt csak egy kódot kellett beírnom az igazolólapomra. A Szent Antal-szobor mellett elindultam a sárga kereszt jelzésen és lesétáltam a műút melletti parkolóig ahol jobbra fordulva egy szekérúton indultam el.

A parkoló után kb. 300m-re jobbra van egy eldugott tisztás, ideális családos piknikező hely, tűzrakó hely is ki van alakítva. Ha kirándulni szeretnétek ezen a részen, akkor ide érdemes eljönni amennyiben nyugodtabb helyszínt kerestek a közkedvelt Szilfa-tisztás helyett.

A szekérúton leértem a Petneházy-tanyához és az út mellett végig megnézhetjük a régi faragott mészkő határköveket. A pont a karámok sarkán volt, pecsétet is kaptam és választhattam csokit, nápolyit is.

Pecsételés után a piros sáv jelzésen indultam el, itt van egy kis csaló út, mert ha egyenesen megyünk tovább a jelzetlen szekérúton szintén ugyanoda jutunk, megspórolhatunk egy kis le fel menetet. A hivatalos út viszont levisz balra majd a műút után jobbra fel a gerincre. A piros sáv hosszan de kényelmesen megy fel a Vörös-pocsolyás hátra, itt van jobb oldalon a vaddisznók egyik kedvenc iszapfürdője a Vörös-pocsolya.

A vaddisznó fürdető után elindultam lefelé Nagykovácsiba, beérve a községbe lesétáltam a Kolozsvár térre. A téren van egy új emlékmű a Bányász emlékmű, érdemes megállni egy kicsit itt is. Innen a Száva utcán jutottam ki a főútra, majd balra a Templom melletti Parókián volt a következő ellenőrzőpont és egy komolyabb frissítő állomás is. Teát is ittam és megcsináltam a szokásos három emeletes zsíros kenyeremet, rétegek között lila hagymával.

A sárga sáv jelzésen indultam el. Ez a szakasz hosszan vitt fel egy dózerúton, ez egyébként a Fehér-út. Átmentem a sorompón és elértem a Kutya-hegyi forgóajtót is.

Mentem tovább egyenesen időnként nagyon jó kilátóhelyekhez értem. Végül a Zajnát-tetőt jobb oldalamon érintve leértem a szántóföldek szélére. Innen jobbra fordultam és a kapunál a létrán átmászva haladtam tovább a dombokon.

Perbál előtt az út bal oldalán van néhány fa és itt a fák között van egy kápolnarom is. Nem sok látszik már belőle és sajnos ezt a részt a helyiek illegális szemétlerakónak is használják.

A szántóföldek között leértem Perbál főútjára, balra fordultam és rögtön egy szép rendezett parkhoz értem. Itt érdemes kicsit megállni, mert itt van a Centenáriumi Emlékmű, Kitelepítési emlékmű, Napomiku Szent János szobra és az út másik oldalán a József Attila parkban a Sárkányfa, amely egy vastagabb kiszáradt fából lett kifaragva, törzsén Perbál címerével.

Továbbsétáltam Perbál főútján, de nem találtam a pontot, keresetem a Kis Kaiser Söröző feliratot, de ilyet nem találtam, már majdnem elértem a község végére amikor gyanús lett a dolog, megálltam és kiderült egy futót megállítva, hogy már rég elhagytam, visszafelé még 2-3 túrázóval találkoztam ők is ezt keresték. Csapatosan értünk vissza a Sörözőbe, az egyik srác teljesen kifakadt, hogy milyen béna szervezés ez! Legalább írnák ki, hogy hé ide gyere be itt a pont. Igaza volt meg kell, hogy mondjam, bár a tracken szerepelt ez a pont. Nem tudom mi lett a vita vége, én gyorsan begyűjtöttem a pecsétem és indultam tovább.

Perbál után újra a szántóföldek mellett haladtam tovább és azon gondolkoztam milyen lehet ezt a részt megtenni esőben, sárban. Hát nem túl kellemes az biztos, szerencsére most nem volt akkora sár, volt hova kikerülni a nagyobb pocsolyákat.

Balra fordulva felmásztam egy dombhátra, majd lefelé haladva a legsárosabb részen is átverekedtem magam. Elérve az erdőt elindultam felfelé és rét sarkánál jobbra fordulva felmásztam a vadlesig, majd tovább az erdő felé.

Az erdőben egy keskeny de folyamatosan emelkedő úton értem fel Nyakas-tetőre, ahonnan egy széles úton folyamatosan balra kanyarodva megérkeztem Anyácsapusztára.

Ez a hely a II. világháborúban véres csaták helyszíne volt. Emléktáblát is állítottak az elesetteknek. Most egy nagy lovastanya üzemel, szépen rendben van az egész. Ellenőrzőpont nem volt, egy újabb kódot kellett beírnom. És már láttam az utolsó hegyet is.

Elindultam a műúton, érintettem a jobb oldalon egy emléktáblát és a következő kereszteződésnél befordultam balra egy mezőgazdasági útra. Egy dombon átmászva leértem az Anyácsai-patakhoz. A patak után jobbra indultam el majd az erdő mellé érve hamarosan élesen balra kellett fordulnom. Elindultam felfelé először a rét szélén, majd az erdőbe beérve a meredek úton tovább felfelé. Már majdnem felértem, de még egy emelkedő várt rám a jobbra forduló turistaúton. 

Az utolsó emelkedő után a csúcsra értem, ez a Kakukk-hegy, szép a kilátás innen. Nem maradtam itt sokáig és nem is csodálkoztam azon, hogy miért nem volt itt senki sem, fújt a szél is, hideg volt itt fent. Ismét kódot kellett beírnom és elindultam a meredek lejtőn lefelé. Érintve a Kálváriát beértem Szomor utcáira.

Innen már csak le kellett sétálnom a Főtérre a Szomor Sörözőbe, ahol kaptam egy oklevelet és választhattam a többféle kitűző közül.

Végül a Söröző előtt hagyott kocsimmal hazamentem, egy ilyen befejezés mindig növeli a komfortérzetem.

Összefoglalva:

Ez a túra is megvolt, de számomra semmi különöset nem adott. Nem voltak benne érdekes helyek, a nagy részét mezőgazdasági úton, dózerúton vagy aszfalton kellett megtenni. Ez az útvonal inkább futóknak való, egyszerű és könnyű terepen gyorsan végig tudnak menni. Két olyan hely volt amit nagyon ritkán keresek fel az egyik a Kakkuk-hegy, a másik pedig a Nyakas-tető, ezeket a helyeket csak tavasszal vagy ősszel érdemes meglátogatni mert a nyári melegben a porzó mezőgazdasági utakon nem túl nagy élmény végig járni a hozzájuk vezető utakat.

Ezt az útvonalat most ajánlani nem tudom, egyszer végig lehet menni rajta, a Nagykovácsiig tartó szakaszt pedig számtalan másik sokkal érdekesebb teljesítménytúrán is felkereshetjük. Én is azért mentem végig rajta, mert terveztem a Kitörés Emléktúrán részvételt, amely éjjel volt és nem szerettem volna keveregni a Perbált követő számomra kevésbé ismert terepen.

Talán ultra távok előtt ezen a teljesítménytúrán is lehet erőnlétet fejleszteni. A hirtelen szintemelkedés helyett a monoton hosszú gyalogláshoz szoktathatjuk magunkat.

Dikran