Előre bocsájtom, hogy az ajánlott felszereléseket pasiként ajánlom, ebből kifolyólag nincs tapasztalatom az ideális női cuccokról, bár ajánlásaim egy része univerzálisan használható mindkét nem számára.

Ha valaki esetleg a női ruhadarabokról szívesen ír tapasztalatokat akár posztként, akár megosztással boldogon feltöltöm a blogra és a Teljesítménytúráim Facebook csoportba.

Sajnos a mostani maradj otthon helyzetben bőven van időm arra is, hogy a tervezett bevált cuccokról írjak. Ezt az összefoglalót 30 évnyi tapasztalattal a hátam mögött elsősorban olyanoknak írtam meg, akik mostanában tervezik, hogy túrázni kezdenek akár teljesítménytúrán, akár instant túrán, vagy csak saját maguknak élményből és picit elvesztek a miben is induljak el kérdésnek. Esetleg azoknak is, akik rövidebb távok után újabb szintet szeretnének lépni és azon gondolkoznak jó lesz-e minden felszerelésük ehhez is.

Azt tapasztalom, hogy nagyon sokan a rosszul megválasztott lábbeli miatt kénytelenek feladni vagy fogcsikorgatva, bicegve, de beszenvedik magukat a célba, azt hiszem nem túl nagy az öröm náluk, amikor végre vége. Biztos vannak olyanok is akik tanulnak ebből és nem feltétlenül indulnak el újra hosszú távon, de amikor tényleg saját magadhoz képest nagyon jó állapotban be tudsz sétálni a célba és tudod, hogy van még tartalék is benned, na akkor sikerült jól teljesíteni. Legalábbis szerintem.

Távban azt gondolom 25-30km feletti hosszokról van szó, mert ennél rövidebb szakaszokhoz nem feltétlenül kell ennyire körültekintően összeválogatni a felszereléseket. Terepfutáshoz ideális lábbelikről nincsenek tapasztalataim, mert én a saját szabályom szerint gyaloglom, ebben nem tudok segíteni.

Leírom, hogy az én kezdetemtől mostanáig mit vettem, mit használtam. Szólok előre, hogy hosszú lesz, ezt megírni nekem nem megy pár bekezdésben. Ez a legfonotsabb, a lábbeli, a később bemutatásra kerülő ruhadarabok felszerelési eszközök néhány kivételtől eltekintve a komfortot növelik. És végül leírom azt is hogyan szoktam összeválogatni a cuccokat egy ultra távra. Mindenkinek más válik be, nekem ezek a ruhadarabok biztosítják azt, hogy megvalósuljon, amit Regula Tamás (regulat) Katarzis nélkül blogjában is ír "mosolyogni a célban is".

Amikor először elkezdtem a túrázást, akkor még megvolt a Tisza Cipőgyár. Az első túrázásaimra egy magasszárú tornacipőt használtam, lehet sokaknak ismerős, fehér talpú kék fehér csíkos magasszárú vászon tornacipő volt. Ma a rövidszárú fazon fesztivál dorkó néven is ismert lehet. Nem sok emlékem maradt erről a korszakomról, de azt tudom, hogy 13-14 éves korombam kezdtem el és kb 10-12km-kel kezdtem. Akkoriban Pasaréten laktunk a szüleimmel így kézenfekvő volt az 56-os villamossal kiutazni Hűvösvölgybe, innen csillagtúrákat (ezek olyan utak, amelyek visszatérnek a kiindulási pontba) teljesítettem, minden közelben található hegyet-völgyet bejártam. És megvettem életem első turista térképét is a Budai-hegységről. Szereztem hozzá egy mechanikus távolságmérő műszert is (még DDR gyártmány) a Carthographia mintaboltban a Bajcsy Zsilinszky úton. Vettem egy tájolót is és elkezdtem a terepi tájékozódást. Sorban megvettem a Budapest körüli hegységek turistatérképeit is. Ezek a térképek, műszerek a mai napig megvannak. Emlékek.

Órákon keresztül képes voltam böngészni, új célokat, helyeket keresni, térképolvasást tanulni. A térképekből próbáltam meg összeállítani mire is van szükségem a kiválasztott cél sikeres eléréséhez. Ez a gyakorlatom a mai napig megmaradt, ma is megveszem az újabb kiadású turista térképeket és ismeretlen hely esetén végignézem az útvonalat. Ehhez papír alapú tékép kell a számítógép monitorján ez nem az igazi.

Amikor már tényleg kezdtem kiismerni magam a térképen, kezdett jobban menni a tájékozódás is, akkor már a szüleimet is elcsábítottam, velük is sok helyen megfordultam. Ma már ez nem életszerű, de amikor felnőttem, még semmitől nem kellett tartani gyerekként sem. El is fáradtak ezeken az utakon, és láttam azt is, hogy milyen fontos egy jó lábbeli. Volt amikor ezek miatt kellett rövidíteni, visszamenni, befejezni. Mire az általános iskolát befejeztem véglegesen megfertőződtem, innentől kezdtem el tudatosabban felszereléseket gyűjteni, vásárolni.

Az elkopott tornacipő után már szerettem volna valami bakancsszerűséget, azért írem ezt, mert messze nem volt ez még túrabakancs. Mindenféle bőr magasszárú cipőim voltak, melyeket a szüleim vásároltak meg nekem, ezek még nem voltak teljes értékűek, de komoly minőségi ugrást jelentettek a vászon tornacipőhöz képest. Nagy előnyük volt, hogy kevésbé áztak be. Több párat is széttapostam, elhasználtam. Zokniból akkoriban nem volt nagy választék, magasszárú volt, ennyi. Sajnos sokszor kellett igazítani, különben termetes vízhólyaggal bosszulta meg ha összegyűrődött a cipőmben.

Középiskolai tanulmányaim alatt jutottam hozzá egy katonai surranóhoz. Új volt, szép volt, kaptam hozzá marhafaggyút is, hogy ápolni tudjam. Azt hittem megvan a tuti lábbeli. Ezekben még nem volt igazi talpbetét, egy műanyag rácsos betét volt benne. Elkezdtem használni és amíg rövid távokat mentem benne viszonylag jól viselkedett, de ha átléptem a számomra kritikus 20km-t pokoli volt benne menni. Tele vízhólyaggal és egy hosszabb 30km-es túra után az egyik nagylábújjam körme teljesen bevérzett. Akkor még nem tulajdonítottam ennek jelentőséget, gondoltam olyan lesz mint amikor komolyabban megütöttem valamelyik körmöm, kicsit bevérzett, de majd lenő és minden rendben lesz. Hát nagyon nem ez történt, elhat szépen az egész le is esett az egész kompletten, így megtapasztalhattam én is, amit bizonyára már sok más tapasztaltabb túrázó is, a lábbeli nagyon fontos, ha nem jó arra a körmeim is rámehetnek. Ma már tudom, hogy ennek a surranó volt az oka, nem volt jó sem a mérte sem amire használtam és hiába voltak ápoltak a lábújkörmeim, nem ezen múlt.

Az előzőekből okulva elkezdtem gyűjteni egy igazi túrabakancsra. Akkoriban már sokat jártam a Mountexbe is és meg is lett a vágyaim netovábbja. Merrel Millenium Superlight II, igazi túrabakancs egy darab 2,4mm vastag bőrből, békanyelvvel, ütéscsillapitó talppal, gumi orrvédővel, szuper fűzőrendszerrel. 1993-ban járunk és akkoriban ez 26.700Ft volt. Ez volt az első igazi túrabakancsom azért emlékszem rá ennyire, na meg mert bazi sokat kellett gyűjtenem rá. Szóval megvettem és vettem hozzá egy vastagabb magasszárú túrazoknit is.

Elkezdtem használni és kinyílt a világ. Szépen lassan betörtem, ápoltam vigyáztam rá és akkor még nem tudtam mi is az a Vibram talp amiről sokat beszéltek. Nagyon bírta szinte nem is kopott. Idővel azért rájöttem, hogy a sok apró minta puha sáros talajon nem ideális, mert hamar megtelik a mintázat és csúszni kezd. Aszfalton, zúzalékkövön, dózerúton tökéletes volt, de a sáros erdei talaj nem volt barátja. Megtanultam úgy közlekedni, hogy a legkevésbé sáros részekre lépjek. Kétszer is újratalpaltattam mire végleg anyyira elfáradt a bőr része, hogy a cipész közölte nincs tovább. A zoknikat sorban cseréltem, mert ahogy kinyúltak elkezdtek csúszkálni a lábamon és a varrások, vastagabb részek mentén vízhólyagokat okoztak. Akkoriban még nem voltak varrás nélküli speciális zoknik.

Ez az időszak az, amikor megismerkedtem a szervezett teljesítménytúrázással. Az első ilyen túrám 1996-ban a Gerecse 50 volt. Oda is ebben mentem, komoly tempót diktálva 8:40 alatt beétünk, a zokni bakancs páros nálam rendben volt, a gondok akkor kezdődtek amikor a Keletiben leszálltunk a vonatról és háromnegyed óra alatt elbotorkáltunk a Metroig. Volt egy hét izomláz, kínlódás, szenvedés, de sorban jöttek utána az 50-esek, Budai 50, Csepel 50, Eötvös 50. A bakancsom helyt állt, már én is kezdtem jobban bírni, de megtapasztaltam azt is, hogy a bakancsok alap súlya is komoly tényező. A Merrell nem volt a legkönnyebb és ahogy írtam a harmadik talpalást már nem lehetett elvégezni, következett egy váltás.

Újabb bakancsot kerestem és a teljesítménytúrákra átállás miatt már a könnyebb verziókat kezdtem el keresni, amit Garmont termékei között találtam meg. Ezek félmagasszárú bakancsok voltak, a bokát rögzítő fűzőszem fölött csak két fűző volt még és a saroknál alacsonyabb volt a hátsó része. Nagyon kényelmes volt, könnyű volt, nem volt fárasztó hosszabb utakon sem, a bokámat is jól tartotta, nagyon szerettem. Két vagy három párat is vettem Garmontból az utolsó már egy speciális membránnal elátott Goretex verzió volt. A talp mintázata nem volt olyan finom, mint a Merrellnek, gyorsabban kopott mert saját márkájú talpa volt, cserébe sáros talajon sokkal jobban tapadt. A nagy hátránya az volt, hogy a kopó talp alatti puhább ütéselnyelő réteg nálam mindegyik Garmontnál 2-3 év használat után berepedezett, szétmálott, morzsolódott. A Goretex membrános verzióval simán átkeltem bokáig érő patakon, pocsolyákon, nem ázott be. Volt amit ridegtartásban tartottam, szinte nem is foglalkoztam vele, bírja amíg bírja max kidobom. Ilyen körülmények között is helytállt.

A Garmont fűzőrendszere egészen előlről indul, főleg a félcipők esetén, így teljesen a lábfejre lehetett igazítani, nagyon jól fogta a lábfejemet, egyetlen hátránya volt, hogy ha nem figyeltem oda sziklás terepen könnyen ki lehetett rúgni, szakítani a szegecset, lehetett otthon javítani.

Sem a Merrellnek, sem a Garmontnak nem szakadt szét a belső bélése, nem volt magától történő szegecs kiszakadása a bőrből, sem talp vagy orrvédő leválása a külső részeken, egyszerűen elfáradt az intenzív használatban, a bőr része elrepedt a járástól megtört részén. Ezek a bakancsok a magyaroszági középhegységekben voltak velem, nem voltak magashegységben. A belső bélés egyébként szintén nagyon fontos nem jó, ha a sarok vonalában vastag varrás van, mert ez idővel nyomni fog, amely vízhólyagot okoz. Én nem szerettem a bőr belsőrészű bakancsokat, a membránnal elátott verziókat vásárolom a mai napig, mert ezekben kellően szellőzik a lábfejem. Újabb fontos szempont, hogy járás közben nem csúszkálhat a lábunk a bakancsban, mert szintén dörzsőlődik a lábunk, vízhólyagok ekkor is könnyen kialakulhatnak, a bakancs bélése is kikopik és a zoknink is folyamatosan összegyűrődik.

A következő minőségi ugrás akkor történt meg nálam amikor elkezdtem az Alpokban és a Tátrában is túrázni. Ezekre a terepekre már ezek a puha talpú bakancsok kevésnek bizonyultak, nem voltak elég merevek, deformálódott a talpuk és rendkívül megterhelő volt a járás bennük. Hasonló kényelmetlenséget okoz például az erdészeti úton a gumikerekes nagy gépek által hagyott mintákon hosszan gyalogolni, vagy például hasonlóan megterhelő még a nagy méretű zúzalékköveken gyaloglás.

A Garmont a hegyekbe kevés volt, ezért megvettem életem első igazi magashegyi bakancsát a LaSportiva Makalut, szép zöld színben. A másik szimpatikus bakancs a klasszikus LaSportiva Himalaja volt, varrott talppal, de akkoriban még keskenyebb volt a lábfejem és ebben zokniban is lötyögött. Ez szintén nem jó, mármint ha oldalirányban is mozog a lábfejünk. Nehéz merev talpú bakancs, hágóvas rögzítési lehetőséggel. Egyszer persze kipróbáltam és elmentem benne egy Töki Tökölőre, 36km-re, de soha többet nem mentem hosszabb túrára Makaluban. Pokoli volt az utolsó hat kilométer, ez a bakancs nem erre való. Nagyon nehéz, merev és teljesen kikészült benne a bokám. Zokni igazítás állandóan, de sehogy sem volt jó, végül kifűzve botorkáltam be a célba. Én is megtanultam, ilyenben nem megyünk teljesítménytúrára. A magashegységi túrákon hű társam volt, de ott is kombinálva használtam. Amíg a terep engedte a puha talpú könnyű Garmontban mentem fel, majd átvettem és a nehéz terepen a LaSportiva volt rajtam, lefelé menet szintén csere, amikor kellett. Ennek a módszernek további előnye, hogy a két bakancs mindig a saját terepén volt használatban, sokkal jobb állapotban maradt mind a kettő. Igaz mindig cipelni kellett az egyiket, de ez minimális kényelmetlenséget okozott a kényelemhez képest.

Így teltek az éveim, gyűjtöttem a tapasztalatokat, kialakultak az igényeim, melyekhez összegyűltek a bakancsaim is, komplett flottám lett. És megtanultam a bakancs kategóriákat is.

Most pedig eljutottam a beszámolómban az elmúlt 5-10 évemhez, remélem bírjátok még mert most megírom azt is hogyan választok bakancsot vásárláskor és a túrákra.

Bakancsvásárlás, ahogy én csinálom:

Ma már hála a netes rendelés lehetőségének kizárólag így vásárolok túrázáshoz lábbelit. Ennek nagy előnye, hogy a boltban nincs idő és lehetőség arra, hogy órákat eltöltsek a kiválasztott lábbeliben. Zavaró az is, hogy néhány kivételtől eltekintve az eladó sok esetben egy terméket akar eladni, nem igazán szeretne vacakolni velem, főleg ha bizonytalankodok, márpedig miért ne tenném hiszen nem egy utcai cipőt veszek, hanem valami olyasmit, aminek helyt kell állnia egész nap nehéz terepen. Másrészt pedig az eddig bevált és használt zoknijaimmal szeretném kipróbálni a kiválasztott lábbelit.

Tehát kiválasztok egyet, megrendelem és ha megkaptam a speciális túrazoknimmal kipróbálom. Ha nem lesz jó, akkor visszaküldöm, ennyi kelemetlenséget el tudok viselni. Főleg úgy hogy sok cég ingyenes visszaszállítást is alkalmaz.

Picit kitérek arra mi is az a speciális túrazokni. Nekem a merinó gyapjúból készült típusok váltak be, ezeket a Mountexben veszem (pld. Smartwool márka), nem olcsók, egy pár 6-12.000Ft-ba kerül. Jesszusom, merül fel egyenesekben, de hát ez csak egy zokni. Nos, nem. A legfontosabb, hogy varrás nélkül készül, így a bakancsban ne lesz egy vonal, amely zavaró, főleg a lábfejnél van ilyen, itt feltörheti a lábunkat. Nem kell szerintem extra hosszúnak lennie, túrazokni hossz bőven elég, bokazokni nem jó, mert ha rövidnadrágban vagyunk jó ha védi a bokánkat az aljnövényzettől, indáktól, felcsapodó, eltörő ágaktól, mindenféle törmeléktől. Van aki a manapság divatos kompressziós zoknikra esküszik én nem szeretem ezeket. A futók nagyon kedvelik, főleg rajtuk láthatunk ilyen zoknikat. A másik nagyon fontos tulajdonsága, hogy elvezeti az izzadságot, így nem fülled, pálik be a lábunk, technológiájából adódóan a szára felé vezeti el, ezáltal nagyban hozzájárul ahhoz, hogy végig száraz maradjon a lábfejünk és ez nagyon fontos. Azt is tudnotok kell, hogy ezek a zoknik párban használandóak, mármint a saját megvett párjával, ha az egyik pár elkopott elszakadt, akkor ne cseréljétek ki egy másikra inkább vegyetek egy új párat. A megvett pár jobbos és balos verzióból áll, a megfelelő lábra kell felhúzni. Méretválasztásnál pont akkora kell mint az utcai lábbelink mérete, ha kicsi akkor feszül és a lábújaknál zavar, ha nagy akkor viszont meggyűrődhet, aminek már többször leírtam a kellemetlen következményét.

Remélem megvan az ideális zokni, ezzel kell kipróbálni a megrendelt vagy a boltban kiválasztott bakancsot, túracipőt. Méret választás számomra akkor jó, ha maximum 1 számmal nagyobb mint az utcai cipő méretem, ezt ajánlom neked is. Ha pont ugyanakkorát vásárolsz, akkor sajnos nincs hely az egyrészt a hosszú táv során megdagadó lábadnak, másrészt pedig meredek lejtőn a lábfejed előre csúszik, a bekötött bakancs fűzője tartja meg a bokád, sajnos ilyenkor általában nincs elég hely a lábújaidnak, minden lépésnél a lábújaid nekifeszülnek a bakancs orrészének, így garantáltam vízhólyagjaid lesznek, rosszabb esetben pedig bevéreznek a körmeid, melyeket hozzám hasonlóan te is elveszthetsz. Javaslom, hogy a méretválasztás előtt alaposan nézd meg a lábaid, persze tudom, hogy ismered mert a tiéd, de azt is nézd meg melyik a leghosszabb lábújad. Ez fogja meghatározni a számodra jó méretű bakancsot, ehhez válasz méretet.

Én otthon egy-két órát járkálok benne a lakásban, lépcsőzök és arra figyelek hogy ne nyomjon sehol sem, ne csúszkáljon a lábfejem benne. És igen többször le is guggolok, mert így tudom kipróbálni azt, hogy meredek emelkedőn is megfelelő lesz-e, nem fogja-e feszíteni a bokámat. Mint látjátok elég hosszú folyamat a túrázáshoz jó lábbeli kiválasztása.

Remélhetőleg megvan az ideális méret számodra, akkor meg kell venned és először rövid 5-20km közötti távokon be kell törni. Több alkalommal, általában három-négy alkalom után már meg lehet próbálni hosszabb távokat is. Amennyiben ultra távra készülsz, akkor legyen több 50km-es teljesítésed is ezzel az új bakanccsal. Ezt mindenképpen tanácsolom, mert megtréfálhat az új lábbeli, velem is előfordult már, hogy 50km alatt rendben volt, e felett már nem volt az igazi. Pont ezek miatt is van több bakancsom, így mindig az ideálisban indulok el.

Ez a betörési ciklus azért is fontos, mert a betörés során fog kialakulni az új lábbelid ideális formája, amely a te lábfejedre alakul ki, formálódik rá. Emiatt én nem adok kölcsön bakancsot, mert akinek kölcsönadnám tök máshogy megy benne és mire visszakapom már nem olyan mint előtte volt.

Én 4-5 lábbelit használok egyszerre több zoknival, mindig az ideális párt állítom össze, amit ahhoz igazítok, hogy az adott túra hova megy milyen szakaszokon kell haladnom, milyen a terep. Azokon a teljesítménytúrákon melyeken már voltam ott már tudom, amin még nem, annak az útvonalát ellenőrzöm egy térképen, elemezve az útvonalat. Az előzőek miatt már nem emlékszem arra mikor volt vízhólyagom vagy kidörzsölődésem, rándulásom, bokafájdalmam. Gyakorlatilag az ultra távok végén sincs semmi baja a lábamnak.

Számomra még vannak a kiválasztásnál további fontos szempontok. Remélem bírjátok még.

A bakancsokat kategórizálják, azért, hogy tudjuk melyiket milyen terepre ajánlja a gyártó. Túrákra, teljesítménytúrákra, ultra távokra A vagy AB kategóriájút választok. Lehetőség szerint mindig valamilyen membránnal ellátott verziót használok, pld Goretex, Gritex, Keen Dry. Ez nagyon fontos, mert ha a lábbeli beázik a vizes belső résszel, zoknival még csak-csak elvagyunk valahogy, de a lábunk teljesen szétázik, a bőr a lábfejünkön megpuhul és sokkal kevésbé viseli el az intenzív járás igénybevételét. Ha olyan túrán veszek részt, ahol van esély arra, hogy elázik a zoknim, akkor mindig viszek magammal tartalékot. Sokszor komoly szakadó esőben is gyaloglom és a membránnal ellátott bakancsaim bírják a strapát szinte teljesen száraz marad a lábam ezekben.

A membránnal elátott lábbelik további előnye, hogy a membránon keresztül a pára is kijut a kültérbe, elvileg ezáltal az izzadság is elvezetődik. Én ezt feltételekkel kezelem, mert a szintetikus anyagú lábbelijeimnél ez biztosan működik, de a bőr alapú és már Wax-al (ez egy speciális ápolószer, melyet bőr lábbelik ápolásához használunk) ápoltaknál biztosan nem, mert a Waxolás értelme, a bőr ápolásán kívül, hogy vízállóvá is tegye a bőrt, vagyis hogy kevésbé ázon be. Így viszont a nedvesség se be se ki elve valósul meg, ezért is használok speciális túrazoknit.

A talpa lehetőleg mindegyiknek Vibram márkájú vagy valami hasonló minőségű legyen. Van olyan is, amely durva mintázatú, széles magas bordákkal ezeket sáros, csúszós esetleg havas terepen használom. Ha viszont sok az aszfalt, erdészeti út, dózer út, akkor olyat választok amelynek sűrűbb a mintázata. Két típust megmutatok.

Van olyan bakancsom is, amely valamilyen szintetikus anyagú de vannak igazi bőrből készült verziók is. Ezeknél mindig arra figyelek, hogy az orr része egy darabból legyen, ne legyen ott varrás, ahol a járás során megtörik, mert azt tapasztaltam, hogy itt mindig szétszakad a varrás és szétnyílik az anyag. A lentebb becsatolt Meindl bakancs pont ilyen. Nagyon fontos, hogy az orr részén legyen gumi védelem is, de ez forduljon rá annyira, hogy a körmeim is védve legyenek. A túra elején még szépen járunk ahogy viszont nő a megtett táv a járásunk egyre monotonobbá válik, hosszú távon pedig egyre gyakoribbá válik az hogy belerúgunk egy kőbe, faágba valamilyen kiálló tereptárgyba. És ilyenkor jó ha csak a szitkozódás marad nem sérülnek meg az lábújaink.

A félmagasszárú típusokat technikásabb nehezebb terepen használom, mert nagyon jól tartja a bokámat. Olyan típusokat választok, melyek sarok része V alakú kivágással rendelkezik, mert így az Achilles-ín nem feszül neki ennek a résznek, így nem nyomja.

A másik csoportom a félcipők, de ezek is a bakancsokhoz hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, ezeket olyan terepen használom, amely könnyebb, nincs benn sok meredek út, nehéz terep inkább sok az egyenes erdészeti, dózer vagy műút. Egy Hitec félcipő képét csatoltam, ezt nagyon szeretem, mert a bakancsokra jellemző talpszerkezettel rendelkezik.

És végül még egy utolsó fontos részlet, a gyári talpbetét. Ezt általában mindig kicserélem rögtön, már az otthoni kipróbálás során is a jól bevált zselés talpbetéteim egyikére. Ilyen számomra bevált márka és típus a Scholl GelActiv Sport és a Sidas Outdoor Gel. A Sidast használom ultra távokon.

Felmerült bennem az is, hogy a futók által kedvelt Salomon márkából kipróbáljak egy futócipőt, de elvetettem, mert számomra ezek a bakancsok, félcipők tökéletesen megfelelnek, tartják a bokámat nehéz terepen, nem áznak be így nem okoznak csalódást. Nem kell félbehagynom egy hosszú távot. Mert egyedül főleg éjjel egy kellemetlen malőr pokollá teszi az egészet. És még valahogy le is kell botorkálni a lakott részekre.

Élettartam:

A tapasztalatom az, hogy a mai általam megvett márkájú (Meindl, Hanwag, Salomon, Hitec, Gritec, Keen) lábbelik kb. 1500-2000km-t bírnak utána már ultra távokra alkalmatlanná válnak, ezért egyre rövidebb távokon használom ezeket, amíg véglegesen tönkre nem mennek. Utána kerti cipőként vagy munkában fejezik be végső pályafutásukat.

Túra után jellemzően másnap igyekszem mindig a takarítással, karbantartással és ápolással gondoskodni arról, hogy mindig harcra készek legyenek a bakancsaim. Ehhez különböző outdoor boltokban megvásárolható ápolószereket használok. Olyan nem fordulhat elő, hogy koszosan, sárosan teszem el a következő túrára.

Remélem mindenki kibírta aki végigolvasta. Amennyiben valakinek kérdése is lenne szívesen válaszolok, ha tudok.

A következő részben folytatom a ruházattal.

Dikran