Teljesítménytúráim

Open Peaks

Két legyet egy csapásra

2021. május 29. - narkid

img_9706.JPGMátra és Pilis Peaks összesített táv: 58,9km

Mátra és Pilis Peaks összesített szintemelkedés: 3.340m

Ha valakit érdekel a bejárásom nyilvános innen elérheti a rögzített útvonalam. 5 Peaks of Mátra, 4 Peaks of Pilis.

A Peaks of Hungary sorozat a börzsönyi tájegységgel ért a végére. Az utolsó beszámolómban már említettem, hogy lesz egy rövid időszak amikor a kimaradt állomásokat lehet teljesíteni. Nekem a Pilis és a Mátra hiányzott, a terveim szerint az utolsó héten szerettem volna hétköznap az egyik majd másnap a másik kihívást teljesíteni. A heti munkáim nem biztosítottak ennyi szabadidőt, így a hosszú hétvégén ismét a teljesítési időszak utolsó napjára, vasárnapra terveztem. Kora reggeli indulással elsőnek a Mátrát majd délutánra a Pilist. Két komolyabb kihívás egy napra. Azt hiszem csavartam egy kicsit a nehézség fokozómon és izgalmasabbá tettem magamnak a befejezést. A két megtervezett útvonalam majdnem 60 kilométert és 3.400 méter szintemelkedést jelentett.

Tartsatok velem erre a kalandra, mert igazán különlegesre sikeredett a befejezés.

Erre a napra a meteorológusok nem jeleztek kifejezetten "rossz" időt. Mint kiderült tévedtek....

Vasárnap hajnali háromkor keltem, gyorsan összekészültem és négy óra előtt elindultam a Mátrába. Az útvonalam kezdőpontjának Galyatetőt választottam. Üres volt Budapest, csak néhány autóval találkoztam még érvényben volt a kijárási korlátozás. Az autópályán sem volt jelentős forgalom, a tervezetthez képest hamarabb sikerült leérnem, hajnali öt előtt már a felújítás alatt álló Nagyszálló előtt parkoltam. Felhős, borult idő fogadott, olyan amikor lóg az eső lába.

img_9511.JPG

A kék sávon indultam el az első pont Vércverés felé, kezdett felkelni a Nap is, még bíztam benne, hogy ma szép idő lesz. Ez a szakasz egyébként is kedves nekem mert itt mászunk fel a Mátrabérc teljesítménytúrán a Mátra-nyeregből.

Lefelé persze gyorsabban haladtam nemsokára elértem az egyik kedvenc kilátópontomat a Mátrában.

img_9523.JPG

Fényképezés, videózás, a csoporttagjaimnak küldött "Jó reggelt!" üzenet mellé megosztás. Vércverés után Csór-hegy következik ahol régen volt egy kilátó is a Kós Károly kilátó. A kilátót 1984-ben adták át sajnos nem volt hosszú életű, mert a vandálok baltája, tűz és a szúvak sikeresen megadták a kegyelemdöfést a fából készült építménynek. Pedig különleges formája volt. A fellelt információk alapján eleve gyenge minőségű és elnagyolt felületvédelemmel ellátott fenyő gerendákból építkeztek. Tíz évvel átadását követően már le kellett zárni mert a főtartói nagyon meggyengültek, a szerkezet instabillá és életveszélyessé vált. A maradványokat végül 2001-ben csendben, hírverés nélkül bontották el.

A csúcsról leereszkedtem a motorosok egyik kedvenc kanyargós útjára a 24 számú főúthoz. A meredek lejtőn megálltam egy fényképet készíteni, szemben velem Kékestető, oda is fel kell mennem ma, kétszer is.

img_9543.JPG

A főutat keresztezve a sárga négyzet és a sárga sáv turistajelzésen a Honvéd üdülő felé tartottam. Elérve a hangosan zubogó patakot balra felfelé folytattam mai sétámat a romos Honvédségi Terület mellett. Ezen a részen ivóvizet nyernek a kicsit lejjebb fekvő üdülő számára, most is több helyről a kövek közül kis patakok indultak el én is kihasználtam ezt és egy mélyebb részből ittam egy jót.

Ez a rész egyébként a Hidas-völgye. Itt másztam fel a régi síugró sánc lépcsősorához.

img_9550.JPG

Pár száz lépcsőfok után a sárga kereszt jelzésen jobbra fordulva egy fotót is készítettem a sáncról.

img_9553.JPG

A déli sípályát keresztezve értem el a műutat. Innen nem volt már messze a következő pont Tölgyes-bérc. A fakitermelés miatt innen is csodálatos panorámában volt részem.

img_9560.JPG

Kezdett egyre hűvösebb lenni, a Nap is teljesen eltűnt. A műútra visszatérve felsétáltam az országos kékhez és a Jávoros-forrásnál megint frissítettem magam.

img_9564.JPG

Kékestetőre felérve most először voltam itt fent tavaszi hétvégén úgy hogy szó szerint egy teremtett lélekkel sem találkoztam. Se korai futók, se gyalogosok. A kötelező fotót én sem hagytam ki az ország tetejét jelképező nemzeti színű csúcskőnél.

img_9566.JPG

Most következett egy oda-vissza szakasz a Sötét-lápa nyereg, az Erzsébet szikla és az ide felállított kereszt majd a Sasbérc felé. Sasbércen megálltam mert ez a másik olyan hely ahonnan nagyon szeretem a panorámát. A csúcson találjuk a világháború turista áldozatainak emlékművét is. Mellette kicsit lejjebb egy kis sziklaszirtről lehet teljes látvány. Sorakoznak a fekete fellegek, jobbra a távolban mintha komolyabban esne is.

img_9581.JPG

Nekem még tovább kellett sétálnom a következő csúcshoz a Kis-Sasbércre. Nem sokat időztem itt, mert már egyre jobban éreztem, ma esni fog. Gyöngyös felé letekintve egyértelművé vált a helyzet, érkeznek az esőfelhők.

img_9598.JPG

A fotó után pár perccel már elkezdett szakadni az eső. A gerincen átbukó gyorsan robogó fellegek egy pici magashegységi hangulatot okoztak. Nem maradtam tovább visszamásztam Kékestetőre, majd a déli sípályán elindultam lefelé. Félúton megfordultam egy búcsú fényképért az adótoronyról amely szépen lassan eltűnt a felhők ölelésében.

img_9606.JPG

Veronika-rétnél áttértem a sárga keresztre. Tempósan haladtam lefelé Mátraházára. Elkezdett komolyabban esni. A parkolónál sem időztem sokat, a sárga négyzet jelzésen tovább előre. Egyre több helyen keletkeztek pocsolyák, vízfolyások. Feladtam az óvatosan megyek dolgot és innentől átgázoltam mindenen, nem láttam értelmét a kerülgetésnek. A következő forrásnál, Bükkfa-kútnál megint ittam egy jót.

img_9609.JPG

Megállás nélkül hol csúszkálva, hol az úton kialakult folyamokban gyalogolva haladtam előre. Az első osztályú turistaútról is készítettem fényképet.

img_9609.JPG

Lajosházán a kisvasút állomásán sem volt senki sem, amit nem is csodáltam mert kirándulós szemszögből rossz idő lett.

img_9618.JPG

Ezer méter magasról leereszkedtem háromszáz méter körüli szintre. Innen kell visszamásznom Galyatetőre érintve a következő két kötelező csúcsot. Továbbra is a sárga négyzet jelzést követtem Pap-szállás lápán. Az első pár száz méter remek kihívást jelentett, a turistaúton esélytelen volt felmásznom mert annyira elázott, hogy nem sikerült egy helyben megállnom az agyagos úton. Az út mellett is inkább visszafelé akartam haladni mint felfelé. Kisebb küzdelmek után elértem a sárga sáv jelzést és a fiatalos erdősávon keresztül vadcsapásokat követve egyszer csak megérkeztem a következő csúcshoz. Még egy pici mászás és itt is vagyok, itt sem jártam még sosem. Üstök-főről is csodálatos volt a kilátás. Tavasszal esőben és közvetlenül utána mindig olyan szépek a színek.

img_9628.JPG

Másik egyszerűbb a többiek által is használt úton tértem vissza a sárga sávhoz. Következett Karos-híd, innen nem messze van egy jellegfa is a Lakat-fa, terveztem, hogy elmegyek, de a szakadó esőben ezt most kihagytam. A vasúti sínekhez érve mozdony hangok. Nocsak ezt megvárom. A kis piros Fapados vidáman integető utasokkal haladt el előttem. Még a vezető is üdvözölt. Én is visszaintegettem mindenkinek.

img_9630.JPG

Elindultam az utolsó emelkedőre. Elsőnek az Üvöltő-gerincre másztam fel, majd következett az Üvöltő-hegy és egy remek minőségű aszfaltút.

img_9637.JPG

Egy pici vádlipihentető egyenes terep után folytattam a mászást. Itt is van a letérés Nyesett-várhoz. A csúcson van egy régi földvár, a sáncon átmászva a vár belső részében egy kőkupac jelképezte a felkeresendő csúcsot.

Pici kitérő. Én is követem természetszerető futók, túrázók és kényelmesen kirándulók Facebook oldalait és Blogjait. Nem olyan régen vettem fel a kedvenceim közé Deminger Csilla Terepfutásrégészet Facebook oldalát. Vasák Benedeknek is nagyon tetszett, nem véletlenül. Én is nagyon ajánlom, hogy Csilla oldalát is böngésszétek át, olvassátok el bejegyzéseit, mert valami egészen különleges élményt jelent régészeti szemszögből megismerni azokat a területeket melyeket kirándulásaink, túráink vagy futásaink közben érintünk.

Részemről a földvárral meg is volt a délelőtti programom, még egy rövid út várt rám és visszaértem Galyatetőre a szállóhoz. Készítettem egy szelfit az ázott ürgéről, ennyit a mai napra várt napsütéses időről.

img_9641.JPG

Hoztam magammal ebédrevalót bár nem olyat mint amit Lady Házikoszt civileknek Do Hoang Katinka szokott posztolni.

Elindultam a délutáni második fordulóra vissza a Pilisbe a Két-bükkfa-nyereghez.

Peaks of Pilis az utolsó kihívás

Érezhetően nagyobb volt a forgalom és a szakadó esőben is hosszabb ideig tartott Budapestre visszaérnem. Nagyjából délután kettőkor sikerült leparkolnom a nyeregben. Ma már rendesen eláztam így minden gond nélkül simán kiszálltam a kocsiból a szakadó esőbe. Néhány elhaladó autós szerintem nem igazán értette mit keres egy ilyen bolond az esőben. Visszavettem vizes cuccaim, elindítottam az órámon a tervezett útvonalam és nekivágtam az első csúcsra vezető útnak a zöld háromszög jelzésen.

Az első csúcs a Nagy-Szoplák, oda mindenféle térkép nélkül is odatalálok, mert gyerekkoromban ezen a részen kerestem kincseket. Most nem írom meg külön ha valakit érdekel a Bükkös Kör beszámolómban elolvashatja.

A Szent Özséb barlang bejárata mögött is felvezet egy kis ösvény a csúcskőhöz, én erre mentem.

img_9642.JPG

A hegy másik oldalán leereszkedtem az aszfaltúthoz ez a rész a Simon halála, erről is írtam a Bükkös Kör beszámolómban. A piros kereszt jelzésen lecsúszkáltam a bokáig érő vízben a Vaskapu-völgy felső szakaszához. Mintha ma már lett volna hasonló fényképem.

img_9647.JPG

Jobbra fordulva az egyre nagyobb sziklafalak mellett megálltam a Szoplák-barlangnál. Barlangok mellett nem tudok csak úgy elsétálni.

img_9649.JPG

Tovább felfelé, szakadó esőben. Nekem nagy gondom nincs a szakadó esővel. Most nem hoztam magammal a vízálló zoknimat amely számomra kulcsfontosságú ha hosszú távot megyek. Sudocrem-mel és egy vékonyabb zoknival csodákra képes. Bár tavaly is otthon maradt amikor a Kohász Kéken gyalogoltam. Ott jött volna igazán jól mert két-három órát gyalogoltam villámokkal kiegészített viharban.

Felérve a Vaskapu-hegyre a csúcsnál egy klasszikus betonlapokból álló pont fogadott.

img_9652.JPG

Megvan a második pont is, jöhet a következő érdekesség a Vaskapu-szurdok és a Vaskapu-szikla. Szeretem ezt a helyet mert itt tanultam barlangi kötéltechnikát majd a későbbiekben tanítottam én is kezdőket.

img_9662.JPG

A családnak szánt privát fényképek után a zöld sáv jelzést elérve a dózerútnál a teljes sorozat első rosszul választott útjához értem. Utólag belátom, hogy kicsit több gyaloglással sokkal jobban jártam volna a zöld sáv jelzéssel. Ehelyett a Dubinán keresztelvezető erdészeti utat választottam. Na ez minden volt csak nem út. Gyakorlatilag egy széles sártenger folyamatosan bokáig érő vízzel, közben szakadó esővel. Ezen tényleg már csak jót mosolyogtam, kedvelem ha a teljesítést az időjárás is nehezíti.

Végül átverekedtem magam ezen a kritikus szakaszon is és a dobogókői úton átkelve elköszöntem a Pilistől áttértem a Visegrádi-hegységbe. Azért azt én is remélem, hogy mindenki tisztában volt azzal, hogy ennek a kihívásnak a nagy része nem a Pilisben zajlott hanem a Visegrádi-hegységben.

A sárga kereszten a Zsivány-sziklákhoz értem.

img_9667.JPG

Utána a kék sávon a Kanyargós-patak felé indultam, nem sokat lehetett látni.

img_9671.JPG

A patakot keresztezve a dobogókői parkoló volt a következő nagyobb tájékozódási pont. Itt sem voltak sokan, a kilátópontról most legfeljebb a felhőkbe lehetett nézni.

img_9675.JPG

A kilátópont után a Thirring-sziklákhoz leereszkedtem.

Találkoztam két kirándulóval akik megkérdezték tőlem ezen az úton mit lehet látni? Hát sajna most semmit sem. Mennyire leszünk sárosak? Megmutattam a gatyámat és a cipőmet és mondtam erre most kifejezetten nehéz lesz leereszkedni. Több nem is kellett nekik rögtön visszafordultak. Remélem jó időben visszatérnek és nem üldöztem el őket végleg.

A Magaslen-hegyet körbekerültem egy keskeny erdészeti úton és a sípályán továbbra is lefelé haladva egy újabb műúthoz értem. Megint olyan utakon kellett mennem melyek helyett kellett volna valami más pontosan olyan volt mint a Pilisben. Kicsit komplikált volt a Szőke-forrás-völgyében a Dömösi-Malom-patakon átkelni, mert meredek partfalai voltak.

img_9682.JPG

Az egész napi eső után baromi csúszós volt mind a lefelé mind a felfelé mászás. Nem baj végre itt van a piros sáv. Persze sokáig nem élvezhettem ezt a kellemes utat, mert fel kellett másznom a Keserűs-hegyre.

Sikerült ide is feljutni, itt van a piros háromszög, innen már csak pár száz méter és megérkezem Prédikálószékre. Párás felhős időben nagyon régóta nem voltam itt fent. Ez a hely nagy kedvence Kovács Editnek. Ha Prédikálószék a fotóm témája tőle szinte mindig kapok like-ot vagy szívecskét.

img_9683.JPG

Most innen szép kilátás a Dunakanyarra tuti nem lesz. Fotót természetesen a felhőről is készítettem.

img_9685.JPG

A következő felkeresendő pont a közelben van az Üstök-hegy ahonnan a többiek beszámolóiban remek panorámás képeket láttam. Nekem ma ebben sem lehetett részem, innen semmit sem lehetett látni. Maradt a bevezető út fotózása.

img_9687.JPG

Persze ehhez a ponthoz is le kellett ereszkedni valamennyit majd visszamászni.

Elindultam lefelé a Vadálló-kövek felé. Az első kilátóponton megkaptam az egész napos esőben gyalogló küzdelmeim legnagyszerűbb jutalmát. Sehol senki!

img_9693.JPG

Teljesen egyedül élvezhetem ezt, feltámadt az északi szél és elkezdte kifújni az előttem elterülő völgyből a felhőket. Az eső elállt, a nap is kisütött. Ez valami elképesztően szuper élményt jelentett. Ez az ami ebben az egész teljesítménytúrázásban nekem felteszi a pontot az i-re. Nem érdekelnek a versenyek, az egyre jobb eredmények, de még a relikviák sem. Ezt az élményt keresem rendezett programok nélkül is. Erre vágyok mindig, télen-nyáron, bármikor. Nekem teljesen mindegy milyen idő van mert a legtöbb esetben megkapom a jutalmamat a természettől.

img_9713.JPG

Szépen lassan haladtam lefelé, megálltam a köveknél is, kimásztam minden kitett részre, fényképeztem, videóztam. A Vadálló-kövek legismertebb sziklái: Bunkó, Nagy tuskó, Széles torony, Felkiáltójel, Függőkő és az Árpád trónja. Szerintem kevesen tudják, hogy van még néhány ritkábban hallott nevű szikla is. Barát és apáca, Négyújjú torony, Szaffka torony, Kleopátra tűje és a Grépon, a Kis-Vadálló-kövek elején pedig a Hepa.

img_9718.JPG

Nehezen eresztett el ez az élmény.

img_9710.JPG

Lassan elindultam lefelé. A Szentfa kápolna előtt már többen tartottak felfelé, beszélgettünk egy kicsit de azt hiszem nagyon látszott rajtam, hogy valami igazán különlegeset élhettem át, mert mindenki belelkesedett.

A Kaincz György-forrásból ittam én is és a dübörgő Malom-patak völgyében elindultam a következő nem mindennapi szakasz a Három-forrás völgye felé.

A Rám-szakadék bejáratát elérve a "zaj" már sejtette velem, hogy ma izgalmasabb lesz a szurdok. Itt is lassan haladtam felfelé, senki sem topogott a sarkamban, nyugodtam megállhattam ha valami érdekeset láttam. Jó időben itt nagyon sokan vannak, sokszor élvezhetetlenné válik az egész út.

img_9739.JPG

Dübörgő vízesések és magas vízállás, sok helyen csak úgy tudtam továbbmenni ha belegyalogoltam a patakba.

img_9738.JPG

A szurdok közepén van egy sziklaüreg, most fiatalok táboroztak itt zenét hallgatva és tüzet rakva.

img_9752.JPG

Újabb vízesések. Végül a hidat elérve megérkeztem a tetejére. Van itt egy facsoport aminek a gyökerei kilógnak a földből, nekem ez az egyik kedvenc gyökeres fám.

img_9763.JPG

A sárga sávon közelítettem meg az utolsó pontot a Jász-hegy üstökét. Kisétáltam a végére és visszafelé a kilátópontról még egy utolsót élvezkedtem. Ez a panoráma volt mára a finálé, a sorozat befejező képkockája.

img_9775.JPG

Szemben velem a Vadálló-kövek, nem olyan rég ott mosolyogtam.

Nehéz szívvel de elbúcsúztam a Visegrádi-hegység lelkétől és felmásztam a Jász-hegyre. Dobogókőre már nem mentem vissza, kisebb ösvényeken és erdészeti utakon a Disznós-árok tetejét érintve csatlakoztam vissza a zöld kereszt turistaútra.

Szeretem a Római Hadiutat is Két-bükkfa-nyereg előtt. Meg lehet nézni a harci szekerek kerekei által kivájt nyomvályút, melyeket nem másnak köszönhetünk mint a körülbelül 120 cm széles nyomtávú szekerek kerekeinek, ezek koptatták ki a kőzetet mintegy 15 cm mélységben.

img_9777.JPG

Szerintem sokan csak átsétálnak felette, pedig tényleg érdekes. Amikor Tóth Ferivel - alias Vérkörman - erre túráztunk közösen a Kovács 50-en akkor neki is tudtam valami újdonsággal szolgálni.

Már hallottam a forgalom zaját, pár száz méter séta után itt is van a parkolóban az autónk. A vizes cuccaimat széles mosollyal dobtam be a csomagtartóba, este fél kilenc lett mire végeztem a két körrel. Számomra a mai nap jelentette a Peaks of Hungary sorozat csúcspontját.

Összefoglalás:

Megint nehéz volt a csapongó gondolataim valamilyen mederbe terelni. Néhány nap kellett, hogy kissé lenyugodjak.

Lehet, hogy volt valaki más is aki hasonlóan gondolkodott és az Open Peaks keretein belül két tájegységet egy napra tett. Csoporttagjaim közül Ambrus Zoltán - akinek Vlogját közvetlenül is el lehet érni a Blogomról és a Helka körös drónvideója tényleg páratlan - tervezte a Pilis és Budai kihívást egy napra.

Megvártam Zoli 5 Peaks of Mátra videóját is, mert néhány nap különbséggel teljesítettünk, nagyjából azonos körülmények között. Sajnos Zolinak nem sikerült befejeznie a tervezett útvonalát egy komolyabb sérülés miatt. A beszámolója tanulságos és küzdelmes, közvetlenül elérhetitek innen is. 5 Peaks of Mátra, a három szörny hegymenete és a bukás.

Az egymás melletti tájegységek valóban egyszerűbbek voltak egy napra szervezve. Én a komolyabb szintemelkedést jelentő és nagyobb utazást is igénylő Mátra-Pilis mellett döntöttem, persze mint írtam a beszámoló elején ez így alakult, nem volt előre tervezett. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy most tavasszal, utólag teljesítve sokkal nagyobb élményt kaptam mintha az eredeti időszakban teljesítettem volna.

Vége a sorozatnak, remélem lesz folytatás, mert engem is lázba tudott hozni. Sokszor leírtam már a véleményem nem ismétlem magam. Köszönöm, hogy részt vehettem rajta.

Nekem is van egy éremtartóm, de nagyon lassan szaporodnak az érmek, mert nem vagyok olyan aki mindent gyűjt. Csak a nekem tetsző darabokat és általában csak az ultra távokat. Erre a sorozatra ha rátekintek most először tudok széles mosollyal emlékezni mert tényleg minden percét élveztem.

Voltam a Budain nappal és éjjel komoly mínuszban, a Vértesben amikor kellemes tavaszi idő volt, a Gerecsében nosztalgiáztam a barlangász múltamról és a Börzsönyben is csodálatos napos időben emlékezve szakközépiskolai kalandjaimra. Hét tájegység 29 felkeresendő csúccsal, kötelező szakaszokkal és egy tiltott zónával.

balint_es_csanya.jpg

Köszi mindent Bálint és Csanya!

Dikran

Kelta Napkerék kör

Medvehagymaország főútja a Rotary körsétány

img_9339.JPGTáv: 15,1km

Szintemelkedés: 480m

Feleségem Baranyából származik, tanulmányait is Pécsen folytatta. Főiskolai évei alatt sem volt a Mecsekben ám az utóbbi években egyre jobban vágyott arra, hogy megismerje hazánk egyik legszebb hegységét. Ha a szüleinél voltunk és volt rá időnk felkerestük a Mecsek különleges helyeit is.

Május elején egy újabb hétvégi családi látogatásunkkor úgy döntött a szombati napon megint menjünk el egy könnyű kirándulásra a Mecsekbe. Sógoromat is megkérdeztük és egy pillanatig sem gondolkozott azon velünk tartson annak ellenére sem, hogy jól ismeri a túrázós énemet. Most egy könnyű családi sétára vágytam én is, nem túl hosszú távon, kényelmesen nézelődve és fényképezgetve.

A választásunk végül a Kelta körre esett, mert Tettyéről indult, nem volt nagyon messze Kisharsánytól. Elhelyeztem egy fényképet, a községből látszik a Szársomlyó. Ha valaki volt az elmúlt években az Ördögkatlan fesztiválon biztosan felismeri a hegyet.

img_9354.JPG

Nagyon szép napos időben indultunk el, szerencsére erre a napra nem jeleztek esőt. Bőven volt részünk benne pénteken, leutazásunk alatt, mert szinte végig esett Budapesttől.

Majd egy órás autózás után megérkeztünk a kiindulási pontra a Tettye Coffee-hoz. A hétvége ellenére parkolóhelyet is könnyen találtunk. A nevezést már otthon megejtettük, itt csak belépni kellett a GeoGo felületre és a számunkra könnyebb QR kódos igazolást választva egy pillanat alatt elrajtoltunk és már mehettünk is.

Az első szakasz egy parkon vezetett át és Bartos Erika gyerekeknek készült Hoppla meséiből máris felismertük a csúszdát. Mellette volt a Tettyei Mésztufa-barlang bejárata.

img_9250.JPG

Ma elengedtem a barlangos témát nem néztük meg, majd legközelebb.

A lépcsősoron felérve az impozáns látványt nyújtó középkori romokat is megnéztük, majd elindultunk a sárga sáv jelzésen. Biztos voltam benne, hogy sárral a sok eső ellenére sem fogunk találkozni, mert a Mecsek nagy része is mészkőhegység (jelentősek még a feketekőszén és az uránérc készletei is). Erre a területre is jellemző, hogy a lehullott csapadék nagy részét a töredezett, repedezett alapkőzet elnyeli. Ha vulkanikus vagy agyagos lenne a terület akkor egészen más lenne a leányzó fekvése (például a Börzsöny vagy a Zalai illetve a Gödöllői-dombság).

Tettye-kapun keresztülhaladva léptünk be az erdőbe.

img_9348.JPG

A szintemelkedés nagy részét már az elején le kell küzdeni ezen az útvonalon, de az emelkedő nem túl meredek. Barátságosan és fokozatosan jutottunk egyre magasabbra. Ma elsősorban a párás meleggel kellett megküzdenünk.

Az első forduló után érkeztünk meg a Lenkei Lajos pihenőhöz. A névadó újságíró volt és a Mecsek Egyesület örökös tagjává választották.

img_9254.JPG

Ahogy felfelé másztunk egyre gyakrabban bukkant a felszínre a hegység fő tömegét alkotó mészkő. Újabb pihenő következett, a Hamedli-pihenő. A Mecsek Egyesület Hamedli Gyula emlékére építette aki halála után vagyonának felét az egyesületre hagyta. Kérésének megfelelően ezt a turistautat, felesége után, Irma-útnak nevezték el.

img_9256.JPG

Dömörkapuhoz felérve a Vidámpark romos bejárata és az itt álló épületek alapjai emlékeztettek arra, hogy itt fent biztosan komoly közösségi élet volt. Az irányító táblát átböngészve a közelben megint vannak pihenők, Ptacek-pihenő (Ptacek Viktor banki fiókvezető emlékére építették meg 1928-ban, ő is lelkes barátja volt a Mecseknek) és a Flóra-pihenő ahova most nem mentünk el.

A Flóra-pihenő egy újabb különleges hely ahol napjainkban van egy széles többszemélyes hinta is, a panoráma pedig tényleg különleges, hintázva gyönyörködhetünk az előttünk elterülő Keleti-Mecsek látványában. Ez a hely a Bertalan-szikla melynek formája egy székre hasonlít ezért a helyiek Bányaszékként is emlegették. Ezen a sziklán már 1894-ben állt egy menedékház, amit Zellerin Mátyás épített, de az 1909-es tomboló vihar teljesen lerombolta. Két évvel később Hamerli József terméskőből rakatott szilárd alapot. Az eredeti menedékház formáját megőrizve kilátóvá formálta a fatetős építményt amit édesanyja tiszteletére Flóra-pihenőnek nevezett el.

Az első kódot a kisvasút állomása mellett találtuk meg. A beolvasás gyorsan ment és máris mehettünk tovább újra felfelé. Utunkat triász korú szürkés anisusi mészkő kísérte, amely sziklapadok formájában, elsősorban a gerinc közelében és a meredekebb völgyek oldalaiban gyakran a felszínre bukkan.

img_9259.JPG

Időnként ki tudtunk tekinteni a fák közül. Alattunk terült el a hazai szénbányászat egyik legnagyobb tájsebet eredményező Karolina-külfejtése.

img_9266.JPG

Ütemezetten történik a rekultiváció, a tervek szerint 10 év múlva már nem egy holdbéli tájat láthatunk. Kicsit távolabb tőle még látható volt egy aknatorony is.

Lassan sikerült az emelkedőt is legyőznünk, már láttuk, hogy hamarosan felérünk a csúcsra. A felújított Pécsi-síház teraszáról is fényképeztünk, élvezkedtünk.

img_9267.JPG

Az utolsó métereket követően a Misina jellegzetes TV adótornya mellé, 534 méter magasra értünk fel. Sajnos itt is romos épületek fogadtak, remélhetőleg lesz fejlesztés itt is.

img_9271.JPG

Előkerültek a csúcscsokik, a jutalmak. Picit megpihentünk egy padon.

Innen már egy könnyebb szakasz várt ránk, pár száz méter aszfalt után ismét visszatértünk az erdőbe. Ezen a szakaszon találkoztunk kiránduló családokkal, a Dömörkaputól felvezető emelkedőn senki sem volt rajtunk kívül. A Kis-Tubes felé sétáltunk, van ott is egy kilátó amely 1959-ben Kiss Tibor tervei alapján épült betonból.

Következett egy újabb pihenő, megérkeztünk a méltán híres Rotary-körsétányhoz. Ez az egyik legszebb Pécs-környéki tanösvény amely az 1930-as éves elején Ereth Ede magánadományából épült meg. Körülbelül négy kilométer hosszú, megkerüli a Nagy-Tubes és a Kis-Tubes hegyeket. A Napkerék kör útvonalán tényleg mindenhol meg lehet pihenni.

A Rotary-sétány egy olyan szintben végighaladó kis ösvény amely folyamatosan jobbra-balra kanyarog, tényleg nagyon hangulatos.

img_9278.JPG

Azt hiszem a legjobbkor látogattuk meg a területet, mert ameddig a szem ellátott medvehagymát láttunk.

img_9281.JPG

Volt ami éppen kihajtott, volt ahol szép levélerdő fogadott minket de volt olyan rész is ahol a virágzó medvehagyma fehér szőnyeggé változtatta a terepet. Azon is nagyon csodálkoztunk, hogy az égvilágon senkivel sem találkoztunk, egyedül jártunk az ösvényen. Ez a szakasz volt a mai túránk egyik csúcspontja.

Időnként tűzzománc táblákat érintettünk, rajtuk az alábbi feliratokkal Húsos som, Molyhos tölgy, Csertölgy, Kocsánytalan tölgy, Virágos kőris, Vadkörte, Bükk, Gyertyán, Ezüsthárs és juharfák a teljesség igénye nélkül felsorolva amikre emlékszem. Nem csak a medvehagymásban élvezkedhettünk, volt egy kis botanika is. Érdemes megállni ha nem sietünk, mert a fákat jobban is megismerhetjük, tanulhatunk.

Az ösvény leghíresebb fája az Öreg-tölgy, melynek egy komolyabb tél után már csak az üreges torzója maradt meg.

img_9291.JPG

img_9289.JPG

A táblát elolvasva kiderült, hogy 200-250 éves fáról van szó, volt egy bagoly lakója is.

Lassan haladtunk ám az időnket leellenőrizve kicsit gyorsabban kezdtünk el gyalogolni. Az ösvény elkezdett balra kanyarodni és egy újabb aszfaltutat elérve megérkeztünk a Honfoglalás-emlékműhöz, melynek alsó része geológia érdekességet is jelent. Az 1956-ban lerombolt lapisi erdészház helyén építették fel az Erdész-emlékművet, amely Dr. Tóth Aladár tervei alapján épült a Honfoglalás 1100. évfordulójára, 1996-ban. Az emlékmű a Mecsekben megtalálható 7 kőzetből épült, és a 7 magyar törzs egységét jelképezi (Andezit, Vörös homokkő, Fonolit, Gránit, Zöldkristályos mészkő, Rózsakristályos mészkő és Szürke mészkő).

img_9294.JPG

Mögötte volt a Lapis-kereszt, itt volt a következő igazolás. Az eredeti keresztet Rábay Gyula a Városi Erdőhivatal vezetője állította 1928-ban. Most a keresztnek csak a talpa volt meg gondolom felújítás alatt áll.

A kereszt után nagyon kényelmes és valamennyivel szélesebb erdei úton mentünk tovább. Megérkeztünk egy rétre ahol szintén volt egy kód, melyet lelkesen be is olvastunk de ekkor tudatosult bennünk, hogy sikeresen elhagytuk az előzőt, mert ez a Remeterét.

img_9298.JPG

Nincs mit tenni vissza kell menni oda is, persze nem volt nagy az öröm. Elindultunk visszafelé és hamarosan meg is volt az út mellett a Sós-hegyi kilátó igazoló kódja. Ha már itt vagyunk menjünk fel a kilátóhoz is.

img_9300.JPG

A kőtömbökből épült kilátó a felújítás miatt most szalagokkal le volt zárva, de ennek ellenére kockáztattunk és felmentünk. A kilátóból csodálatos panorámában volt részünk, itt még egyikünk sem járt kár lett volna kihagyni.

img_9304.JPG

Negyed óra nézelődés után visszatértünk a pihenőpados Remeterétre és folytattuk sétánkat a piros sáv jelzésen. Ez is egy nagyon kellemes sétaút, amely időnként az utat keresztező Deindol-völgyekbe kissé befordul majd ismét visszatér a hegyoldalra.

img_9326.JPG

Érzésre most ez a szakasz volt a leghosszabb két igazoló kód között. A felújítás alatt álló Erdei Tornapálya után egy nagyon szuper játszótérre értünk. Ez is egy gyerekbarát rész, már ezért is érdemes eljönni.

img_9329.JPG

Az Állatkert közelében a Robozi-pihenő volt az utolsó ellenőrzőpont. 1934-ben építették mészkőből a Rotary Club felajánlásából és Roboz Imréről a Mecsek újabb lelkes barátjáról nevezték el. Innen már csak a közös rajt-cél helyett jelentő kávézóhoz kell visszasétáltunk.

img_9332.JPG

Kis ösvényt követtünk amely a házak között kanyargott időnként néhány utcát is érintett. Ismét erdő és megérkeztünk egy újabb pihenőhöz, ez az Ilonka-pihenő, olyan érzésünk volt mintha Görögországba érkeztünk volna az oszlopos építés miatt. A Mecsek Egyesület építette 1934-ben Hoffmann László tervei alapján. Dr. Kenessey Aladár sebész terveztette és feleségéről Szántó Ilonkáról nevezték el.

img_9339.JPG

A kilátás innen is pazar, Pécs délnyugati része fekszik előttünk.

img_9340.JPG

A turistaút végül ismerős helyre vezetett minket, ma már voltunk itt délelőtt. Nagy volt az öröm, ennyi gyaloglás mára elég lesz mindenkinek. Lefelé sétálva a sárga sáv jelzésen a Tettye-kapunál tettünk egy utolsó kitérőt. A lépcsősoron elindultunk felfelé a 2003-ban épített Balázs-pihenőhöz amely egy sziklaszirten található. Innen is szerettünk volna a térre letekinteni, szép tiszta időben a horvát hegyeket is lehet látni.

img_9344.JPG

Végül a téren átsétálva a romot hátulról is megnéztük.

img_9351.JPG

Az Tettye utcán értünk vissza a kávézóhoz, igazoltunk célba értünk. Nem sok időnk maradt, majdnem öt óra alatt jártuk végig az útvonalat.

Sikeres teljesítés jutalma egy kézzel dekorált kavics melynek közepén a táv szerepel.

kelta_kor_kovek.jpg

A Kelta Sárkányos emlékkövet ingyenesen megkaptuk, a szervezők becsületkasszásak vagyis utólag várják az utalást.

Összefoglalás:

A Kelta-kör üzemeltetője a többszörösen önkéntes munkájáért is díjazott Benkő Pamela aki ultra távokon terepfutóként jeleskedik. Mecsek mellett lakik és szerette volna megmutatni másoknak is kedvenc helyeit. Nagyon szimpatikus, hogy ha csak az élményt szeretnénk azt is lehet, nem kell venni semmit sem, nincs minimálisan fizetendő díj sem. Ettől függetlenül ha emlékkövet sem szeretnénk szerintem egy jelképes összeggel (jelenleg 1.000Ft az oklevelet kérek opció) érdemes támogatni az egyesületet.

A másik szívet melengető lehetőség, hogy összesen 10 útvonal közül választhatunk 6-tól 100 kilométeres távig. Mindenki megtalálhatja a számára ideális útvonalat.

A keltákról is van egy rövid ismertető ha valakit ez is érdekel a kör oldalán elolvashatja.

A Napkerék kört családdal is ajánlom mert a gyerekeknek is kellő izgalmat jelent, számtalan helyen van érdekesség, látnivaló. A Pécs környéki erdőségek gondos gazdája volt a múlt század elején is a Mecsek Egyesület. Az egyesület tagságának, a támogatóknak, a Mecsek szerelmeseinek köszönhetően pihenőkből, padokból és asztalokból annyira sok van, hogy néhány kilométerenként biztosan érintünk egyet. Az igazoló kódok is közel vannak egymáshoz az aprónép tagjai talán ritkábban teszik fel az "Ott vagyunk már?!" kérdést.

A Mecsek továbbra is különleges, bármikor érdemes meglátogatni. Sajnos nekünk kicsit messze van, ha közelebb lenne sűrűbben látogatnánk.

Dikran

4 Peaks of Börzsöny

Csillogó nemesfémek a Kovács-patak völgyében

img_9133.JPGTáv: 23,5km

Szintemelkedés: 1.300m

Tervezett útvonalam letöltése (gpx)

Terepfutó Nitro Tom videója, amely ugyan nem az én útvonalamon halad végig, de a hangulatot jól visszaadja.

A Túrázni Mentem Blogot Ambrus Zoltán készíti, szeretem Zoli videóit is mert már 4K minőségűek, ezt is feltétlenül nézzétek meg.

A Peaks of Hungary sorozat megérkezett az utolsó állomásához. Sokan remélik, hogy lesz folytatás.

Szerintem ez a tájegység volt a legizgalmasabb, mert folyamatosan hullámzó terepen meredek kaptatókat kellett meghódítani, patakokon kellett átkelni, figyelni kellett a tájékozódásra is. A küzdelmesebb útvonal bejárásért ha valaki szép napos időben ért fel a kilátópontokra, bércekre a káprázatos börzsönyi panoráma minden küzdelmet, szentségelést vagy káromkodást, esetleg Csanya felmenőinek emlegetését egy szempillantás alatt eloszlatta.

Kifejezetten tetszett, hogy a hosszabb odautazást igénylő nyugati részekre koncentráltak a felkeresendő csúcsok, szakaszok. A Börzsönyben több olyan terület is van melyek szigorúan védett besorolásúak. Ezeken a területeken sok esetben csak engedéllyel lehet áthaladni vagy kizárólag a jelzett utakat lehet használni. A Peaks esetén sokszor árkon-bokron is keresztül kell vágni ezért ez volt az első olyan kiírás amely előre jelezte, hogy diszkvalifikálják a teljesítését annak aki a védett területre belép. Ez egy nagyon szimpatikus hozzáállás mert vannak olyan szervezők akik kevésbé veszik figyelembe ezeket a védett területeket és ráeresztik a területre a résztvevőket, remélhetőleg csak figyelmetlenségből vagy tudatlanságból.

Csanyával többször konzultáltam, időnként fényképeket is kértem. Most, hogy megérkeztünk az utolsó állomáshoz, megmutatom a két csúcskeresgetőt akiknek a kiírás csúcsait és kötelező szakaszait köszönhetjük.

balint_es_csanya.jpg

Bálint és Csanya szinte az összes hétvégéjüket arra áldozták, hogy minnél érdekesebbek legyenek a feladatok. A résztvevők elolvasott véleményei és beszámolói után azt hiszem szinte mindenkinek egyértelmű lett, hogy egy újdonságot, a megszokott "itt az útvonal járd végig" helyett egy olyan kihívás sorozatot alkottak meg amely lázba hozta a megszokott útjaikat teljesítő terepfutókat. Szerencsére a szintidő annyira megengedő volt, hogy a gyalogos tábor képviselői is teljesíthették. Nem kellett villám sebesen végigrobogni így bőven volt idő a nézelődésre, a teljesítés során extra csúcsok, szakaszok és helyszínek felkeresésére is.

Nekem az első tájegység a Budai volt, utána már elmentem a többire is. Egyenlőre kimaradt a Pilis és a Mátra, de most hogy vége a tervezett sorozatnak lesz lehetőség a pótlásokra az Open Peaks keretein belül.

Visszatérve a Börzsönyre, nem sokat gondolkodtam azon, hogy honnan induljak. Számomra egyértelmű volt Nagybörzsöny, mert ebbe a kis községbe nagyon szeretek visszatérni. Szakközépiskolai tanulmányaim alatt nagyon sokszor innen indultak a kirándulások, szép emlékeim vannak.

img_9046.JPG

A Kovács-patak völgyében is többször voltunk, izgalmas volt a patakban arany után keresgélni. Többek között innen hoztam egy andezitgolyót is.

img_9186.JPG

Érdekes a története mert egy meredek emelkedőből származik. Az egyik óvatlan társam gurította le éppen akkor amikor kötöttem be a bakancsomat. Néhány méter gurult ez a kő a lejtőn és olyan szerencsétlenül pattant meg, hogy eltalálta a fejemet. Arra emlékszem, hogy nagy volt a riadalom, mindenkiben megfagyott a vér, a tanárom azonnal ellenőrizte, hogy nem lett-e valami bajom. Kövessem a szememmel az újját, álljak egy lábra, gugoljak le. Én mondtam, hogy nincs semmi bajom, bár egy hatalmas pukli lett a fejemen, majd egy hónapig megvolt. A koponyám nem tört be, az örmények feje kifejezetten kemény. Emlékbe persze hazahoztam, azóta is megvan. Egyébként lehet ekkor kattant át valami az ultra távok irányába, mert nem sokkal később elsőnek elmentem a Gerecse 50-re.

Csanyáék szerintem nem szerették volna elvenni a kedvét a többségnek ezért csak négy csúcsot jelöltek ki, ráadásul egészen közel egymáshoz. Én viszont úgy döntöttem, készítek egy körülbelül 25 kilométeres útvonalat, két olyan szakasszal melynek egy részén régen, a másik felén sosem voltam.

Alapvetően nem úgy terveztem, hogy az utolsó napon teljesítsek, de ez most megint így jött össze. Végül nem bántam meg mert lassan megérkezik a tavasz, kezdenek kizöldülni a fák. Arról nem is beszélve, hogy már az odaúton láttam, hogy ezen a vasárnapon csodálatos idő lesz. Szob után az Ipoly-völgyében megálltam egy fényképet készíteni.

img_9053.JPG

Nagybörzsönybe megérkezve a főtéren sok autó parkolt több helyen láttam terepfutókat készülődni. Nekem megvolt minden, felkaptam a hátizsákon és elindultam az Ifjúsági tábor és az erdei vasút végállomása felé. A sárga sáv jelzésen a Hosszú-völgyi patak mellett értem el a sárga háromszög jelzést.

img_8919.JPG

Rögtön az elejére tettem az első kötelező szakaszt és felmásztam egy komolyabb emelkedőn a Hegyes-hegy-oromra.

img_8927.JPG

A csúcsról leereszkedtem a Kukoricáson és átsétáltam a Diós-kúthoz. Máris ittam egy jót és kitakarítottam a forrást, az utánam következőknek már nem kell a levelek ágak közül vizet merniük.

img_9058.JPG

Elindultam egy kisebb emelkedőn és a vadetetőnél felmásztam ez első kötelezően felkeresendő csúcsra a Száraz-fa-bérc kőhalmához.

img_8937.JPG

A következő szakaszon kisétáltam egy kilátópontra picit élvezkedtem a Börzsönyben. Na igen ez az ami rabul ejt itt, mert ezeken a pontokon egyszerűen le akarsz ülni egy kicsit elmerülni a gondolataiban, élvezkedni a panorámában. Ha ezt egyszer átéled akkor örökre megfertőz és mindig visszavágysz.

Erőt vettem magamon és elindultam a következő kötelező szakaszra a Zálog-bércre kivezető ösvény felé. Itt is volt egy vadetető ezt a sótömböt köszönte meg Csanyának Vasák Benedek a Kiazmus Blogján aki idén a Terepfutás.hu szerzője is.

img_8946.JPG

Zálog-bérc az egyik kedvenc kilátópontom a Börzsönyben, a panoráma egészen különleges. Szemben velünk a Korom-bérc vonulata látszik.

img_8951.JPG

Felmásztam a balra elinduló kis ösvényen is. Itt fent a fák között van egy nagy kőtömb erre le lehet ülni és ezt látjuk innen.

img_9072.JPG

Kicsit több időt eltöltöttem itt, végül a fák között visszatértem az erdészeti útra, leereszkedtem a sárga kereszt jelzéshez és az Oldaltámasz-kútnál megint ittam egy jót.

img_9077.JPG

Patakátkelés, fel-le hullámzó és folyton kanyarodó út, újabb patak, megint egy kis mászás, egy darabig ebben volt részem. Elérve a kerítést jobbra felmásztam a következő kilátópontra is.

img_9081.JPG

A kerítés mellett folytattam tovább a mai túrámat, szinte állandóan meg kellett állnom a panorámák miatt.

img_9084.JPG

Végül megérkeztem az Inóci-nyeregbe és felmásztam a fák között a következő csúcsra a Kis-Inócra.

img_9088.JPG

A nyeregből elindultam felfelé a Trammelsmad emelkedőjén, mert a Szép-bércen sokszor voltam de a következő gerincen még sosem. Az Etel-pihenő előtt letértem a kidőlt fák között balra a Nagy-Inóc felé. Szinte folyamatosan a kidőlt fákon másztam át, kerülgettem jobbról vagy balról, ahogy sikerült, remélhetőleg a jobbnak gondolt irányból. Ösvény nélkül a fák között haladva értem el a Nagy-Inóc tetejét.

img_9098.JPG

Fel-le hullámzó gerincen, kisebb sziklák között a Korom-bérc következett, újabb panoráma és egy remek táborozásra alkalmas rét.

img_9106.JPG

A Fokhagymáson keresztül értem el az országos kéket. Ennek az útnak Luczenbacher-út a neve. A közelben lévő Nagy-hideg hegyre sem másztam fel, mert ott is sokat voltam. Ehelyett leereszkedtem a kék négyzeten és jelöletlen erdészeti utakon a Kovács-patakhoz, majd elindultam Aprólépések felé.

img_8981.JPG

A csúcson egy újabb kőrakás fogadott.

img_9115.JPG

Visszatértem a Kovács-patakhoz és jobbra fordulva a patak mellett folytattam sétámat az utolsó csúcs felé.

img_8990.JPG

Megérkeztem a tiltott területhez a Nagy-Pogány hegyhez. Ide volt tilos a belépés. Körbe kellett kerülni. Nekem egyértelmű volt, hogy a Kovács-patak völgyében indulok tovább mert a mai útvonalam egyik legérdekesebb részéhez értem.

A Kovács-patak völgye nem csak a vadregényessége miatt de a bányászata miatt is érdekes. Elsősorban aranyat és ezüstöt tartalmazó ércek miatt nyitottak tárókat a hegy belsejébe. (fénykép forrása Tóth László 2012)

nagyborzsony_arany.jpg

Középiskolásként nagyon is vonzottak a kincsek. Sokszor találtunk a patakban csillogó aranynak vagy ezüstnek vélt darabokat.

Ezen a területen nagyon régóta folytattak bányászati tevékenységet. A fellelt oklevelek szerint a bányászat a XIII. század második felében indult meg és a XIV. században élte első fénykorát. A török hódítás miatt a bányákat már nem művelték, a természet visszafoglalta a területet. A török hódítást követően 1610-ben selmeci polgárok felmérték a börzsönyi bányákat és „sok régi bánya nyomára akadtak, kohók és zúzók nyomaira, de már mind vastag fákkal voltak benőve”. Ismét elindították a termelést de Bél Mátyás 1733 előtt már múlt időben írt a település bányáinak gazdagságáról: „Igazi bányaváros is volt, nemcsak népes, hanem gazdag is, amikor még az aranybányák virágoztak. … Még ma is itt is, ott is kimutathatóak a bányaművelés feltűnő nyomai. … E bányákat azonban vagy az erek kimerülése, vagy talán inkább az elmúlt idők igen keserves csapásai miatt elhagyták."

Nagybörzsöny bányászatának második, komolyabb fénykora az 1770-es évekre esett és kifejezetten rövid ideig tartott. Művelés folyt a Só-hegyi Alamizsna-táróban, a Rózsa-hegyen az Alsó-Rózsa-táróban és a Simon és Juda altáróban. (forrás 5 perc geológia)

nagyborzsony_tarok.jpg

A völgyekben igazi kis iparvidék alakult ki pörkölővel, érczúzóval, raktárral, kovácsműhelyekkel, bányász és bányafelügyelő lakásokkal, irodával. 1784-ben kohó is épült, melynek fúvóit a patak vize hajtotta. A nagybörzsönyi ezüstkohó – az újmassai „őskohó” mellett – az egyetlen fennmaradt XVIII. századi kohászati emlékünk. 1792-re már kezdtek kimerülni a bányák. Az itt élő bányászok elkezdték fosztogatni a környéket jelentős feszültséget okozva az itt élő lakosok között. Egyre erősebben követelték eltávolításukat. 

A következő évszázadban a bányaművelés rövid időszakokra indult be újra és újra. Folyamatosan kutatták a területet mert a bányászat emléke tovább élt, reménykedtek a gazdag érclelőhely felfedezésében. A bányák jelentősége Trianont követően nőtt meg komolyabban, mert Magyarország a jelentős területi veszteséggel a bányáinak 4/5-ét is elvesztette. 1946 és 1991 között ismét rendszeresek voltak a kutatások a területen. Az eredmények azzal zárultak, hogy a mélyben jelentős ércvagyon rejtőzik de a kitermelés nem lenne gazdaságos.

A kutatófúrásokban az aranytartalom 2,2 és 83,9, az ezüsttartalom pedig 24 és 387 g/tonna szélső értékek között váltakozott. Ez a nemesfémtartalom még a mai technikai fejlettség mellett sem teszi gazdaságosan kitermelhetővé Nagybörzsöny aranyát és ezüstjét.

Ha létezik is a Börzsöny aranyfeje, az továbbra is a Börzsöny-hegység mélyén rejtőzik.

A rövid geológia-történelmi kitekintés után folytatom a beszámolómat. A ritkán járt Kovács-patak völgyében indultam el, figyelve a terepre mert szerettem volna a tárók bejárati részeit is felfedezni és lefényképezni. Avatott szemek még ma is könnyen felfedezhetik a környező terepből kiemelkedő meddőhányókat, meredek partfalakba történt "kiharapásokat". Időnként a régi villanyoszlopok maradványai is előbukkannak.

img_9131.JPG

A tárók közül a legjobb állapotban megmaradt az elsőnek érintett, az Alsó-Rózsa-táró. Itt még a fa támaszokat is megnézhetjük, a sarokvasak is egészen jó állapotban vannak. A közelében van a Felső-Rózsa-táró, de ez már nem igazán felismerhető. A kövek közül szivárgó erecskék, források már sejtetik velünk, hogy a tárók víz alatt vannak, még ha ki is ásnánk a beomlott bejáratokat akkor is szivattyúzni kellene a lejutáshoz.

img_9123.JPG

Továbbhaladva, a sorban következő táró, a Klinger-táró, az Istenáldás-táró majd a Ludmilla-táró. Ezek bejárati részét már nehezebben lehet felfedezni, az egymásra rakott kőtömbök és a gyanúsan sík terepek jelzik, hogy megérkeztünk.

Végül a kidőlt farönkökkel gazdagon megszórt völgyből kiértem a kék kereszt jelzéshez ahol több terepfutóval is találkoztam. A többség innen érkezhetett az utolsó emelkedőhöz amely a Kis-Pogány-hegyre, az utolsó csúcshoz vezetett fel. A pogány-hegyi nyeregben én is megálltam és gyönyörködtem egy kicsit a panorámában.

img_9133.JPG

Felmásztam az utolsó ponthoz, egy apró kőhalom jelezte, hogy megérkeztem. A kihívást teljesítettem, innentől már szabad az út mehetek nyugodtan mindenféle időkényszer nélkül. Én továbbmentem és a Katalin-forráshoz leereszkedtem a szerpentinező keskeny erdei ösvényen.

img_9146.JPG

A forrás mögött láthatjátok a beomlott Ércbánya-altárót. Innen úgy döntöttem, hogy nem a kék sávon sétálok el Nagybörzsönyig hanem teszek egy kitérőt a Földvárig, igaz ehhez ismét fel kellett másznom egy hegyre. Egy erdészeti úton indultam el a Ló-hegyre, a vége elég meredekké vált, de a gerincen elértem a kék négyzet jelzést. Jobbra fordulva hamarosan megérkeztem a kék háromszög jelzéshez.

Azért szerettem volna ide is eljönni, mert nagyon régen voltam már itt, de emlékeztem egy újabb csodálatos panorámára.

img_9152.JPG

Sajnáltam volna ha kihagyom, arról nem is beszélve, hogy az előttem elterülő Kereszt-völgyben a fák között több részvevőt is láthattam, mert még csak most kezdődött a levélbontás. Tartottam egy rövid pihenőt, kiélveztem a kilátást, teljesen egyedül. Visszatérve a széles erdészeti útra, a kék négyzet jelzésen indultam el lefelé a bércről. Ezen a szakaszon több öreg, matuzsálem korú tölgyfa között vezetett az út. Végül a szántóföld melletti műutat elérve még egy rövid szakasz várt rám. A házakhoz érve készítettem egy búcsú fotót is.

img_9161.JPG

Besétáltam a rendezett házak és porták között a főtérre, a csille sem maradhatott ki.

img_9045.JPG

Ma is remek napom volt.

Összefoglalás:

A teljes sorozat lezárulta után is azt tudom mondani végre volt valami izgalmas, valami olyan amelyik a tervezés, az útvonal rajzolás és persze a legjobb rész a bejárás során is tartogatott meglepetéseket, rögtönzéseket, improvizációt. Biztos vagyok benne, hogy aki teljesített akárcsak egyet is, véglegesen megfertőződött és a következőt már alig várta.

Jelenleg a végére értünk a Peaks of Hungary sorozatnak. Mehettünk a Mátra hegymászójába, a Pilis Prédikálószékéhez, a Budai-hegység nyugati bércére a Meszes-hegyre, a Vértes kellemes völgyeibe, a Gerecse sziklaszirtjére a Peskőn és végül a legizgalmasabb helyre a Börzsönybe. A sorozat minden forduló után egyre sikeresebb lett, egyre többen teljesítették. Most van lehetőség az Open Peaks keretein belül a pótlásokra, mert ha valamelyik tájegység kimaradt akkor három hétig nyitott a teljesítés lehetősége. Persze csak a megmaradt érmek erejéig. Az Pilisből és a Mátrából van több, az utolsó Börzsönyiből már csak 25 db megszerezhető maradt. Mire ezzel a beszámolóval elkészülök a készletek biztosan fogyatkoznak.

Csanyával többször is értekeztem a beszámolóim írásakor. Azt hiszem ennek lesz folytatása is ám ehhez az is kell, hogy mindenki regisztráljon akár kér érmet akár nem, mert a bevont szponzoroknak kell a visszaigazolás, hogy van értelme a támogatásuknak, nem csak egy hirtelen fellángolásról van szó. Rajtunk is múlik, hogy lesz-e folytatás.

Jól éreztem magam, szívesen fizettem ki az egyedi, Csanya szimmetriamániáját is tükröző érmek árát. Biztosan bepótlom én is a hiányzó tájegységeket. Legyen teljes a sorozat.

img_9426.JPG

Köszi Csanya és Bálint! Várom a folytatást.

Dikran

Andezit 30 teljesítménytúra

Cserhát káprázatos panorámái

img_8854.JPGTáv: 29,78km

Szintemelkedés: 855m

Valahogy ez a túra mindig kimaradt a terveimből, valószínűleg azért mert a 30km alatti teljesítménytúrák nem igazán hoznak lázba. Ennek ellenére 2020-ban eldöntöttük, hogy a feleségemmel közösen, részemről teljesen lelassulva, kirándulós tempóban végigjárjuk, mert ő már volt 15 éve és kellemes emlékeket idézett fel benne. Be is neveztünk, elutaltam a nevezési díjat is. Sajnos a pandémia miatt ez már elmaradt és a levegőben maradt a terv.

A koronavírus most is velünk van, drasztikusan átalakította mindennapi életünket, lassan megpróbálunk együtt élni vele. Teljesítménytúrákat továbbra sem lehet szervezni, csak egyéni túrának álcázva, kissé megkerülve a hivatalos "javaslatot". Nem sok esélyt adtam arra, hogy az idei évben minden rendben lesz és tavaszra visszakapjuk megszokott életünket. Szerencsére alternatív lehetőségként egy hónapon keresztül nyitott volt a teljesítés lehetősége. Bármikor lehetett menni, az ellenőrzőpontokon most ugyan nem lesz senki sem, de a kihelyezett táblácskákról fel kell írni a kódokat, majd az igazolólapot beküldve lehet érvényesíteni a teljesítést. Tetszett, hogy ez a megoldás hasonlít a pontokon pecsételős igazolásokhoz nem az instant túrák esetén már megszokott QR kódos vagy GeoGos igazolásokat követi.

A nem csak egy napon teljesíthető megoldás nagyon szimpatikus és legfőképpen kellően biztonságos megoldás a résztvevőkre nézve is. Az sem mellékes, hogy az érintett települések lakói sem akarnak a pokolba kívánni minket az adott esetben több száz, sőt akár ezer fős vándorsereg miatt. Jeleztük e-mailben, hogy szeretnénk részt venni. Postán megkaptuk az igazolófüzetet és a kiegészítő igazolólapot.

Az Andezit túrákat a Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület rendezi, melynek oldaláról le tudtok tölteni gpx tracket. Ismerős a csapat nekem is, mert a Bakancsok a Duna irányába (BaDi) teljesítménytúra is hozzájuk köthető. Részt vettem a 75km-es távon, nem egy könnyű útvonal, de a Börzsöny nekem is nagy szerelmem.

A megkapott igazolófüzet rendkívül igényes, a fedlapon a fényképek között fekete kökörcsinek is sorakoztak, bíztam benne, hogy mi is láthatunk hasonlót élőben. A füzet egy részletes útvonalleírást, nagyon korrekt táv és szintadatokat is tartalmazott és a közepén egy színes nagyon jól használható turistatérképet is.

Terveink szerint a teljes rendelkezésre álló menetidőt szerettük volna kihasználni, bár most, hogy egyéni teljesítés keretein belül lehetett teljesíteni ez sem lebegett a fejük felett Damoklész kardjaként. A kódokat kellett összegyűjteni, nem volt kötött a "mikor jártam ott" sem mint egy túrán az EP (ellenőrzőpont) nyitvatartási ideje. Ennek ellenére megpróbáltunk a 8 órás szintidőn belül maradni.

Ismét egy geológiailag bonyolult területről van szó, most is szükségem volt Rezső a geológus sün segítségére, az előzetes bevezetőm komolyabb pontosítására.

A Cserhát az Északi-középhegységünk egyik tagja. Északról az Ipoly völgye, keletről a Tarján-patak és a Zagyva, délen az Alföld, nyugaton pedig a Nógrádi-medence és a Börzsöny határolja. A két szomszédos hegységtől, a Börzsönytől és a Mátrától eltérően vulkanikus kőzetek és a földtörténeti újkorban lerakódott üledékes kőzetek fele-fele arányban találhatóak. A Cserhát földtörténeti fejlődése hosszú és változatos utat járt be.

A vulkáni tevékenységet megelőzően kb. 17,5-18,5 millió évvel ezelőtt alakultak ki Salgótarján környékének barnakőszén-telepei, ezért lett jelentős az itteni bányászat. Tavaly a Kohász Kéken és a Bazalt 100-on keresztül kasul körbejártam a vidéket.

A terület legidősebb kőzetei a mai Naszályt és a Csővár-Romhányi rögvidéket felépítő karsztos mészkövek és dolomitok, melyek a triász időszakban rakódtak le. A Csővári-rög világviszonylatban is különleges, mivel tartalmazza a triász-jura határt, így nemzetközi szinten is hozzájárult a határesemények megértéséhez. A mészkő szó egyébként is mindig melegséggel önt el, a barlangász énem miatt. Elkértem Németh Krisztián egyik fényképét a Naszályról és a csúcsról látható panorámáról.

nemeth_krisztian_naszaly_1.jpg

A triász időszakot követően valamikor a kréta időszakban a tenger visszahúzódott, a felszín a Budai-hegységhez hasonlóan fokozatosan lepusztult. Az eocéntől a miocén korig időről időre megjelent a tenger, újabb vastag üledékrétegek rakódtak le. A Cserhát nagy részére, főleg a nyugati területekre ezek az üledékes kőzetek jellemzőek. Például Hárshegyi Homokkő, kavics és homok vagy agyagmárga és slír (finom szemű összecementált kőzetliszt).

A vulkanizmus a miocén korban (kb. 15-13 millió évvel ezelőtt) kezdődött el nagyjából a Börzsönnyel párhuzamosan, valószínűleg kisebb mértékben (mértéke pontosan nem meghatározható mert a Cserhát sokkal jobban lepusztult). A tengerelöntések lassan megszűntek, hegyközi medencék alakultak ki sűrű folyóhálózattal. A szubtrópusi klíma gazdag élővilágot eredményezett.

A terület vulkánjai kezdetben riolitos, majd andezites magmát produkáltak. A tufaszórás mindvégig túlsúlyban volt a lávaömlésekhez képest. A túra során a béri kőtárban tufa kőzeteket is meg tudunk nézni.

img_8764.JPG

Egyes helyeken a magma nem tört a felszínre, hanem az üledékes kőzetek rétegeit felpúpozva lakkolitokat (kőlencséket) hozott létre. A következő földtörténeti korban a terület kiemelkedett és a lepusztuló fedőüledékek alól több helyen kipreparálódtak az állékonyabb lakkolitok. Ezek közül a legnagyobb és legjelentősebb a Karancs, amit gyakran tévesen a Medvessel egy egységnek tekintenek, pedig az jóval később, a pliocénben kiömlött bazaltból áll. Elhelyezek egy fényképet a somoskői bazalt oszlopokról, szerintem sokan jártak már itt.

bazaltorgonak.jpg

A leggyakoribb szubvulkáni testek az andezites kőzettelérek, a Középső-Cserhát hegygerinceinek többsége ilyen kőzettelér. Ezt a középső területet látogattuk meg az Andezit teljesítménytúra keretein belül.

Nem kapcsolódik a Cserhát geológiájához, de megemlítem, hogy napjainkban felkereshetjük az egyik legérdekesebb geológiai látnivalót a méltán világhírű Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Területen, az „ősvilági Pompei”-ben. A világ legnagyobb ismert, kövesedett pinus-féléjét a Borókás-patak oldalában találták meg. A fatörzs 8 méter körkerületű és közel 100 m hosszúságú. A konzerválást jelentő megkövesedését a vulkáni rétegekből kioldódó, a fa anyagát átitató kovasav okozta. Hányatott sorsát jól példázza, hogy a XIX. század elején még kőhídként funkcionált és a patak két oldalát kötötte össze. Kubinyi Ferenc tudományos vizsgálatainak köszönhetően maradt fent több információ, mert az egykori óriásfenyő törzsének már csak 3 nagyobb töredékét láthatjuk eredeti helyzetében, nagy részét széthordták. Vastagabb törzsrészeit a pince boltozata, míg a lombkoronához tartozó vékonyabb részét a nagycsarnok épülete őrzi.

Az őslénytani bemutatóhelyen megnézhetjük a 20-18,7 millió éves - vagyis a Cserhát kialakulása előtti korszak - megkövült ősorrszarvú, őz és szarvas félék, különböző ragadozók és madarak lábnyomait és a Bükkábrányból származó 7,5 millió éves mocsári ciprust is.

Az egyik szombati napon a lányunk nagyis napot tartott, mi pedig elindultunk a Galgagutára. A templom mellett parkoltunk le, nem kellett messzebb helyet keresni amely teljesen normális a később érkezőknek egy hagyományos egy napos teljesítménytúra esetén.

img_8909.JPG

Az első kódot felírtuk és elindultunk a zöld kereszt jelzésen a temető és az első bemelegítő emelkedő felé. A Kopasz-hegyről átsétáltunk a Mityuri-hegyre ahol éppen virágzott egy nagyobb gyümölcsös.

img_8721.JPG

A Salovácka-dolinán ereszkedtünk le a műútig. Megállapítottuk, hogy ma tényleg csodálatos napsütéses időben lesz részünk.

img_8727.JPG

Vanyarcon átsétáltunk és a Mária-útra áttérve felmásztunk a szántóföldek között a Kis-Újság hegy oldalába.

img_8741.JPG

Hosszú-hosszú szántóföldek közötti séta várt ránk, de innen látszott a Mátra és a Karancs-Medves is.

img_8751.JPG

img_8754.JPG

Az erdőt elérve a Nagy-hegy oldalában a fák között már felsejlettek a mohás andezit tömbök, közeledtünk a mai túránk egyik legérdekesebb részéhez.

img_8758.JPG

img_8759.JPG

A kőtárnál megtaláltuk a második kódot. Érdemes a geológiai ismertető táblákat is elolvasni, többet fogunk tudni a kövekről.

img_8761.JPG

Egy rövid mászás után a Holczer-bányában megnéztük a 15 millió éves andezitömlés oszlopait.

img_8767.JPG

img_8774.JPG

Feleségem mondta, hogy jelentősen letöredeztek az andezit ömlés végei, nagyon régen volt itt, de sokkal hosszabb folyásokra emlékszik. Készítettünk egy csomó fényképet és felmásztuk az ömlés tetejére a kilátóponthoz, ahol szívet melengető látvány fogadott, mert tele volt a csúcs az éppen virágzó fekete kökörcsinnel (természetvédelmi értéke 10.000Ft).

img_8788.JPG

A panoráma az andezitkúpról káprázatos, ezt nem adja vissza egy fénykép sem, élőben kell megnézni. Innen látszódott a Szanda-vár, a Sas-bérc kilátója és a Cserhát keleti területei is.

img_8792.JPG

Nem volt senki sem a kilátóponton, itt tartottuk meg első hosszabb pihenőnket. Nehezen de rávettük magunkat a továbbindulásra. A zöld sávon leereszkedtünk a hegyről és a zöld kereszten sétáltunk tovább az Ordas-patak mellett, a szántóföldek szélén. Időnként hátrafordultunk, megérte visszatekingetni is. Ma kifejezetten élveztem ezt a kellemes sétáló tempót.

img_8815.JPG

Ordaspusztához érve kis híjján elhagytuk a következő kódot, mert az első háznál számítottunk rá, ennek ellenére a híd előtt az egyik oszlopon véletlenül vette észre a feleségem. Persze elsőnek talán el kellett volna olvasni a kiírást, mert sikerült egy másik kódot el is kerülnünk.

Ordaspusztán a harangláb már elég szomorú állapotban van, harang sincs benne, az állapota sem túl rózsás.

img_8827.JPG

A temető, tanyák és nyaralók után elkezdtünk felmászni a Peres-hegyre. Megláttuk egy kis csúcson a következő felkeresendő helyet, Szanda-várát.

img_8838.JPG

A mai túra legkomolyabb emelkedőjén felmásztunk a várhoz ahova a mai napon nagyon sokan feljöttek. Szó szerint tele volt a vár.

img_8860.JPG

Csodálatos panoráma fogadott itt is, ez volt a mai túra második legfontosabb látnivalója, messze északra lehet ellátni. Mi is kiélveztük a kilátást. Van egy privát Facebook csoportom is és amikor ott megírtam, hogy merre jártunk egyik csoporttagom megosztotta, hogy pont aznap és pont akkor voltak ők is az Andezit teljesítménytúra rövidebbik 15 kilométeres távján. Nem sokon múlt, hogy összefussunk.

Végül elindultunk és a kódot is megtaláltuk az egyik jelzésekkel és más mozgalmak tábláival telerakosgatott fán.

A vár után még letértünk egy másik andezit ömléshez, kicsit elhanyagolt a terület, a lépcsősor is eléggé foghíjas, de a korlát mellől megnéztük ezt is.

img_8874.JPG

Leereszkedtünk a Mária forráshoz, rögtön frissítettük is magunkat.

img_8877.JPG

Hamarosan beértünk Szandaváraljára, ahol sikerült simán elsétálni a már említett kód mellett.

img_8883.JPG

A települést egy rövid aszfaltos szakaszon hagytuk el, majd balra befordultunk, átkeltünk a patakon és nekivágtunk az utolsó emelkedőnek.

img_8886.JPG

Hosszú enyhén emelkedő horhos szerű út vezetett fel a gerincre, melyen átbukva elkezdtünk leereszkedni Becske felé.

Sajnos Becske előtt az utolsó egy kilométer tele volt szeméttel, műanyag palackokkal, építési törmelékkel. Jelentősen rombolta a jobb oldalunkon futó patakos völgy élvezeti értékét. Kár érte.

A fákat elhagyva felülről közelítettük meg a Megvilágosodás-Sztúpát.

img_8893.JPG

sztúpa (szanszkrit stūpa, halom) a buddhista építészet egyik legrégebbi buddhista vallási építménye. Kezdetben egyszerű földhalom volt, amelybe Buddha ereklyéit temették. A legenda szerint Buddha halála után a testét elhamvasztották és a hamvait nyolc sztúpába osztották szét.

Az i.e. III. században élt Asóka az indiai Maurja-dinasztia harmadik császára akit hírhedten kegyetlen diktátorként ismertek, de a kalingai háború véres mészárlásai után, amikor rádöbbent győzelmének iszonyatos következményeire, jelleme gyökeresen megváltozott, lemondott hódító háborúiról és a buddhizmus lelkes követője lett. (fénykép forrása Wikipédia)

asoka.jpg

Szerzeteseket küldött a környező országokba a buddhizmus terjesztésére. Hirdette, hogy az egyetlen elérésre érdemes győzelem, önmagunk legyőzése. Uralkodása hátralevő részét a nép erkölcsi felemelésére fordította, tisztviselőket jelölt ki, hogy népét szerénységre, könyörületre, részvétre és mértékletességre oktassák. Felhagyott a vadászattal és vegetáriánus lett, kórházakat alapított és korát messze megelőzve menedékhelyeket létesített állatoknak. Utakat építtetett és fejlesztette az öntözéses gazdálkodást a mezőgazdaságban. Erkölcsi és etikai tanításait számos, ma is meglévő kőbe vésett felirat hirdeti. India történelmében gyakran úgy emlegetik, mint Szamrát Csakravatin Asóka, azaz Asóka, a Császárok Császára.

India-szerte emlékműveket állíttatott Buddha életeseményeinek helyszínein az erőszakmentesség (ahimsza), a tolerancia és a szeretet elvét hirdetve. Buddha hamvait őrző sztúpákat felnyittatta és a hamvakat szétosztotta az általa épített több ezer sztúpában. A buddhizmus terjedésével más ázsiai országok is átvették a sztúpát, de közben funkciója és kinézete megváltozott, ennek eredménye a ma is ismert pagoda. (fénykép forrása Wikipédia)

pagoda.jpg

Egy sztúpa alapvetően az alábbi öt építőelemből áll. Egy négyszögletes alapból, melyen egy félgömb alakú boltozatot és egy kúp alakú csúcsot láthatunk. Fontos elem még a korong és a sarló. Mindegyik elemnek gazdag szimbolikája van és megfelel az öt őselem (levegő, föld, víz, tűz, űr) valamelyikének.

Hazánkban összesen hét sztúpa épült. Három szabadon látogatható, melyek közül az egyik Zalaszántón - ez a legnagyobb -, a másik kettő a Nógrád megyei Taron és Becskén található. A további négy bejelentkezéssel látogatható közül kettő Budapesten, egy Budakeszin, egy pedig Úszón.

Elkértem a Szanda-várnál említett csoporttagom, Faragó-Krajcsi Tímea fényképét, hogy a beszámolómban elhelyezhessem. A képen lánya, Faragó Csenge Szirka látható vidáman, mosolygósan. Egyébként Csenge rendszeresen túrázó komoly díjakkal rendelkező kisasszony akinek 20km gyaloglás meg se kottyan.

farago_csenge_buddha.jpg

A sztúpa fotózása után mi is lesétáltunk a kék kereszt jelzésen az egy kilométerre található Mader Cukrászda mellett elhelyezett célkódhoz.

img_8899.JPG

Sikeres volt a mai napunk nagyon jól tettük, hogy eljöttünk. Végül a menetidőnk is 8 óra alatt maradt, hivatalosan is belefértünk volna a szintidőbe.

Egyetlen hátránya ennek a 30 kilométeres távnak hogy innen még valahogy vissza kell jutnunk a rajtba ha autóval érkeztünk. Sajnos ez a község nem kifejezetten tömegközlekedés barát, hétvégén csak néhány járat közlekedik Galgaguta felé. Nincs mit tenni vagy stoppolunk vagy átsétálunk a szinte autómentes műúton.

img_8903.JPG

Sétáltunk, még 8 kilométert.

Összefoglalás:

A Cserhát egy nagyon barátságos vidék, itt nem kell készülnünk hosszú emelkedőkre, fárasztó mászásokra. Ez az útvonal a központi térséget látogatja meg, különlegesek az andezitömlések és a tellérek. Nagyon sok helyről csodálatos panorámában lehet részünk, szép napos, a maihoz hasonló időben nagyon messzire ellátunk.

Az Andezit túrát minden évben nem fogom teljesíteni, néhány évenként valószínűleg visszatérek emlékfrissítési céllal. Főleg akkor, ha a maihoz hasonló időjárás várható, mert szakadó esőben a szántóföldek között gyalogolni nem jelent akkora izgalmat.

A túra nevezési díja is jelképes, melyben egy apró, az íves andezitömlést mintázó fém jelvény is benne van. Már a jelvény miatt is ajánlom a teljesítését, mert jutalmul szép darabbal egészíthetjük ki a gyűjteményünket.

Dikran

5 Peaks of Gerecse

Visszatérés barlangász múltamhoz

img_8149.JPGTáv: 28,5km

Szintemelkedés: 1.010m

Tervezett útvonalam letöltése (gpx)

Éppen csak vége lett a 6 Peaks of Vértesnek máris megérkezett a következő tájegységgel az ötlet gazdája, TheCsanya. Amikor megtudtam, hogy tervei szerint előbb-utóbb a Gerecsét is meglátogatja a Peaks of Hungary sorozat egy huncut mosoly futott át az arcomon. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a Gerecsét is nagyon jól ismerem, mert aktív barlangászként Budapestről viszonylag könnyen elérhető karsztterület volt számunkra. Olyannyira, hogy Svaier Tamással közösen a hazai barlangász képzés csúcsát jelentő Barlangi Kutatásvezetői tanfolyamunk szakdolgozat témájának is a Gerecsét és annak egyik barlangját, a Kullancsos-víznyelőbarlangot választottuk.

Aktív barlangászattal töltött éveimben még nem voltak okos telefonok, alkalmazások vagy GPS készülékek. Papírtérképekkel és klasszikus tükrös tájolóval kerestük meg a barlangjainkat. Azt hiszem ez a valódi terepen szerzett gyakorlati tudás is kellő magabiztosságot adott ahhoz, hogy ma már bármikor bátran letérjek a jelzett utakról, akár éjszaka is.

Tudtam, hogy a Gerecsében nem egy könnyű laza terep vár. A hegység fő tömegét a triász korú kifejezetten kemény dachsteni mészkő alkotja amely változatos terepfelszínt eredményezett amely nem kifejezetten tempós gyalogló vagy terepfutó barát. Sok esetben a barlangok bejáratához be kellett térnünk a fák közé. Élénken emlékszem a hosszú keresgélésekre, terepakadályokra. A járatlan erdőkben át kellett verekedni magunkat sűrű szederindákkal bőségesen ellátott fiatalos erdősávokon, a legváratlanabb helyeken felbukkanó vadkerítéseken. Nyári időszakban tele voltunk sebesülésekkel, karcokkal, vérző szúrásokkal. Eleve sokkal óvatosabban közelítettem meg az útvonal tervezés kérdését is, nem kezdtem el olyan könnyen egyenes vonalakat húzogatni a BaseCamp programban mint tettem ezt a Vértes esetén. A sérüléses emlékeim ellenére is nagyon szeretem ezt a vidéket mert a felszínen látható kisebb-nagyobb mészkőtömbök szinte mindegyike mohával borított. Sajnos most hiába halasztgattam a bejárást a teljesítési időszak végére mert a tavasz még nem igazán érkezett meg. Így viszont még nem lesz teljes az élmény, nem várható élénkzöld mohaszőnyeg egy mesebeli erdőben. A karsztterület látnivalóiban azonban még élvezkedhetek, főleg ha sikerül szép napos időben végigjárni a megtervezett útvonalam.

A kiírás csúcsait - melyek többsége ismert volt számomra - Csanya még egy kicsit megbolondította, mert most két kötelező szakaszt is belevett. Messenger-en picit levelezgettünk egymással és azt írta, ha ezek nincsenek benne akkor túl könnyű lett volna. Egyetértek vele mert a Gerecse déli része gyakorlatilag két csak finoman hullámzó, sok helyen szinte sík mészkő plató, melyen a csúcsok, dombok között viszonylag kevés szintet kell leküzdeni. Ha a térképre rátekintünk akkor két határozott észak-déli irányú sűrű szintvonalakkal ellátott, bércekkel szabdalt vonulatot fedezhetünk fel. Az egyik a Kopasz-bükk, a másik a Peskő oldala. Ezeket egészíti ki Tatabánya felett a Kő-hegy ahol a Szelim-lyukat is meg tudjuk nézni. Láthatjuk, hogy a hegység keleti, délkeleti széleire jellemzőek a meredek hegyoldalak, sasbércek, ahol megcsodálhatjuk a vastagpados karbonátos mészkő rétegeket, komolyabb, több méter magas tereplépcsőkkel.

Még februárban amikor Csanya a Gerecsében járt volt egy Facebook posztja, bemásolom ide szóról szóra amit akkor írt:

"Nem tudom, hogy a kései indulás (11 óra), vagy a rengeteg fincsi sár miatt, de ma brutál elfáradtunk Bálinttal a Gerecsében. Nagyrészt ködös erdőben, saras ösvényeken jártunk, így a kilátások elmaradtak, de kárpótolt minket a sok (számunkra) ismeretlen ösvény. Hazaérve 3 tányér bableves csúszott le..."

Ezen olvasás közben jót nevettem, mert ezt valaki olyan írta akit a terepfutók pápájának tekintenek, komoly múltja van, kifejezetten tapasztalt erdőjáró és persze folyamatosan jó kondiban is van. Ezek szerint ő is el tud fáradni.

Picit kitérek arra is, hogyan tervezem meg az útvonalaimat. Én még a régi iskola képviselője vagyok. Ez azt jelenti, hogy számomra a papír térképek jelentik az elsődleges információ forrást. Öt-hat évente mindig megveszem a Cartographia kiadó és Szarvas András turistatérképeit. Most is mint minden más instant vagy teljesítménytúra kiírás alkalmával elkezdtem elemezni a lehetséges útvonalat, a terepet, a felkeresendő csúcsok pozícióit. Végül összeállt egy jegyzet a körülbelüli tervemmel. Ezt kezdtem el megrajzolni a BaseCamp segítségével ahol elsősorban a turistautak.hu ingyenes 5m-es pontosságú szintvonalas térképét használom. Számomra ez az egyik legérdekesebb ebben az egészben, mert nem csak arról van szó, hogy letöltök egy kész útvonalat amin végigmegyek és ennyi. Most semmi sem akadályoz meg abban, hogy a kiírás feladatain kívül felkeressek további érdekes helyeket vagy olyan helyszíneket is ahol még sosem jártam. Csak arra kell odafigyelnem, hogy a hat órás szintidőbe minden beleférjen. Erre pedig nem kell különösebben figyelnem mert ez az idő kényelmes teljesítéshez is bőven elegendő. Számomra teljesen jelentéktelen, hogy mennyi idő alatt tudok végigrobogni a magamnak tervezett útvonalamon, sokkal inkább a látnivalók, élmények valódi átélése számít.

Nem szeretek futni, a bejárásaim gyalogos teljesítéseket jelentenek. A barlangászat miatt a geológia is az átlagosnál jobban érdekel és a Gerecsében szerzett barlangi élményeim miatt egy kis geológiai bevezetővel is készültem.

A területre jellemző, hogy a tektonikai mozgások következtében kialakult törésvonalak mentén a kőzetek a mélybe süllyedtek. Ennek eredményeit láthatjuk a hegység szélein felbukkanó meredek hegyoldalak és sasbércek formájában. Az elsüllyedt mészkő rétegek napjainkban ezer méter mélységben találhatóak meg.

A Gerecse főleg triász korú karbonátos kőzetekből áll szemben a Vértes szintén triász korú dolomit kőzetével. A dolomit általában hófehér, karsztosodásra kevésbé képes, mert vízben rosszul oldódik, ezért barlangok sem igazán alakulnak ki benne vagy ha mégis akkor csak kisebb méretűek. A felszínen előbukkanó dolomit jellemzője az aprózódás, a morzsalékos jelleg. Ez a tulajdonsága sem járul hozzá az üregképződéshez. Ha visszaemlékeztek a Vértesre akkor ilyen felszínnel találkozhattunk a Nagy-Széna-hegyen vagy a Tamás-hegyen. Ezzel szemben a rideg, kifejezetten kemény szürke színű dachnsteni mészkő vízben jól oldódik, nagyméretű barlangrendszerek alakulnak ki benne, melyet segít a nagymértékű állékonysága vagyis a keletkező üregrendszerek nem omlanak be. A Gerecsében több mint 300 barlangot ismerünk, számtalan ezek közül védett vagy fokozottan védett kategóriájú. Fokozottan védett például a Vaskapu-völgyben a Vértes László barlang, gondolom többeknek ismerős a bejárata.

img_3636.JPG

A karsztterületekre általában jellemző a tagolt, erodált felszín. A Gerecsében sok helyen találkozhatunk az elszórtnak tűnő kőtömbökkel, a víznyelő jellegű kisebb töbrökkel, beszakadásokkal, néhány helyen mélyebb víznyelőkkel. Klasszikus inkább a magasabb területeken fekvő karros felszínt itt a zárt növénytakaró miatt nem láthatunk, csak a sok "elszórt" kőtömb jelzi számunka, hogy karsztfelszínnel van dolgunk. Elhelyezek egy iskolai tankönyvből egy rajzot a karsztosodásról.

karszt.jpg

Egy másik a karsztterületeken mindig előforduló természeti jelenség, hogy a területek peremvidékein komolyabb vízhozamú ún. karsztforrásokkal is találkozunk (kivéve ha valamilyen bányászati tevékenység miatt vízszint csökkentést folytatnak esetleg a lakott területek ivóvíz ellátása miatt a vízbázisokat zárttá teszik, a forrásokat elvezetik). Ennek oka, hogy a magasabban fekvő karbonátos kőzetek szivacsként nyelik el a csapadékot ezért nem találkozunk a karsztterületeken olyan patakokkal és zúgókkal melyek a vulkáni eredetű hegységeinkre jellemzőek (pld. Börzsöny, Mátra). A Gerecsében sincs ez másként, patakokkal és karsztforrásokkal is az alacsonyabb területeken találkozunk. A források legmarkánsabb képviselője a tatai Fényes-forrás, ahol ma már egy pallókkal kiépített Tanösvény is végigvezet a látnivalókon. Ezt a területet a családommal is megnéztük, feltétlenül ajánlom kiegészítésként a beszámolóm elolvasását és persze a felkeresését is.

img_4766.JPG

Ezt a karsztterületet terveztem meglátogatni a Peaks of keretein belül. Hosszas hezitálás után végül kiinduló településemnek Vértestolnát választottam és ismét hétköznapra tettem a teljesítést, mert biztos voltam benne, hogy hétköznap szinte senkivel sem fogok találkozni az erdőben.

Szép napos időt ígértek csütörtökre, nem sokat gondolkodtam, leautóztam és a temető mellett leparkoltam. Rögtön el is indultam az első csúcs felé. A házak között kisétáltam a szántóföldek szélére és a kék sáv felé tartottam. Máris kerítés mellett haladtam, na erről beszéltem a bevezetőben is, rengeteg vadvédelmi kerítés van a Gerecsében. A kék sávot elérve egy szekérúton másztam fel a Peskő csúcsára, az első érintendő ponthoz. Nem volt komoly az emelkedő, egészen gyorsan felértem a vadleshez. Most, hogy még nincs növényzet messzire be lehetett látni az erdőbe. Igen ez a Gerecse, a terepet mohás kövek sokasága borítja.

img_8119.JPG

A vadles után következett a Peskő sziklaszirtje, ez a hely a mai túra egyik legérdekesebb látnivalója. Végigjártam a szirtet mind a két irányba, mert sikerült a terv senki sem volt itt rajtam kívül.

img_8133.JPG

Egyedül kiélvezhettem az egészet.

img_8141.JPG

img_8144.JPG

Megnéztem a barlangot is.

img_8143.JPG

Sajnos szomorú, hogy sokan azt gondolják jó ötlet egy barlang bejáratában tűzet rakni. A füst és a korom örökre elszínezi a falakat, levakarhatatlanul megmarad. Arról nem is beszélve, hogy a barlangok sok állat telelőhelyeit is jelentik, melyeket jellemzően tudatlanságból kifüstölnek, mert van olyan időszak amikor a barlangokba befelé áramlik a levegő, ezzel együtt a füst is.

Majd fél órát időztem itt, rengeteg fényképet készítettem, szerencsére tényleg szép napsütéses idő lett a mai napra.

img_8142.JPG

img_8139.JPG

Végül elbúcsúztam a panorámától és visszamásztam az ösvényhez, folytattam utamat továbbra is dél felé. Az első komolyabb sűrű bozótos területet kissé jobbra tartva megkerültem és a továbbiakban kényelmes szekérutakon leereszkedtem a Malom-patak völgyébe.

img_8153.JPG

Tettem egy kitérőt is a Bundschu-kúthoz, kár lett volna kihagyni.

img_8150.JPG

Frissítés után visszatértem a Halastóhoz, amely ugyan körbe volt kerítve kerítéssel, de egy fényképet azért készítettem.

img_8152.JPG

Széles utakon - kisebb kitérővel a kötelezően felkeresendő Őz-fej csúcsát is meghódítva, ahol szintén nem volt csúcskő csak az elszórt kövek - hamarosan megérkeztem a sárga sáv jelzéshez. Ez a rész is kedves nekem mert a Gerecse 50 teljesítménytúrán Koldusszállás után itt kell felmászni a Kis-réti Vadászházhoz, vagyis most már inkább csak a helyéhez. Én még emlékszem az épületre is, a padokra és asztalokra a hatalmas öreg matuzsálem tölgyfákra.

img_8156.JPG

A sárga sávon közelítettem meg a következő felkeresendő csúcsot. A közelébe érve letértem balra a fák közé és a hegyoldalban felmásztam a 445 méter magas Hajagos tetejére, itt sem volt csúcskő, a Gerecsére jellemző mohás kövek fogadtak.

img_8160.JPG

A csúcsról a piros kereszt jelzés felé indultam tovább, érintve a Lengyel-halála nevű részt. Erről annyit tudok, hogy utólagos a névadás, az 1848-as szabadságharc bujdosó honvédjének állít emléket. Végül egy könnyű séta után megérkeztem a Ranzinger Vince kilátóhoz.

img_8170.JPG

Természetesen ha már itt vagyok ismét felmásztam az ipartörténeti emléket jelentő, a bányaművelés során az egyik mélyművelésű szénbánya aknájánál használt felvonó tetejére, amely egy ketrecszerű szerkezetet, a kast mozgatta. Ennek segítségével közlekedtek a vájárok a felszín és a bánya vágatok között. A szerkezet 30 méter magas, 156 lépcsőt kell leküzdeni. Tériszonyosoknak komolyabb kihívást jelent, felfelé menet élvezkedhetünk az egyre növekvő mélységben, arról nem is beszélve, hogy a lépcsősor sokszor a semmi felett halad egyre magasabbra és magasabbra. A tetején egy kalitkába érkezünk, rácsok vannak minden oldalon melyek a kilátást némileg lerontják, de legalább biztonságban érezhetjük magunkat. A kilátás persze a rácsok ellenére is pazar, előttünk terül el Tatabánya panelrengetege az M1-es autópályával, de ellátni Oroszlány és a tatai Öreg-tó felé is.

img_8163.JPG

Hogyan került ide ez az aknatorony? 1978 februárjában egy sújtólég-robbanás huszonhat helyi szénbányász életét követelte a XII/A jelű Vadorzó-aknában. Hat bányász örökre eltűnt, holttestüket sosem találták meg a törmelékek és romok alatt. A műszakból mindössze 19-en jutottak a felszínre. A szerencsétlenség után a munkálatokat leállították és a használaton kívüli felvonót telepítették át a Csúcsos-hegy tetejére. Ha bátrak voltunk és felmásztunk akkor közelről is megtekinthetjük az óriási kereket melyen a kast mozgató acélsodrony futott.

img_8166.JPG

A névadó bányamérnök, Ranzinger Vince a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaság – avagy a MÁK Rt. – bányaigazgatója volt aki számtalan ötlettel, találmánnyal, műszaki újítással segítette elő a helyi bányászat fejlődését. Nevéhez fűződik például az iszapolásos technológia, amely nagy mértékben modernizálta a szén kitermelését. A kilátó tövében egy gravírozott fekete gránit emléktáblát is elhelyeztek az arcképével.

img_8169.JPG

Ma a kilátónál is hosszabb időt töltöttem, kényelmesen megnéztem mindent, általában csak át szoktam robogni. A kilátó után következik egy olyan rész melyre mindenki emlékszik aki járt már rajta, ez a második kötelező szakasz. Én úgy terveztem meg az útvonalam, hogy lefelé tegyen meg. Tényleg meredek úton ereszkedtem le a piros kereszt jelzéshez, persze ez nem egy Sombokor.

Amikor a Vaskapuhoz értem az útvonalam tervezése során elgondolkoztam azon, hogy merre menjek tovább? A Vaskapu-völgyében másszak vissza a Vértes László barlang érintésével a sárga sávig, amely a Gerecse 50 útvonala is egyben vagy az erdő szélén a szántók mellett induljak el Vértesszőlős felé? Az utóbbit választottam, mert ezen az úton még sosem voltam és bíztam abban, hogy innen sokkal érdekesebb kilátásban lehet részem. Szerencsére nem tévedtem.

Hosszú nagyjából egyenes utakon értem a szántóföldek végére. Több vadles mellett is elhaladtam.

img_8179.JPG

Végül egy kisebb bokros fás területen átvágva megérkeztem a piros sáv jelzéshez, ezen indultam el a Bükk-völgy felé. A dózer út mellett több helyen is a kitermelt fákat halmozták fel, itt is hatalmas fák nőnek, nem volt ritka a 60, 80, 100-as szám sem.

img_8182.JPG

A Ló-kút előtt balra letértem a járatlan erdőbe. A Lábas-hegy gerincén megtaláltam a szekérutat, ezen indultam tovább a Reim-hegy felé. Simán elgyalogoltam a vaddisznó fürdető mellett mert nem volt benne víz, elsőre nem is tűnt fel, hogy ez lenne az. Ezen a részen bizonytalankodtam egy kicsit, mert nem voltam benne biztos, hogy jó helyen vagyok. Emlékeztem arra, hogy a stációk felett is van egy csúcs ahol van vadetető és itató is. Bennem a vaditató maradt meg, telefonomon internet nem igazán volt, ezért inkább egyenesen átmásztam ide is, de nem ilyen fényképeket láttam a beszámolókban. Mégiscsak az a kiszáradt pocsolya lesz az. A biztonság kedvéért lefényképeztem ezt is és visszamentem a Reim-hegyre.

img_8191.JPG

Lefényképeztem a kiszáradt itatót is. Otthon amikor megnéztem az útvonalamat, kiderült, hogy jó helyen voltam, a Kecske-hegyre másztam át.

img_8194.JPG

Nem baj ennyi kevergés most belefért. Újra leereszkedtem a kálváriához és a sárga sávon felmásztam a körtemplomhoz.

img_8198.JPG

Az utolsó csúcs következett, oda már simán feltalálok, sokat voltam ott. Érintettem a következő ikonikus helyet, a Baji vadászházat, ez is egy fontos állomás a Gerecse 50-en. Sajnos kezd ez is elhanyagolttá válni, kár érte. Pedig itt is voltak padok, asztalok.

img_8200.JPG

A piros sávon értem el a vadetetőt. Elhagyva a turistautat az utolsó emelkedőn felmásztam az Öreg-Kovács 554 méter magas csúcsához. Az adótorony kerítését elérve teljesítettem a kihívás összes csúcsát és a kötelező szakaszait.

img_8202.JPG

Most már csak vissza kell mennem a kiindulási pontomra. A gerincen vezető úton vadlesek sora mellett sétáltam a Kopasz-bükk felé. Érintettem egy rozsdamentes fedlapot is, igen itt egy barlang van, ez is egy víznyelő.

img_8204.JPG

A barlangtól élesen balra fordultam és egy szélesebb vadcsapáson sikerült viszonylag könnyen átjutnom a sűrű bokros területen. A fák között megláttam Vértestolnát is, oda tartok. Az utolsó szakaszon a meredek hegyoldalban leereszkedtem a piros sáv jelzéshez. Időnként kisebb sziklamászásban is részem lehetett, mert itt is jól megfigyelhető a vastagpadosság.

img_8207.JPG

Az utolsó kisebb emelkedők után beértem Vértestolnára.

img_8211.JPG

Még egyszer visszanéztem a Kopasz-bükkre. Remek napom volt ma is.

Összefoglalás:

A Peaks of Hungary sorozat szerintem is nagyon jól sikerült. Egyre többen teljesítik, a napokban már átlépte az 1000 főt a teljesítések száma. Sikerült egy olyan kiírást is összehozni, melynek szintideje megengedő, mert a hat órás az első és utolsó csúcs érintés közötti szintidőbe az is belefér, hogy ezeken a ritkábban felkeresett sok esetben káprázatos panorámával is rendelkező csúcsokon, bérceken, érdekes helyeken hosszabb időt is eltölthessünk. Nem kell végigrobogni, nincs a fejünk felett Damoklész kardjaként lebegően a "szintidőbe beleférek avagy sem" kényszere.

Azt hiszem széles tömegeket ér el a kiírás, mindenki megtalálhatja benne a számára ideális kihívást. Akár lehet a legrövidebb és várhatóan a legnehezebb úton, árkon-bokron át végig száguldani vagy kényelmesebben inkább a jól járható utakat igénybe véve esetleg nézelődősen kirándulva teljesíteni, mert szerintem minden stílus belefér.

A táv és a szint a sorozat állomásain nagyjából azonos, megközelítőleg 30 kilométer melyhez 1000 méter szintemelkedés párosul.

Továbbra is Kiemelten Ajánlom, főleg ezekben a verseny és teljesítménytúra nélküli ínséges időkben. Egészen biztos vagyok benne, hogy fel tudunk töltődni ezeken az izgalmas ritkán vagy adott esetben sosem járt útvonalakon.

A befutóérem várhatóan most is néhány nap alatt megérkezik, bővülhet a sorozatom.

A következő állomás a Börzsöny lesz. Ez a tájegységünk szerintem hazánk legvadregényesebb területe. Ha eddig csak szemezgettél a kiírással akkor ezt az állomást semmiképpen se hagyd ki. Csipi (Takács Krisztián) szíve-csücske a Börzsöny. Nem véletlenül.

Dikran

6 Peaks of Vértes

Közeledik a tavasz

img_7839.JPGTáv: 26,7km

Szintemelkedés: 945m

Tervezett útvonalam letöltése (gpx)

2021 januárjában az utolsó napon szinte az utolsó pillanatokban teljesítettem TheCsanya 5 Peaks of Budai kiírását. Nagykovácsi lakójaként nem kellett útvonalat rajzolnom csak a csúcsokat írtam fel magamnak. A teljesítést úgy terveztem, hogy a felét nappal a felét éjjel tegyem meg. A Peaks of sorozatot jelent, amely hazánk hegységeit járja végig. A legfontosabb, hogy ez nem egy instant túra ahol "adok egy track-ket menj végig rajta időre". Itt bizony nekünk résztvevőknek kell útvonalat tervezni, ennek alapján szintidőn belül végigmenni. Az igazi izgalmat az jelenti, hogy kint a terepen komolyabban tájékozódni is tudni kell. A csúcsok, az érintendő szakaszok, helyszínek nem a jelzett turistautakon vagy azok közelében vannak.

A Budai beszámoló "Kiemelten Ajánlott" kategóriát kapott a Blogomon és előre jeleztem, hogy a következő kihívást is teljesítem, mert az elv változatlan és a szintidő megengedő, nem csak terepfutókra méretezett. Továbbra is hat óra alatt kell az első és utolsó csúcsot érinteni tetszőleges sorrendben, sokszor kisebb erdei ösvényeken, vadcsapásokon vagy járatlan erdei szakaszokon. Igazi kaland gyakorlott, erdei környezetben nevelkedett, erdők illatait, hangjait jól ismerőknek is és valódi kihívás a megszokott jelzett utakról a kisebb erdészeti utakra, ösvényekre vagy az erdőbe fák közé merészkedőknek.

A Peaks of Vértes kiírásában egy feltétel viszont új volt mégpedig az, hogy a Gráciák Bércén végig kell haladni és két pont között kell érinteni, nem lehet az első és az utolsó. Nem gond, akkor így tervezem meg az útvonalam, a lehető legkevesebb jelzett úton.

A Budai beszámolóm megjelentetése után Dienes Áron felajánlotta, hogy menjek vele, mert ezt a hegységet viszont ő ismeri úgy mint a tenyerét tekintettel arra, hogy Száron lakik. Privát üzenetben jeleztem, hogy a folyamatban lévő munkáim behatárolják a közös bejárás tervezhetőségét. Ez végül így is volt mert egy hétköznapi gyors reggeli telefonos eligazítást követően szabaddá vált a napom, nem is gondolkoztam rajta mi legyen a nap nagyobbik részével. Hazamenetel helyett indulás a Vértesbe, erre a napra majd 20 fokos napsütéses időt jeleztek előre, a délelőtti állapot alapján valóban erre számíthattam. A táv nem sok, a ruházatom, cipőm megfelel, más egyéb felszerelésre nincs szükségem veszek egy kis csokit meg egy fél liter vizet, más úgyse nagyon kell nekem 30 kilométer alatti távokra. Áronnak nem szóltam, az órám nálam van az útvonalat már a kiírás megjelentetésekor megterveztem, vagyis minden nálam van. Mehetek.

Terveim alapján az induló községem Várgesztes lett mert az utolsó csúcs után meg akartam nézni a Zsigmond-követ is, nagyon régen voltam ott. Az útvonal a Vértes északi részén vezetett végig, ismerős lehet azoknak akik Lovas Mátyás neve alatt futó instantok valamelyikén jártak már. Tóth Ferinek aki egy vérbeli ultrázó ez a hegység az otthona. Tavaly volt egy beszámolóm a Vérkör bejárásomról is.

Gyorsan leértem nem sokkal 11 előtt már leparkoltam Várgesztesen a focipálya mellett.

img_7749.JPG

Megérte Csákányospuszta helyett ez a plusz 20km autózás, mert a Vértes szívébe értem. Az órámon elindítottam a tervezett útvonalam és elindultam a hegyek felé. Kellemes tavaszi időjárás fogadott itt is, nem számítottam komolyabb sárra sem az elmúlt napok időjárása miatt. Ezen a télen rengeteget dagonyáztam, voltam megfagyott erdőben és komoly mínuszban is, éjjel is. Most már vágytam egy kis tavaszra ezért halogattam megint a bejárást.

Várgesztes házai után elindultam az első csúcs Köves-tető felé. Már rögtön az elején elhagytam a jelzett utakat, szekérúton másztam meg a Széna-hegyet a Lótő-völgyben. Nagyon kellemes volt ez a szokatlanul meleg tavaszi napsütés és ahogy megálltam megláttam egy szarvast.

img_7753.JPG

A gerincről a Heller-árkon ereszkedtem le a Pap-rétre majd a már ismerős Sárkánylyuk-völgyben, a zöld sávon kidőlt fákon átmászva haladtam egyre beljebb.

img_7758.JPG

Szeretem a Vértest mert bár nincsenek itt magas csúcsok, de a hullámzó gerincek a meredek szurdokvölgyekkel melyek kellemesen hűvösek még a nyári kánikulában is nagyon különlegesek. Sok völgyben páfrányligetekben is gyönyörködhetünk. Ha nyugalomra vágyok akkor a Vértes ideális célpont, mert itt is órákon keresztül lehet úgy bolyongani, hogy semmilyen civilizációs zaj nem rontja el az élményt.

A szurdokvölgyből kiértem egy újabb rétre és balra elindultam a csúcs felé.

img_7761.JPG

Mielőtt felértem volna jobbra letértem a meredek hegyoldalra és toronyiránt felmentem a tetejére. Meg is van az első csúcs, itt ugyan nincs csúcskő, egy pici kilátás azért van a fák közül. Következett Tamás-hegy. Nem sokat variáltam otthon az útvonal tervezéssel, nagyjából egyenes vonalon a járatlan erdőben rajzoltam meg. Ehhez le kellett ereszkednem egy meredek szakaszon a Vadorzó-árokba, majd ismét felmászni a meredek dolomit hegyoldalban.

img_7766.JPG

Felérve egy klasszikus betonlapokból álló csúcskő fogadott. Volt valamennyi kilátás is. Tamás-hegyen találkoztam két sráccal, eddig senkivel sem futottam össze.

img_7770.JPG

A következő csúcs a Nagy-Széna-hegy, ez az egyik kedvencem, mert előbukkannak a gerincen a dolomit sziklák a Nagy-Szénásra jellemző dolomit gyeppel. A csúcsról pazar kilátásban lehet részünk. Ismét toronyiránt haladtam, nagyon meredek hegyoldalon ereszkedtem le a Nagy-Kőris árkon keresztül a Tamás-árokba ahol régen erdei vasút is közlekedett.

img_7773.JPG

Ez a szakasz a pár héttel ezelőtti fagyos időben nem igazán lett volna járható. Most stabilan le tudtam menni, sár sem volt. Az árokból nem a piros háromszög jelzésen indultam el felfelé, hanem a vele párhuzamosan futó erdészeti úton, de a jobb oldalamon kibukkanó szikláknál letértem és egyenesen felmásztam a gerincre. Még egy rövid séta és megérkeztem a beton csúcskőhöz. Itt kiélveztem a kilátást is és a kellemesen melegítő napot is.

img_7780.JPG

Három komolyabb szintemelkedést jelentő csúcs után, hosszabb séta következett kényelmes erdei utakon a piros sáv jelzésen a Nagy-Csákány felé. Szállás-hegyen találkoztam egy terepfutóval, vele Várgesztesen futottam újra össze. Ismét elhagytam a turistautat és jobbra fordulva egy hatalmas rét mellett elhaladva felmásztam a csúcsra.

img_7792.JPG

A fiatalos erdősáv szélén volt egy beton oszlop, megérkeztem a negyedik csúcshoz. Szekérúton indultam tovább a gerincen a Béla-forrás irányába. Az utolsó szakaszon a sűrű fiatalos erdőben őzeket és szarvasokat is láttam. A műútra leereszkedve megnéztem a forrást is, nem volt nagy kitérő. A Vértes forrásainak foglalásaira jellemző ez a félköríves mészkőtömbös kiépítés. Ez a forrás nem iható, most is éppen hogy csak csordogált.

img_7805.JPG

Visszatérve a műútra ezen az úton sétáltam el a rakodó mellett, komoly mennyiségű fát termeltek ki. A melegebb időben a rönkök mellett elhaladva a vágott fa illatában is élvezkedhettem, szeretem ezt az illatot is. Nekem ugyanúgy az erdőhöz tartozik ez is mint a vadak erőteljes szaga.

img_7809.JPG

A következő felkeresendő csúcs a Mészáros-hegy adótornya volt, a kerítésig kellett mennem. Ez egy oda-vissza utat jelentett a rakodótól.

img_7810.JPG

Felmásztam a Bikkavas gerincére. Ez a szakasz volt a legsárosabb, mert az erdészeti gépek szétjárták. Innen a Macska-bükk majd a piros sávon a Mária-szobor felé vettem az irányt és elkezdtem leereszkedni a hegyoldalban. Mielőtt elértem volna jobbra letértem és egy kisebb mászás után a kötelezően felkeresendő szakasz a Gráciák-bérce felé indultam tovább. Ezt a bércet tényleg érdemes volt belevenni.

img_7816.JPG

Emlékeztem egy kisebb üregre, barlangra is a bérc alatt, megkerestem. Valaki most is foglalkozik vele mert vödröket és egy polifoam darabot is láttam bent. Most nem másztam be megnézni.

img_7824.JPG

A sziklák alatt leereszkedtem a zöld sávhoz, de egy új kerítésbe ütköztem, ezt meg kellett kerülnöm. Jobbra sikerült is rövid letéréssel megoldanom. Az utolsó csúcs következett. A Rockenbauer Pál emlékfa felé indultam a zöld sávon. A kereszteződésben egy széles szekérúton besétáltam az utolsó csúcshoz a Nagy-Zsidó-hegyhez. Jobbra a fák között megláttam a felújítás alatt álló Vitányvárat is.

img_7829.JPG

A térképek szerinti csúcson egy tűzrakóhelyet találtam. Emlékeztem a kiírásból, hogy "a kettétört fától térj be 70 méterre, mert másik csúcson van a beton csúcskő". Körbetekintve jobbra tőlem a fák között láttam meg egy magasabb pontot, átsétálva igen tényleg itt van a csúcskő.

img_7828.JPG

Ezzel az utolsó felkeresendő pontot is érintettem. Visszasétáltam a kereszteződésbe és a továbbiakban már az országos kéken mentem tovább elsőnek a Szarvas-kút pihenőjéhez. A kút csak csöpögött, inni nem lehetett belőle.

img_7833.JPG

A pihenő után egy széles völgyben sétáltam tovább, szeretem ezt a részt is.

img_7840.JPG

A völgy végén egy kisebb felmászás után következett a Mátyás-kút, ahol van egy kulcsosház is. Ebből a kútból viszont tudtam inni is, jól is esett az idei első forrásvíz.

img_7843.JPG

A Vértesre jellemző már-már szokásos fel-le hullámzó úton a Zsigmond király fájánál megálltam egy fénykép erejéig.

img_7845.JPG

Következett a mai nap másik célja a Zsigmond-kő. Nagyon régen voltam a sziklaszirten. Tényleg jön a tavasz, ennek biztos jele, hogy a szirt közelében tele volt az erdő hóvirágokkal.

img_7855.JPG

A szikla egy újabb kilátópont. Előttünk terül el Várgesztes a tóval. Picit élvezkedtem végül leereszkedtem a tóhoz.

img_7857.JPG

Megkerültem a tavat és egy utolsó fotót készítettem a Zsigmond-kő felé. Búcsút vettem a Vértestől, remek napon volt.

img_7860.JPG

Még pár száz méter séta várt rám a focipályáig. A főtéren a Bányász-emlékmű sem maradhatott ma ki, mert a barlangász énemhez valamelyest kapcsolódnak a bányászok is.

img_7862.JPG

Visszaértem a kocsimhoz, sikeresen teljesítettem Csanya Vértes kihívást is.

Összefoglalás:

Meg tudom érteni ha valaki beleszeretett a sorozatba és akár többször is teljesítette, mert ez a sorozat tényleg igazi kaland. Azoknak is akik hozzám hasonlóan otthonosan mozognak a hegyek-völgyek világában. Olyan utakon jártam melyeken nem valószínű, hogy csak úgy túráznék, mert ez inkább azokra jellemző akik az adott tájegység közelében laknak. Nekem ilyen a Budai-hegység nyugati része én ezt a részt ismerem úgy mint a tenyeremet.

Továbbra is "Kiemelten Ajánlom" a bejárását, érdemes otthon útvonalat tervezni és az év bármelyik szakaszában végigjárni. Komolyabb kihívást jelent ha az erdő kizöldül mert akkor kicsit nehezebben lehet megtalálni a csúcsokat.

A befutóérem ismét pár nap alatt megérkezett. A szokásos stílus, a sorozat következő darabja.

img_7916.JPG

A következő állomás a Gerecse lesz, ezt sem fogom kihagyni, ti se tegyétek, mert maradandó élményt jelent arról nem is beszélve, hogy kevés hasonló lehetőségről tudok ahol igazi felfedezős kalandban lehet részünk.

Dikran

Szénás Kör 31km

Kristályország csodái

img_7384.JPGTáv: 31,1km

Szintemelkedés: 895m

Nehezen indul ez az év is a teljesítménytúra szezon szempontjából. Nincs meg a szokásos év elejétől induló fokozatosan egyre hosszabb távokat jelentő edzés, felkészülés a tavasszal induló 100km+ távokra. Ilyen helyzetben ha nem akarjuk a megszerzett kondíciónkat leépíteni valamit ki kell találni. Vannak egyéni túraként teljesíthető TT-k is, de számomra ezek nagy része nem jelent alternatívát a nagyon rövid távok miatt. Másrészt a Blogom miatt nem merészkedek a bizonytalan oldalra, mert szerintem a kiírások nem felelnek meg a rendezvény szervezési tilalomnak. Inkább maradok szabályos oldalon.

Azt hiszem hozzám hasonlóan sokan kerestek valamilyen lehetőséget az otthonuk közelében. Nagykovácsi lakójaként a Szénás Kör jelentette számomra a legjobb megoldást. December eleje óta heti két alkalommal teljesítettem a kört, a táv és a szint is tökéletes edzésként. Tavaly már versenyengedélyes sportoló lettem így az esti beérkezés és közterületen tartózkodás is engedélyezett számomra.

img_7086.JPG

Már van egy beszámolóm a körről, ha valaki nem olvasta érdemes elolvasni, mert most nem útvonalleírás jellegű beszámolót írtam, sokkal inkább a mostani -10 fok alatti hőmérséklet, a szikrázó napsütés és a felhőmentes tökéletes panoráma bemutatása volt a lényeg.

Az indulást és a teljesítést úgy terveztem, hogy világosban járjam végig az útvonalat.

Solymár után a Szarka Vár felé a Kevélyek is csodálatos hátteret szolgáltattak. Komolyabb hidegben gyenge szeles időben indultam el.

img_7379.JPG

A Paprikás-patakot elérve máris nekiálltam a fényképezésnek. Befagyott a patak.

img_7381.JPG

A völgyben továbbhaladva természetesen lemásztam a vízeséshez is. Az elmúlt években ritkán sikerült a maihoz hasonló látványban gyönyörködnöm.

img_7384.JPG

A völgyből kiérve átsétáltam Budaligetre majd a Remete-hegy oldalába felmászva megérkeztem a kristályerdőbe. A fákon néhány centis jégréteg ezüstösen csillogott a napfényben.

img_7393.JPG

A gyenge szél mozgatta az ágakat millió csengettyű adott zenei hátteret a látványnak.

img_7395.JPG

A fák, bokrok ágai a rájuk rakódott jég alatt meghajoltak, beboltozták a turistautakat, alagutak alakultak ki.

A szurdok szélére érve kellemesen melegített a nap, az egyik legnehezebb szakasz sziklái szárazak voltak, biztonságosan lejutottam a völgybe.

img_7399.JPG

Remeteszőlős után a piros kereszt jelzés felvezetett a Vörös-pocsolyás hátra, ismét kristályerdőben sétáltam. A háton hódarás úton időnként tükörjégen indultam el a vaddisznó fürdető felé.

img_7407.JPG

Az első komolyabb nagyobb odafigyelést igénylő szakasz a piros háromszögön várt rám, itt már voltak kidőlt fák is, sűrűn kellett bujkálnom az ágak között.

img_7405.JPG

Hamarosan megérkeztem a Sisakvirág Tanösvényhez. Egy rövid jeges de jól járható szakaszon értem fel a Nagy-Kopasz tetejére a Csergezán Pál kilátóhoz. Ez a különleges panoráma megérte, a tiszta felhő és a páramentes idő miatt több száz kilométeres látótávolság fogadott.

img_7417.JPG

img_7415.JPG

Nehezen eresztett a látvány, de fél óra után rávettem magam, hogy elinduljak a következő hegyek felé. Kicsit technikás terepen értem le Nagykovácsi szélére, majd a Fehér-úton elindultam a Kutya-hegy felé. A forgókapu után száraz úton értem fel a csúcs közelébe, kezdett lemenni a nap, narancssárga háttérrel kiemelve a panorámát.

img_7420.JPG

Itt is eltöltöttem egy kis időt, de továbbmentem a Nagy-Szénás felé. A csúcs közelébe érve megint különleges táj fogadott.

img_7421.JPG

Felmásztam a kereszthez és találkoztam túratárssal is, nem csak én gondoltam, hogy érdemes ma felkeresni a csúcsot.

Körbefényképeztem a látványt és elindultam lefelé.

img_7429.JPG

img_7431.JPG

A padnál még egy utolsó képet készítettem, sikeres volt a tervem, az út nagy részét világosban tettem meg végül a naplemente jutalma is az enyém lehetett.

img_7433.JPG

Az utolsó hegyről levezető szakaszt már sötétben tettem meg Solymárra a Művelődési Házhoz.

Nagy kár lett volna ha ezt kihagyom.

Összefoglalás:

Igazán különleges a téli erdő, mindenképpen érdemes a mostani időjáráshoz hasonló körülmények mellett felkeresni, mert maradandó élményt jelent. 

De! A legfontosabb, hogy egyedül csak akkor menjetek ha kellő alázattal rendelkeztek a természettel szemben. Alapvető, hogy csak akkor induljatok el, ha megfelelő felszerelésekkel, tapasztalattal rendelkeztek. Hozzám hasonlóan teljesen egyedül csak akkor ha már van tapasztalatotok ilyen terepen. Nem most kell megszerezni mert nem attól kell félni, hogy valami ránk dől, hanem attól, hogy a felszerelés és az ismeretlen körülmények miatt összetöritek magatokat a jeges szakaszokon.

Ha lehet többen menjetek, tartalék ruhával, meleg itallal, legyen nálatok izolációs fólia és gondoljatok arra, hogy a szuper okos telefonjaink is villám gyorsan lemerülnek. Az sem árt ha valaki tud arról merre mentek majd.

Sikeres és élményekben gazdag óvatos erdőjárást kívánok mindenkinek!

Dikran

5 Peaks of Budai

Csúcskeresés éjjel és nappal

img_6917.JPGTáv: 29,2km

Szintemelkedés: 860m

Az év első komolyabb teljesítménytúrájának a BHMTCS-t (Budai-hegység még távolabbi csúcsai) terveztem, de a veszélyhelyzet továbbra sem teszi lehetővé a TT rendezéseket. Tavaly már találkoztam TheCsanya Peaks of kihívásával amely elsőre még nem igazán keltette fel az érdeklődésemet, mert én gyalogos teljesítménytúrázó vagyok. Azt gondoltam, hogy ezek a rendezvények elsősorban a másik tábornak a terepfutóknak szólnak. Ennyiben maradtam a csúcsokkal. Voltak ősszel még izgalmas túrák melyek elsőbbséget élveztek.

Az ünnepek előtt közeledett a kihívás lakóhelyem felé, mert a Mátrát kővetően a Pilis volt a következő állomás. Na most már alaposabban utánanézek ennek. Felkerestem a honlapot és az alábbi kiírás fogadott:

"A Peaks of Hungary egy gyűjtőnév. Olyan kihívásokat foglal magába, amiket egyénileg vagy csoportosan lehet teljesíteni egy előre megadott időszakban, tetszőleges útvonalon, de adott szintidőn belül. A kihívások önellátóak, melynek során a résztvevő(k) feladata a tájékozódás, a csúcsok megtalálása, az útvonal kiválasztása. A Peaks of Hungary nem instant és nem verseny! A Mátrával kezdünk és folytatjuk majd a sort a Vértessel, a Gerecsével, a Pilissel és a Börzsönnyel."

Nahát ez nem verseny! A felsorolt csúcsokat tetszőleges sorrendben kell felkeresni teljesen rám van bízva milyen útvonalon és mikor keresem fel a csúcsokat. Csak a kiírás szintidejének kell megfelelni amely az első és az utolsó csúcs érintését takarja, vagyis ennyi idő alatt kell megtalálni mindegyiket. Felkeltette az érdeklődésemet, nem is tagadom.

A Pilis után a Budai-hegység volt a következő állomás. Úgy döntöttem ezt már nem hagyom ki, mert nagyon hasonlított a dolog a BHMTCS-re is, bár ott éjjel kell felkeresni a nevezéskor megkapott csúcsokat. A rajtban megy a komolyabb tervezés. A merre is menjünk, hol kezdjünk kérdésekre mindenki megpróbálja a legjobb választ megtalálni. Ha úgy érzi megvan akkor odaáll az indításhoz és belevág az éjszakai kalandjába. Ez a túra igazán különleges hangulatú mert az a néhány tucat fanatikus elözönli a Nagykovácsi körüli erdőket és a téli fák között messzire látszódnak a túratársak fényei. Itt-ott felbukkannak, néha beszédfoszlányokat hoz a szél esetleg az erdei ösvényeken találkozunk egymással, de alapvetően mindenki a saját tervei alapján keresi fel a csúcsokat.

Halasztgattam a bejárást, mert bíztam benne, hogy sikerül igazi téli, lehetőleg hóval is borított terepen teljesítenem. Végül az utolsó napon, szinte az utolsó pillanatban indultam el, mert néhány hete úgy döntöttem a meghatározott öt csúcs felét nappal felét éjjel sötétben keresem fel.

Nagykovácsi lakosaként olyan sokat járom ezeket az erdőket, hogy szinte minden kereszteződést, ösvényt, jellegzetes csomópontot ismerek ezért nem terveztem magamnak semmilyen útvonalat csak azt néztem meg, melyik csúcsokat kell felkeresnem. Az első a Meszes-hegy lesz a csodálatos panorámája miatt. Innen indulok el kelet felé. Ha szerencsém van napos időben is részem lehet.

Az utolsó napon délután kettő körül indultam el a Tisza István térről a sárga sáv jelzésen az első csúcs felé. Ez az út a Fehér-út nevet viseli amely most, hogy havas volt méltó volt nevéhez.

img_6911.JPG

Hamarosan megérkeztem az erdő szélén a sorompóhoz. Időnként kisütött a nap, kellemesen melegített annak ellenére is, hogy mínusz hat fokban indutam el.

img_6912.JPG

Többen jöttek velem szembe, valószínűleg már hazafelé tartottak. A Meszes-hegy előtt találkoztam Edvi Tiborral is (vele általában kutyával lehet összefutni, mert a túrákon hű társa Amy lány szokott vele lenni), bár csak köszöntünk egymásnak mert elrobogtunk egymás mellett. Persze utána már mind a ketten szembesültünk vele, hogy kivel is futottunk össze de ott akkor a robogásé volt inkább a fő szerep. Neki is és nekem is.

Megérkeztem az egyik kedvenc helyemre a kereszthez. Készítettem néhány fényképet, mert pazar a panoráma innen. Ez a Meszes-hegy az első csúcs amit fel kellett keresnem.

img_6918.JPG

A következő csúcs a Zsír-hegy, a közelében van a Zsíros-hegy, lehet volt aki kicsit kevergett itt. Én a legegyszerűbb utat választottam. Leereszkedtem Cseresznyés-völgybe, majd felmásztam az Ilona-lakhoz. Szeretem ezt a részt is, rendezett a kis ház, vannak padok is és itt van Reiszner Marci emlékköve is. Ha jól emlékszem erdővel kapcsolatos munkákat folytatott, bár ebben nem vagyok egészen biztos.

Az Ilona-laktól átsétáltam a Zsíros-hegyhez majd egy keskenyebb erdészeti úton a Zsír-hegy csúcsához is. Van kihívás a csúcsokkal mert nem az utak mellett vagy közvetlenül rajta találhatóak, hanem valamennyit be kell menni a közelében vezető erdészeti útról. Ez a csúcs kicsit trükkös, vékony növendék fák között kell besétálni. Mondhatni csalitoson kell átverekedni magunkat. Ha nyugat felől támadjuk meg akkor először két kisebb puklin is át kell mászni a harmadikon találhatjuk meg a beton csúcskövet. Én általában észak-kelet felől egy Y elágazásból szoktam besétálni. Itt is vagyok megvan a második csúcs is. Valamelyik túratárs itt hagyta emléknek a banánhéját.

img_6935.JPG

A következő a Kopasz-erdő-tető a piros háromszög mellett. Ide csukott szemmel is áttalálok. Zsír-hegyről átsétáltam egy mezőre majd a végén a zöld négyzet jelzésen folytattam utam az Anna Vadászház felé. Mielőtt kiértem volna a dózer útra a vele párhuzamosan futó nyiladékban értem el Széltöréshez a Képes-fához.

img_6940.JPG

Kényelmes finoman emelkedő úton a kék kereszten indultam tovább, megálltam a Fehér kopjafánál is.

img_6941.JPG

Lassan kezd besötétedni, a Nap is eltűnt a hegyek mögött, az utolsó negyed órában csodálatos narancssárga volt a napkorong.

img_6939.JPG

Felérve a Sisakvirág Tanösvényhez a Cseresznyés-erdőben mentem tovább, de az első lehetőségnél balra felmásztam a gerincre. Innen már nem volt messze a csúcskő. A szekérútról határozott széles kitaposott kis ösvény vezetett be, sokan voltak ezen a hétvégén erre.

img_6943.JPG

Most már elővettem a fejlámpám egyre sötétebb kezdett lenni. A következő csúcs a Kakukk-hegy. Oda is tudom merre kell mennem. Elindultam a Fejő-rét felé, majd Juliannamajor nagy rétjéhez érve átsétáltam a másik oldalára. Emlékeztem arra, hogy van egy vadles a rét szélén amely mögött indul a szekérút a sárga kereszt felé. Ezt keresztezve felmásztam a völgy másik oldalára és kissé balra majd jobbra fordulva értem el a csúcs közelébe. Itt régebben voltam az az út amire emlékeztem most áthatolhatatlan sűrű bozótos terület volt ezért balról megkerülve értem fel a pici beton csúcskőhöz.

img_6946.JPG

Itt láttam a hóban, hogy a többség a másik irányból támadta meg a csúcsot. Azt hiszem onnan könnyebben feljutottak. Visszamentem a szekérútra és a sárga kereszten elindultam a Budakeszi Vadaspark felé. A nyiladékban haladtam de a kerítést elérve vissza kellett térnem a létrához, még egy kiírás is jelezte, hogy 70m-re van.

Az utolsó szakaszon nyílegyenesen értem el a Hársbokor-hegy vadleséhez az utolsó felkeresendő ponthoz.

img_6948.JPG

Meg is volt mind az öt csúcs mehetek haza.

Visszafelé már letértem a nyiladékból a sárga körséta úton a sárga keresztre. Újra átmásztam a kerítés létráján és a jobbra forduló utat elhagyva teljesen egyenesen sétáltam át a Katonasírokhoz. Teljes sötétségben mentem, a Hold is csak egy vékony csík volt. Szerencsére tiszta volt az égbolt néhányszor megálltam és lekapcsolva a lámpámat élvezkedtem a csillagos égboltban is.

img_6951.JPG

Egyre hidegebb lett, szerintem közeledett a hőmérséklet a mínusz tíz fokhoz. A katonasíroknál mécsesek égtek, ma volt egy túra erre felé.

img_6949.JPG

A zöld kereszten mentem tovább a piros háromszögig, majd a Vörös-pocsolyás háton átmászva a piros sávon indultam tovább otthonon Nagykovácsi felé. Időnként már láttam a község fényeit. Ez is egy olyan rész amelyen szinte minden követ ismerek már. Végül megérkeztem az első házakhoz.

Innen pedig tíz perc sétára otthonomhoz.

Összefoglalás:

Csanyáék egy újabb izgalmas kihívást találtak ki, szerintem nagyon sokan megszerették a sorozatot. Ez nem csak egy egyszerű instant melyen "adok egy útvonalat járd végig időre" hanem egy olyan feladat ahol meg kell tervezni a merre menjek honnan induljak hova érjek kérdéseket is.

A felkeresendő csúcsok nem olyan helyen vannak amit könnyű megtalálni, le kell térni az utakról, át kell vágni fákon, bokrokon, különböző terepakadályokon. Tájékozódni is tudni kell. Nagyon izgalmas feladat egy kis betontuskót megtalálni egy ilyen helyen ahova sok esetben nem vezet be semmilyen kis ösvény vagy vadcsapás sem. Én bonyolítottam egy kicsit mert teljes sötétségben kerestem fel több csúcsot is.

A teljesítésért járó érem nagyon jól sikerült, komoly nehéz darab. Ha ránézek a letisztultságon kívül Csanya szimmetria mániája is rögtön az eszembe jut róla.

img_7017.JPG

A magam részéről köszönöm, hogy a sorozat kitalálásakor nem csak a terepfutókra gondolt, hanem a lassabb tempójú gyalogos teljesítőkre is vagy azokra a terepfutókra akik annyira nem mernek még elhagyni minden széles utat, ösvényt és inkább a hosszabb távot jelentő de számukra biztonságosabb turistautakat választották.

Az én keskeny ösvényeket is bőven tartalmazó útvonalam a Meszes-hegytől a Hársbokor-hegyig 15,2km lett 510m szintemelkedéssel 2 óra 38 perces menetidővel. A rendelkezésre álló 6 órás szintidő bőségesen elegendő, még akkor is ha az érdekesebb helyeken elidőzünk, pihenünk vagy hosszabb útvonalon haladunk. Ez ugyan most a Budai-hegységre igaz, de azt hiszem hasonló szellemben zajlott a Mátra és a Pilis is.

Ezek után tervben van részemről is a következő kihívás teljesítése, ha minden igaz a Vértes lesz. Nagyon ajánlom mindenkinek, mert valódi élmény, igazi kaland.

Ui.: Ha tetszett a beszámoló kérlek tedd meg, hogy minősíted, mert hozzásegít az olvasói élmény fejlődéséhez. Köszönöm.

Dikran

A koronavírus árnyékában teljesített túraév

img_4131.JPG

Elérkezett a 2020-as év vége, lassan itt vannak az Ünnepek is. Az előző időszakban a november elején elrendelt második vészhelyzet és a kijárási korlátozás lezárta a teljesítménytúra (TT) szezont. Felelősen gondolkodva a kiírt programokat a szervezők nagy része törölte és nem keresett kiskapukat a "mindenképpen megtartjuk egyéni túrának álcázva ha tetszik ha nem" szemléletében.

Újra előtérbe kerültek a kijárási korlátozás figyelembevétele mellett a bármikor és legfőképpen tényleg egyénileg teljesíthető instant túrák, GeoGo kiírások. Vannak olyanok is akik a saját maguknak kitalált útvonalakkal próbálták pótolni a klasszikus teljesítménytúrákat. Megoldást sokan kerestünk és több-kevesebb morgolódást követően találtunk is. Sajnos ilyenek vagyunk nem szeretjük ha korlátoznak minket valamiben főleg ha az a hobbinkhoz kapcsolódik.

Ebben az év végi időszakban remélem mindannyian megpróbálunk megnyugodni és lelassulni, ráhangolódni a keretek közé szorított Karácsony szeretetteljes időszakára. Szerintem sokan ilyenkor megpróbálják az elmúlt évüket átgondolni, következtetéseket levonni vagy a tapasztalataikat a jövőre nézve felhasználni. Terveket szőnek a következő évre vagy éppen felelevenítik a kellemes emlékeiket, sikereiket esetleg a kudarcaikat melyeket az év végére a legtöbb esetben kiszínez az idő múlása. Remélem most már nevetni is tudnak rajta.

Számomra nem volt ez az év "FCK 2020" mint ahogy egy instant kört üzemeltető gondolja és az év utolsó napjaira ilyen szalaggal ellátott érmekre várt nevezéseket. Inkább Csipivel értek egyet aki szerint is új lehetőségek nyíltak számunkra. Sokkal inkább arról szólt, hogy régen felkeresett vagy akár új területeket is meglátogattam és legfőképpen új túratársakkal találkoztam. Velük beszélgetve több irányból megközelítve megismerhettem a vidámságokon, hülyéskedéseken kívül azt is, hogy nekik mit is jelent a számomra életformát jelentő teljesítménytúrázás. Mindenkinek más a motivációja, de a célt közösen elérve önzetlenül örültünk a másik sikerének is akár személyesen voltunk jelen akár utólag tettük ezt a Facebook megosztásához hozzászólva.

img_5451.JPG

Nagyon régóta teljesítménytúrázom, a barlangászat mellett ez a másik fő "hobbim", vagyis inkább az életformám része. Volt amikor a barlangászat került előtérbe. Az elmúlt évek során ismét a természetjárás. Amíg egyedül voltam szinte kimeríthetetlen idővel rendelkeztem ha valami eszembe jutott nem volt gond azonnal megvalósítani. Fogtam magam és elindultam a környező országokba vagy éppen hazánkban teljesítettem sokszor saját magamnak kitalált több száz kilométeres hálózsákos vándor túrákat. Ehhez nekem nem kellett semmilyen mozgalom vagy TT (teljesítménytúra) rendezés. Közben persze családot alapítottam és feleségemmel felépítettük az életünket, egy időre mindent háttérbe szorítottunk, hogy a céljainkat vállvetve megvalósítsuk.

Most, hogy már majdnem minden számunkra fontos körülmény adott lett a mérleg nyelve ismét visszabillent az eredeti irányba, ismét előtérbe kerültek elnyomott hobbijaink. Ez persze a kondíciónk visszaszerzésével indult, szépen lassan ismét a régi formánkba kerültünk. A kezdeti "majdnem belehaltunk ebbe a 15 km-be" már ismét a múlté, ma már én is visszatértem a szűkebb létszámú ultrázók közé. Feleségemmel közösen régen sem teljesítettünk 40km-nél hosszabb távot, a "bolond" százasok az én világom részei maradtak most is.

img_5929.JPG

Az elmúlt pár évben már egészen más szempontok szerint teljesítek, akik olvassák beszámolóimat azok már megismerhették stílusomat és az új szempontjaimat. Márciusban indítottam el a Blog.hu felületén Blogomat, majd nyár közepén az Index.hu körül érzett bizonytalanságom miatt önálló saját domaint vásárolva szépen áttöltöttem az összes bejegyzésemet. Ez az ingyenes felület arra is jó volt, hogy kialakuljon az irányvonal, a tartalom és a stílus, mert ez eddigi életem első saját Blogja.

A Blogomra három, részemről felállított kategória alapján csak azokat a bejárásaimat írom meg, melyeket első kategóriaként családi sétaként, ismerkedéshez vagy teljesen kezdők bevezetéséhez ajánlok. A következő kategóriában a látnivalók vagy a hangulat miatt ajánlom a teljesítést. Végül kiemeltem ajánlom azokat a túrákat melyek különleges vidékeket, csodálatos panorámájú kilátóhelyeket, kevés városi szakaszt tartalmazó útvonalakat és legfőképpen igazi családias teljesítménytúra hangulatot is tartalmaznak. Ezek azok melyeket szerintem feltétlenül érdemes teljesíteni, mert érezni az átgondoltságot, a háttérben zajló komolyabb energiákat is igénylő tervező munkát.

Minden beszámolóm végén van egy összefoglaló is, ezért úgy döntöttem a Blogon is legyen egy olyan menüpont melyben az egész évi kalandjaim, élményeim foglalom össze kiemelve a legérdekesebbeket. Ez nekem is jó és ha valaki csak ezt olvassa el akkor talán kedvet kap az egyik kiemelt beszámolóm elolvasásához is. Az már csak hab lenne a tortán ha a megszokott komfortzónájából kilépve ki is mozdul és aktívabban kezd el kirándulgatni, erdőt járni.

img_5146.JPG

Ez az első összefoglalásom mert az árnyékból picit kilépve a fényre idén tavasszal kezdtem el komolyabban írni. Nem gondoltam, hogy az én stílusom amely nem tartalmazza az esetleg felmerülő komolyabb küzdelmeimet inkább a pozitív élményeimet, követőket vonz. Ahogy egyre több írásomat jelentettem meg egyre több helyről érkezett megerősítés, hogy írjam tovább mert szeretik olvasni a hozzászólások alapján színvonalasnak gondolt bejegyzéseimet. Megtörtént az első komolyabb troll támadás is, talán jó úton járok. Kérdések érkeztek túrákról, személyes tapasztalataimról és arról is, hogy mikor lesz beszámolóm egyik vagy másik túrámról. A március elejei indulás óta a mai napig 40-45 beszámolót készítettem el melyek 70-80%-a főoldali kiemelést is kapott a Blog.hu-n. A statisztikákat a napokban átnézve kiderült, hogy a mai napig több mint 39.000 oldalletöltés történt. Ez a szám engem is meglepett, köszönöm, hogy velem tartottatok.

Az idei évben a munkáim lelassultak, sok esetben meg is álltak bőven lett időm arra, hogy elkezdjek komolyabban írni. Munka szempontjából sokkal lazább évet zártam és az igazság az, hogy semmivel sem élek rosszabbul mint amikor még örült tempóban dolgoztam. Ez a kényszerű lelassulás nekem nagyon jót tett, már nem is igazán vágyom a régi tempóra. Lehet, hogy vagyunk így páran.

img_5292.JPG

Minden év elején a családi naptárba bevezetem a "biztosan elmegyek" túrákat, ezeket pirossal írom be. Hozzájuk kapcsolódnak a feltételes túrák kék színnel. Ennek nagy előnye, hogy valamelyest tervezhetővé válik a családi életünk, mert a feleségemnek is elég rápillantania a naptárra ahhoz hogy lássa apa mikor megy egy újabb bolond százasra.

Én is nagy tervekkel vágtam neki az idei évnek. Néhány éve már készítettem egy olyan listát a teljesítménytúrákról melyeket szeretnék újra bejárni vagy akár először felkeresni. Erről válogattam az idei évre is. Terveztem a Kinizsi 100, Vadrózsa 160, Gerecse 50, Mályvád 55, Mezőföld 50, Meteor 50 és még sorolhatnám a számtalan "biztosan elmegyek" túrámat. A legfontosabb "mindenképpen elmegyek" kategóriájú túrám a Kohász Kék volt, szerencsére ezen részt is tudtam venni mert megrendezték. Ugyan nem találkoztam személyesen az idős Wenzel Péterrel, ennek ellenére Toplak Józsefnek köszönhetően a beszámolóban szerepelhetett egy fénykép is.

wenzwl_peter_2.jpg

Első túrám a BUÉK 20 volt, majd még aznap este a BHMTCS Nagykovácsiban. Nem szerettem volna kihagyni, mert itt lakom. Ezt az éjszakai túrát is teljesítettem szeles, havas esővel kiegészített fagyos időben, de a nézelődős, fényképezős lassabb tempóm miatt túlléptem a szintidőt, majd legközelebb erre is odafigyelek. Ma már nem csak végigrohanok a kijelölt útvonalon a minél jobb szintidőre koncentrálva.

Ebben az évben elmentem a Kitörés Emléktúra 60km-es távjára is, főleg azért mert azt vallom, hogy véleményem csak arról lehet amin részt is vettem. Vegyes érzelmeim keletkeztek a "emléktúrával" kapcsolatban, nem kifejezetten élveztem a Budai Várból kilépve a "Fasiszta disznó" bekiabálásokat, melyet valahol meg tudok érteni, mert sosem szabad azonosulni a szélsőséges szemlélettel. Azt se nagyon értem, hogyan lehet vágyni egy másodosztályú Vaskereszt pontos mására, ilyet a tizedik teljesítés után kaphatunk. Nem gondolom, hogy hősök lennének akik egy háborúban részt vesznek sokkal inkább áldozatok bármelyik oldalon is álltak. Ennek a távnak a végét kevésbé ismertem ezért kerestem egy nappali teljesítménytúrát amely érintette ezt. Ez volt a Téli Turul túra, melyet szerintem elég egyszer bejárni. Nem túl izgalmas.

img_1102.JPG

Januárban Számel Laci Budai kékjére is elmentem és nevezetem az Ösvénytaposó Kupára, ennek első túrája a Hótaposó volt. Nem vagyok emléktárgy gyűjtő, nem szoktam benevezni a kupát adó mozgalmakba még akkor sem ha egyébként a feltételeket teljesíteném. Talán 2-3 kupán van itthon a régi időkből. Most a lányom kérésének engedtem, mert lelkesen nézegeti a dobozokban lapuló rengeteg összegyűjtött kitűzőt, jelvényt, oklevelet. Az elszabaduló világjárvány hatására a kiírást törölték, majd talán jövőre.

Szépen haladtam előre a terveimmel. Februárban a Zöld 45 volt az egyik fontosabb túrám, komolyabb szintemelkedést tartalmazott, ideális volt egy kis tél végi edzéshez. A Célban találkoztam Regula Tamással akinek a Blogján van egy mondat amely rám is tökéletesen illik: "Mosolyogni a Célban is!"

Megérkezett a március és vele együtt az ébredő természet. Lassan minden hír a koronavírusról szólt, egyre több helyről lehetett hallani az elszabaduló és számtalan halálos áldozatot követelő fertőzésről. Még nem vettük komolyan. Következett egy újabb Ösvénytaposó kupa túra a Bakonyban, a Reguly Antal. Csodálatos idő volt, öröm volt az erdőket járni.

img_1430.JPG

img_1452.JPG

Az év elején komolyabban elkezdtem böngészgetni az instant túrák kiírásait is. Az első ilyen túrám a Vörös Lidérc volt melyen este indultam el.

img_2368.JPG

Számomra minden évben a tavasz első fontosabb túrája a Gyermekvasút nyomában teljesítménytúra, nekem általában ez indítja el a tavaszi szezonom. Sajnos idén már elmaradt. Fokozatosan egyre szigorúbb rendelkezéseket hoztak, sorban kezdett leállni minden, iskola, munka, szervezett programok.

Végül felfüggesztésre kerültek a teljesítménytúrák is. Na most mi legyen? tettem fel magamnak a kérdést. A válasz az volt, hogy vegyük elő az instantokat. Igen ám, de pár hét alatt itt is felfüggesztésre kerültek egymás után a teljesítési lehetőségek. Egyedül Perl Gergőék (Brekasz) körei maradtak meg hosszú ideig, csak az Önkormányzatok rendeleteinek idejére lett tiltott a teljesítés. Számtalan kört teljesítettem, voltam a Bükkös Körön, majd a Szénás Körön is. Meglátogattam Tóth Feri birodalmát is a Vértesben.

img_3184.JPG

Nagyon szeretek éjjel is túrázni, mert hosszabb táv esetén jutalom a naplemente és a napfelkelte is. Persze az éjszakai egyedüli teljesítés az átlagostól több tapasztalatot is igényel. Sokan kérdezték tőlem, hogy nem félsz éjjel egyedül? Én szinte ebben nőttem fel, így nem nagyon értettem mitől kellene tartanom esetleg félnem, ennek ellenére próbáltam kicsit máshogyan nézni az egyedüli éjszakai teljesítéseim keresve a kritikusabb pontokat, mozzanatokat, félelemre okot adó helyzeteket.

Már tavasszal sem keseredtem el, mert a kiválasztott teljesítménytúrák helyett számtalan instant túrát teljesítettem. Két sikerélményem is lett, a Villámkör Vörös Lidérc távján és a Bükkös Kör hosszú távján én lettem az első háromszori teljesítő, ráadásul minden teljesítésem éjszaka történt. Ezt már érdemes ebben az összesítésben is kiemelnem.

A vírus miatti vészhelyzet nyárra enyhült, ismét engedték a teljesítménytúrák megrendezését, lazultak a feltételek. Az idei évben azonban nagyon sok kiválasztott túrám véglegesen törlésre került.

Az év elején amikor a tájegységeket böngésztem a Balaton felvidéket választottam ki elsődlegesnek, mert ide inkább fürdeni jártam nem a környező hegyekben túrázni. Idén viszont elmentem a Balaton 50-re, majd a Kék Balaton 110-re és a családdal egy rövid távra a Bauxitkutató legrövidebb távjára.

img_3987.JPG

Augusztusban három számomra érdekes ultra táv is megrendezésre került. Feleségemmel megegyeztem, hogy kettő hétvégét feláldozhatok a hosszú távjaimra, ezért a Rockenbauer 130-at a családi békesség és a programjaink miatt kihagytam. A következő hétvégén viszont a Bazalt 100-ra elmentem és minden percét kiélveztem, szinte teljesen felhasználtam a rendelkezésre álló szintidőt. Ez is egy családias hangulatú teljesítménytúra volt, a következő képen megmutatom milyen vidám pontőrökkel találkoztam. Megkérdeztem utólag Gábortól az egyik szervezőtől kikkel találkoztam, balról jobbra a hölgyek Annamari, Erzsike és Kati.

img_4245.jpg

Újabb hétvége következett és ezzel elérkeztem az idei évem legfontosabb teljesítménytúrájához, amely a Kohász Kék 130 volt.

img_4533.JPG

Ez annyira fontos volt, hogy sokkal több időt szántam a beszámolóm megírására is. A befektetett energiám meghozta gyümölcsét, mert az idei évem egyik legsikeresebb beszámolója lett. Ez volt az első alkalom, hogy lényegesen többen gratuláltak a beszámolómhoz. Számomra szívet melengető, hogy a tavasszal elindított Blogommal kapcsolatban először találkoztam élőben lelkes olvasókkal, Görög Adrienn és Kovács Zsolt személyében.

img_4460.JPG

Szeptemberben megint elkezdtek emelkedni az esetszámok, újra bizonytalanná váltak a túrák. Vajon lesz vagy mégsem lesz, az utolsó pillanatokig benne volt a levegőben szinte minden TT esetében.

Az iskola is elindult kicsit döcögősen és szerencsére megrendezésre került a Vadrózsa 50 és a komoly múltra tekintő MTRBérc 55 is. Elmentem mind a kettőre, mert vágytam már egy kis Mátra mászásra is, régen voltam a bércein.

img_5073.JPG

Ezeken a túrákon ismét találkoztam lelkes olvasókkal, lassan egyre több helyen felismernek, érdeklődnek, gratulálnak írásaimhoz. Ahogy Kovács Marci barlangász barátom mondta Celebesedek.

Ebben a hónapban teljesítettem az utolsó Budai csík túrát. A nyár folyamán részt vettem a Hétköznapi barangolások túráin is, mindegyikről készült beszámoló, mert a szervezők, Dóri és Bálint valóban szívvel-lélekkel csinálja. Olyan sok energiát fektetettek bele, hogy néhány küzdelmes év után a jól megérdemelt siker lett a jutalmuk. Szintén a Teljesítménytúráim Blog által "Kiemelten Ajánlott" kategóriájú 20-30km-es túrákról van szó.

img_5548.JPG

Szeptember abból a szempontból is különleges volt, hogy a Piliscsabai Természetjáró Egyesület az 50. születésnapját ünneplő Kovács Tamás tiszteletére rendezett egy teljesítménytúrát. Egy ilyen eseményt nem hagyhattam ki.

img_5443.JPG

Októberben szerettem volna a Piros 85-öt is újra teljesíteni, de ezt törölték. Ellenben megrendezésre került a Palipista a Zemplénben, amire Kovács Zsolti egy rövid Messenger üzenetben azt írta nekem, hogy "Kell az a Palipista!". Így nem volt kérdés, hogy én is neveztem. Azt hiszem a Palipista beszámolóm lett idén a legsikeresebb, sokan írtak megosztva velem pozitív gondolataikat, elismerésüket. Számomra ezek mellett a legnagyobb jelentőségű elismerést a Magyar Túrasport és Terepfutó Szövetségtől kaptam, mert megosztotta a beszámolómat a saját Facebook hírfolyamán. Arról nem is beszélve, hogy egy valódi hírességgel is készíthettem egy közös képet. Ha valaki nem ismerné, Wehner Gézáról van szó.

img_5698.JPG

A kiemelt nagyobb távok mellett volt számtalan rövidebb is, ha volt kedv és szabadidő az őszi erdőt is meglátogattam sétálgatva, sehova sem sietve tényleg kényelmesen, legtöbbször a családommal. A Blog családi sétás ajánlatait volt aki fel is kereste, végigjárta.

img_4798.JPG

Az idei év utolsó 100-as túrája az Őrvidék volt, szintén Zsolt javaslatára, bár a családi békességet kissé felborzoltam vele.

Novemberben terveztem, hogy a terveim szerinti utolsó ultra távot teljesítem. A Bakony vadon teljesítménytúrát végül Orbán Imre a kijárási tilalom miatt törölte, a rövidebb távok pedig nem voltak érdekesek számomra.

Kezdett lelassulni a teljesítéseim üteme, a mai napig már csak rövidebb 40km alatti instant körökön vettem részt, főleg a Szénás Kör rövidebbik távján, amely szintén a Blog által "Kiemelten Ajánlott" kategóriájú.

img_6101.JPG

A vírus miatt nem sikerült minden tervem. Ennek ellenére sem vagyok csalódott, sok kellemes és emlékezetes élménnyel gazdagodtam. Ha ideáig eljutottál az összefoglalómban akkor már sejtheted, ez az év nem lehetett nekem "FCK".

Összefoglalás:

Ezt a részt minden beszámolómban megírom, most is megteszem.

Nagy tervekkel kezdtem el a 2020-as évemet, rengeteg régen felkeresett területet szerettem volna ismét bejárni, sajnos ezek nagy részéből semmi sem lett, mert törölték. Elkeseredni nem keseredtem el a szabad helyeket instant túrákkal vagy családi sétákkal töltöttem fel. Ezekre a magányos teljesítéseimre vagyok egyébként a legbüszkébb mert teljesen egyedül, külső segítség nélkül sok esetben éjjel történtek.

A teljesítménytúrákon maradandó emléket számomra az ultra távok jelentenek, mert viszonylag szűk azok köre akik ilyen hosszú távokat teljesítenek. Mindig jó érzés találkozni a többiekkel, ha máshogyan nem is, arcról azért felismerjük egymást. Hosszabb család és otthonépítési szünetet követően a régi arcokból már csak kevés ismerőssel találkoztam. Az elmúlt két-három évben teljesen új emberekkel ismerkedtem meg. Lelkes olvasókkal és ultrákat kedvelő túratársakkal.

img_6021.JPG

A Blogot is azért kezdtem el mert az instant kör üzemeltetők kifejezetten nyúztak vele és mert a kezdeti "végigrobogok minél jobb idő alatt teljesítve" feltétel nálam már a múlté. Ma már teljesen máshogy tervezem és járom végig a kijelölt útvonalakat. Most már időt szánok a letérésekre, a fényképezésekre és az érdekes helyeken hosszabb ideig történő megállásra is. Most lett igazán kerek egész számomra a teljesítménytúrázás. Ezt az élményt igyekszem átadni a beszámolóimon keresztül a felkeresett területek geológiájával, történelmi emlékeivel vagy a személyes emlékeimmel színezve, remélem sikerült.

Végül becsatolom Egri Csaba barlangász társam fényképét a Pál-völgyi barlangról mert a barlangászat a másik nagy szerelmem, nem maradhat ki Ő sem.

pal-volgyi-barlang.jpg

Mindenkinek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánok!

Jövőre is találkozunk, tartsatok velem kedves olvasóim, mert szerencsére a hegyek-völgyek világa nem zavarodott össze.

Alakulnak a tervek, ismét lesznek meglepetéseim.

Dikran

Szénás kör 31 km-es táv

Magyarország legkedveltebb instant köre a Budai-hegység legszebb részein

img_2999.JPGTáv: 31,1km

Szintemelkedés: 895m

Budapest közelében egyértelműen Perl Gergő (Brekasz) és csapatának Szénás Köre a favorit. A Szénás Kör is egy olyan instant túra amely bármikor teljesíthető. A jelenlegi koronavírushoz kapcsolódó vészhelyzet leszűkíti valamelyest ezt a korlátlanságot. Csupán egy előzetes nevezésre van csak szükségünk amely során elfogadjuk a részvételi feltételeket, kiválasztjuk a távot és a teljesítés módját. Utalnunk előzetesen nem kell semmit sem.

Teljesíteni lehet futva vagy gyalogosan ennek megfelelően különböző szintidőkkel számolhatunk. Gyalogos teljesítés esetén 9 óra (futóként 5 óra) áll rendelkezésünkre, amely alatt kényelmesen pihenőkkel kiegészítve lehet teljesíteni. Mondhatom azt is, hogy óránként 3,5 kilométert kell tejesítenünk amely túrázós szempontból kifejezetten kényelmes, inkább könnyű séta tempót jelent. Bőven marad idő a látnivalók felfedezésére, megismerésére és kiélvezésére is. Erre az instant körre is feltétlenül érdemes messzelátót vinni!

Az útvonal kijelölésén érezni lehet, hogy sokat foglalkoztak vele, mert szinte végig különleges helyeken haladhatunk. Felkeresünk egy szurdokvölgyet ahol megcsodálhatjuk a Budai-hegység legnagyobb természetes vízesését. Számtalan kilátópont mellett felmászunk a hegység csúcsát jelentő Nagy-Kopaszra a Csergezán Pál kilátóhoz. Végül felkeressük az Európa Diplomás Szigorúan Védett Nagy-Szénást ahol tavasszal a dolomitgyepek tarka és sok esetben nagyon ritka ezért kiemelten védett virágaiban gyönyörködhetünk. Természetesen érintjük a számtalan Szénás fényképen megörökített padot is hiszen közvetlenül mellette haladunk el.

A különleges látnivalók mellett nagy előnye ennek az útvonalnak, hogy több helyen van lehetőségünk a feladásra ha valami mégsem a tervek szerint történik. Ezekről a lakott területekről tömegközlekedéssel vissza tudunk menni a kiindulási pontunkhoz vagy az otthonukhoz.

Az útvonal teljesítése során közel ezer méter szintemelkedést is le kell küzdenünk, a bejárás tartogat izgalmas ereszedéseket és mászásokat is. Nagyon jól ismerem már ezeket a hegyeket, mert otthonunk a körtúra kellős közepén Nagykovácsiban van. Sokat vagyunk a község körüli hegyekben. Többször teljesítettük családdal is a Szénás Kör családi távját, a hosszú táv pedig az én birodalmam.

Tavasszal, május végén még a nagy meleg beállta előtt feleségemmel vágtunk neki a középső körnek. Mindent hozzá igazítottunk, a sebességünket, a pihenőinket. Vele rövidebb távokat teljesítek, hosszú távokat nem is igazán kedvel. Az őszi-téli vészhelyzetben ismét teljesítettem a távot, mert a félkész beszámolómat szerettem volna befejezni.

A kör weboldala is az egyik legjobb az instantot üzemeltetők között. A Bükkös és Betyár testvérkörökkel egységes az arculat, átlátható és jól használható lekérdezéssel, statisztikával. Az oldalsó sávban böngészés közben is folyamatosan látható számlálókon láthatjuk, hogy tényleg nagyon kedvelt ez a közepes táv, melynek mottója "A Kihívás". Futva és gyalogosan a mai napig már 4.000 fő felett van a sikeres teljesítések száma. A statisztikákból kikereshetjük, hogy ennek a körnek is megvannak a fanatikusai, Kovács Gábor (Koga), Marlok Henrik vagy Do Hoang Katinka csakhogy néhány nevet is megemlítsek. Én is gratulálok az eredményeikhez!

Az előző, remélhetőleg kedvcsináló bevezetőm után szeretnélek virtuálisan végigvezetni titeket a Budai-hegység legjobb, bár azt is mondhatnám, hogy kihagyhatatlan instant túráján. Főleg azért, hogy minél többen kedvet kapjatok a teljesítésére. Bátran vágjatok bele ha még csak a gondolkodásnál tartotok mert egészen biztos vagyok benne, hogy nem okoz csalódást. A teljesítés végén mosolyogva, elégedetten fogjátok megvásárolni a befutóérmet.

A rajt és a cél helyszíne Solymár főterén a Művelődési Háznál van, körtúrát tudunk teljesíteni.

img_3823.JPG

A szükséges rajt kódot itt találjuk meg az ablakban. A mai napon kényelmesen 9 óra után indultam el, lassabb sebességű túrát terveztem.

Az első szakasz Solymár utcáin vezet, hamarosan elhagyjuk a települést és a szántók mellett Szarkavár felé haladunk. Szeretem ez a szakaszt mert a Kevélyek vonulatában lehet gyönyörködni és ha van kedvünk a várba is érdemes felsétálni amely ugyan belépőjegyes és nem része a hivatalos útvonalnak de a kilátás pazar. Egy nyári panorámaképemen megmutatom.

img_3838.JPG

A lovarda után a patak mellett érjük el a Millenium rét szélén a sorompót. Innen indul a szurdok. Azt hiszem Budapest egyik legkedveltebb kiránduló-sétáló útvonala ez a szakasz amely nem más mint az Alsó-Jegenye völgy. A Paprikás-patak mellett kanyargó útvonalon érintjük a Rózsika-forrást (már nem iható), a surolópor bányát, a gát maradványain épülő mésztufa kiválást és a völgy csúcspontját jelentő vízesést. Érdemes ezen a részen lassabban haladni, mindent megnézni és a látnivalókat kiélvezni. A völgyben több helyen pihenőkkel is találkozunk.

img_5210.JPG

A vízesést követően fa hidak vezetnek át a patak felett. Ha nagyobb esők után keresitek fel a szurdokot akkor a jelentősebb vízhozam miatt nagyon látványos lesz a patak és dübörgősebb a vízesés is. A Szénás Kör családi távja ezt a szurdokvölgyet járja végig, családdal, kisebbekkel nagyon ideális arról nem is beszélve, hogy a jelenleg 500 Ft-os fejenkénti teljesítési díj valóban nagyon jelképes. A kicsik is kaphatnak a nagyokhoz hasonlóan bronz, ezüst vagy arany befutó érmet (a teljesítések számától függ), amely ugyan nem fém, hanem fa de ez is nagyon jól sikerült. Lányom is nagy lelkesedéssel gyűjtötte össze mindet. Kétszer is.

img_1881.JPG

A völgy után érünk ki a solymári főútra és a Shell kút mellett elsétálva következik a Középső-Jegenye völgy ahol szintén visszatér a Paprikás patak. A házakat elérve balra a sárga kereszt-kék kereszt jelzés vezet át Budaligeten. Ez az első kényszerű lakott területen átvezető szakasz, de ez szükségszerű mert nincs más lehetőség. A házakat elhagyva egy enyhe fokozatosan balra tartó emelkedő vezet fel a Remete-hegy tetejére az országos kék turistaúthoz. Elérve a kéket balra fordulunk és hamarosan megérkezünk az első látványosabb kilátóponthoz a Remete szurdok tetejére. Érdemes letelepedni a sziklákra és kiélvezni a panorámát, belefér a szintidőbe ez is.

img_2983.JPG

Meredek szerpentinező lejtő vezet le a völgybe. Ez az egyetlen olyan szakasz ahol jobban oda kell figyelni, főleg az aprónépre. Ha a sziklák vizesek akkor rendkívül csúszósak, mert a triász korú kőzet dachsteini mészkő, amely simára kopott a nagyszámú kiránduló, túrázó és futó lábaitól. A patakot elérve jobbra kell fordulnunk Remeteszőlős felé. Ám ha van egy kis extra energiátok mára akkor máris ajánlok nektek egy kis kitérőt mert pár száz méterre a patak mellett meg lehet nézni a jelenleg már nem működő forrásbarlangot, a Remete-barlangot is.

A barlang közel 50 méter hosszú, veszélytelenül bejárható, de ha szeretnétek többet is látni a belső részek mennyezeteit borító oldásnyomokból akkor érdemes egy lámpát magatokkal vinni. Nevét a Pálos Rend 1782. évi feloszlatását követően ide költöző remete után kapta aki itt élt és valószínűleg itt is halt meg. Ebben a barlangban tárták fel a régészek hazánkban a legteljesebb rétegsort, amelynek leletei az őskőkorszaktól a bronzkoron, a vaskoron, a római koron és a középkoron át napjainkig szinte minden, ezen a tájon élt embercsoport kultúrájának emlékét megőrizte. A barlangban találtak többek között rozsomák, őstulok, barna medve, szürke farkas, orrszarvú, rénszarvas és barlangi medve csontokat is.

Remeteszőlősre beérve a Zenélő kút mellett vár ránk az első kód. Következik a második olyan szakasz ahol lakott területen kell sétálnunk. Ennek ellenére én szeretem ez a részt is mert a keresztező utcák halakról kapták a neveiket.

img_2815.JPG

A Nagykovácsiba vezető főutat keresztezve a piros kereszt jelzésen indulunk el a Vörös-pocsolyás hátra. Ez az első komolyabb emelkedő. A gerincen jobbra fordulunk, jelzést váltunk először a piros sávra és máris itt van a következő érdekesség, a vaddisznó Wellness.

img_6358.JPG

Folytatva utunkat következik a piros háromszög amely újabb emelkedőket, dózerutakat követően felvezet a Sisakvirág tanösvényhez. Ebben a kereszteződésben az információs tábla hátoldalán igazolunk a következő kóddal. A közelben van a Tarnai pihenő amely hosszabb kitérőt jelent de ez is egy olyan látványosság amely feltétlenül megéri a felkeresését főleg ha van nálunk távcső is.

img_6228.JPG

A következő szakaszon a zöld háromszög vezet fel a Nagy-Kopasz csúcsára. Az 559 méter magas csúcsra épített vitorlát formázó kilátót Csergazán Pál festőművészről nevezték el. A bokros-fás területről a legideálisabb szögből érkezünk a 23,5 méter magas kilátóhoz, innen a leglátványosabb, a legszebb. A teljes táv felénél tartunk, 16km-t teljesítettünk. Az első családi sétás ajánlatomnak szintén ez a kilátó a célja.

img_2126.JPG

Mindenképpen érdemes a kilátóba is felmászni, mert teljes a körpanoráma, két fényképet is beágyaztam a beszámolómba. A legfelső szint korlátján pedig kis táblácskák tájékoztatnak az adott irányban látható hegyekről, településekről és látnivalókról.

img_6101.JPG

img_6374.JPG

Ez a hely ideális pihenőhely is egyben mert vannak padok és asztalok, kényelmesen le tudunk ülni.

Csergazán Pál 1924-ben Záhonyban született. Tanulmányait az 1950-es évek elején a Magyar Képzőművészeti Főiskola grafikai szakán folytatta, Ék Sándor volt a mestere. Már tanulmányai alatt is grafikusként, illusztrátorként dolgozott. A Nők Lapja, az Ország Világ és a Magyar Vadász, később a Nimród rajzolója. Az újságok mellett tankönyveket, ifjúsági könyveket és diafilmeket is illusztrált (pld. Kittenberger Kálmán és Fekete István könyvei).

Kedvenc témája az erdei vadak és a lovak voltak főleg a mozgásuk ábrázolásában volt kiemelkedő tehetség. Rátalált erre az útra, egész életében kedvenceit rajzolta és festette. Sosem fogott puskát egy vadra sem, festményei és illusztrációi nem ábrázolnak konkrét vadászjelenetet, mégis a vadászok fogadták be igazán. A vadásztársadalom lehetőséget biztosított számára, hogy azokon a helyeken figyelhesse meg közelről a vadon élő állatokat, ahonnan a vadászok puskával a kezükben várnak zsákmányukra. Ma már legendaként emlegetik mert kézből etette kedvenc állatait, a vaddisznókat, annak ellenére, hogy sokszor csak egy mozdulatukon múlott az élete.

csergezan_pal_vaddisznok.jpg

Országos kiállításokon rézkarcokkal is szerepelt. Hosszabb ideig élt Németországban és Iránban ahol a sah udvarában is dolgozott. Kiállításai voltak Párizsban, Münchenben, Kölnben, Monte-Carloban és Londonban is. Nagyon szeretett főzni, kedvence a puliszka volt.

Életének utolsó éveit Telkiben töltötte, műterme a Budakeszi Erdőgazdaságban volt. Hamvait is kedvenc erdőségeiben, Telki község határában helyezték örök nyugalomra az Anna-lak mellett ahol tiszteletére egy hatalmas Emlékkövet is elhelyeztek. Ide temették el kedvenc kutyáját, Csergezán Palcsikát is. Ezt a helyet tudjuk felkeresni egy másik családi sétás útvonalamon.

A következő szakaszon a zöld háromszög jelzést kell követnünk a Sisakvirág tanösvényen, az út időnként meredekké válik. Több lépcsőben érünk le a második állomáshoz ahonnan egyenesen kell továbbmennünk. Itt kell figyelnünk mert elhagyjuk a balra forduló zöld háromszög jelzést. Kisebb dombra felmászva újra kilátópontra érünk. Innen a Kutya-hegy Nagy Szénás vonulatát lehet végignézni Nagykovácsi utolsó házaival. Remélem hoztatok messzelátót a mai túrára. Ha igen akkor kukucskáljatok mindent körbe.

img_2994.JPG

Rövid ereszkedést követően kiérünk a sorompóhoz. A közelben balra van a Pásztor kereszt, ha valakit ez is érdekel érdemes megnézni. A dózerúton Nagykovácsit elérve a zöld sáv a mező szélén vezet le a Kőkereszthez.

img_2420.JPG

Innen fordulunk balra a Fehér-útra. Hosszú, fokozatosan emelkedő zúzalékköves út (Fehér-út) végén érjük el a sorompót. Követjük tovább egyenesen a sárga sáv jelzést a forgókapuhoz, a kék kereszthez.

img_3002.JPG

Jön a következő szuszogó, a Kutya-hegyre kell felmászni. Pihenni itt is tudunk mert az egyre meredekebbé váló út során dolomit gyepek és rövid erdei szakaszok váltogatják egymást. Tavasszal tele vannak a gyepek a sárga virágú tavaszi hériccsel.

img_2077.JPG

De láthatunk szellő rózsát, tavaszi kankalint, lila ibolyát, rövid szárú lila és sárga íriszt is. Ezt az útvonalat érinti a harmadik családi sétás útvonal ajánlatom Nagykovácsi főteréről.

A Kutya-hegy tetejéről nem tudunk körbenézni a zárt erdő miatt. Az erdőben sétálunk lefelé a nyeregbe, a fekete fenyőfához.

img_3012.JPG

Ismerős jelzéssel találkozunk, az országos kéket követjük tovább egyenesen. Újabb erdei és dolomit gyepes szakaszokat követően élesen balra fordulva mászunk fel az utolsó emelkedőn a Nagy-Szénás tetejére a fa kereszthez. Újabb káprázatos körpanoráma melyet ezen a helyen bárhova letelepedve tudunk élvezni, nem korlátozzák fák a kilátást. A terület olyan nagy, hogy mindenki kényelmesen félre tud vonulni, nem zavarják egymást a csúcson tartózkodók.

img_3018.JPG

A csúcs alatt pedig a híres padot is megtaláljuk. Kedvelt fényképezős helyszín ez is.

img_3022.JPG

Az igazoló kód a Turistaház Emlékfalánál vár ránk. Az utolsó szakasz következik, kényelmes zúzalékköves úton ereszkedünk le a csúcsról. Az út egyre meredekebb lesz a dolomit is komolyabban előbukkan, ezen a helyen is van lehetőségünk Nagykovácsi medencéjében gyönyörködni. A sorompó után megérkezünk a mobil adótoronyhoz amelyet egy murvabányába telepítettek. Feltűnő, hogy a kőzettörmelék itt erősen vöröses színű a vas-oxid szennyeződés miatt. Szénásról lefelé menet többségében fehér vagy enyhén sárgás dolomittal találkozhattunk.

Az aszfaltot elérve balra indulunk tovább a Fenyveskert Büféhez.

img_2223.JPG

Ez a hely újabb családi sétás útvonalam kiinduló pontja. Rövid sétával a csillesor emlékoszlopait is meg tudjuk nézni.

A kék sávon érjük el a Zsíros-hegyi Turistaház romját, remélhetőleg hamarosan újra lesz egy remek turistaközpont a helyén. A következő szakaszon is ajánlok letéréseket melyek nem részei a hivatalos útvonalnak. Elsőként a romtól érdemes felkeresni az Alsó-Zsíros-hegy kilátópontját a kék háromszög jelzést követve.

img_2231.JPG

A romtól elindulunk lefelé a zöld sáv jelzésen. Út közben a zöld barlang (Ω) jelzésen balra tehetünk egy újabb kitérőt az Ördöglyuk barlang főbejáratához, amely a kőfejtő tetején helyezkedik el.

img_2247.JPG

Lefelé haladva egy Y elágazásból tudunk kisétálni a következő részemről ismét ajánlott kilátópontra. Ha valakit ez is érdekel a Szénás kör családi távjáról készült beszámolómban megtalálja az odajutás útvonalát.

Solymár házait elérve meredek utcákon közeledünk a Templom felé. Időnként érdemes megállni a Kevélyek miatt. A parkon átsétálva visszaérünk a Művelődési Házhoz, ahol a célkódot beolvasva ma én is teljesítettem a túrát.

A jutalmat és a befutóérmet a Mandula Kávézóban tudjuk átvenni.

img_3612.JPG

Szeretem a sütijeiket a diós a kedvencem, ajánlom nektek is. Ma is vittem haza belőle a lányoknak.

Összefoglalás:

Egy másik beszámolómban már említettem, hogy részemről sokkal jobban ajánlott a Szénás Kör, mert mint látjátok szinte folyamatosan van látnivaló, érdekesség. Ezt az útvonalat olyanok alkották meg akik nagyon jól ismerik a Budai-hegység nyugati részeit. A hivatalos útvonalon is egymást követik a jobbnál jobb kilátópontok. Amennyiben egy kicsit letértek az ajánlásaimat követve akkor egészen biztos vagyok benne, hogy a túra végére csordultig megteltek a panorámák okozta élménnyel, pozitív energiákkal. Nagykovácsi lakosaként úgy ismerem ezeket a területeket mint a tenyeremet, ennek ellenére sem tartom unalmasnak az útvonalat mert kellően átgondolt. Lehet, hogy valaki most azt gondolja elfogult vagyok a Szénás Kör irányában. Annak azt tudom mondani, hogy igyekszem mindig objektíven is értékelni egy túrát és a Blogomra csak olyan beszámolókat töltök fel, melyek megfelelnek a kikerüléshez szükséges feltételeimnek ezért ajánlani is tudom, van amit jobban van amit kevésbé.

A Szénás Kör által érintett területeket minden évszakban érdemes felkeresni. Télen havas terepen szép napsütésben vagy tavasszal amikor minden kizöldül és virágba borul. Nyáron tiszta égbolt mellett akár éjjel is elsősorban a csillagok miatt, végül természetesen ősszel is amikor minden szín napról napra változik és egy kicsit lehetünk megint gyerekek, mert felnőttként is élvezettel lehet a zörgő avarban sétálni, a leveleket rugdosni.

A Szénás Kör üzemeltetése is kellőképpen átgondolt, mindenféle döccenő nélkül hibátlanul működik. Nem igazán fordulhat elő olyan, hogy az adott pontot elérve nem tudunk igazolni. A QR kódok víz és UV állóak, két plexi lap között csavarozással rögzítettek. Kevésbé szembetűnő helyen találhatóak és a közelükben mindig van egy eldugottabb helyen tartalék kód is. Sajnos előfordul itt is rongálás, amely a kód fizikai szétverését jelenti. Idén nyáron már volt rá példa, Gergő néhány napon belül pótolta. Gondot azonban nem okozott mert a tartalék kód a közelben volt.

Kifejezetten tetszik, hogy nem kell előre fizetni semmit sem. Lehet regisztrálni, kapunk a teljesítéshez kódot is. Sikeres szintidőn belüli célba érés esetén a teljesítéseink számától függően bronz, ezüst vagy arany érmet kapunk. De ezzel még nincs vége mert a Szénás Kör támogatóinak jóvoltából ajándékokat is kapunk. Minden aranyérmes teljesítés mellé jár egy üveg Dr. Steinberger gyümölcslé is. A multiNavigátor jóvoltából a bronz és ezüst fokozatú teljesítés mellé egy 1.000Ft-os, az aranyérmes mellé pedig egy 5.000Ft-os vásárlási utalványt is kapunk.

szenas_kor_ajandekok.jpg

Ám ha a végén nem szeretnénk semmit sem megvenni akkor sem harapják le a fejünket, de a fenti ajándékok fényében szerintem érdemes minden alkalommal megvenni a befutóérmet 3.500Ft-ért. Én is összegyűjtöttem 12.000Ft-nyi utalványt és vettem a multiNavigátornál a teljesítés miatt extra Partner kedvezménnyel egy Salomon túracipőt.

Az eredményünket minden esetben láthatjuk akár fizettünk érte akár nem. Ez a lehetőség megnyugtató, mert nagy kérdés, hogy ha előre fizettem és nem teljesítettem akkor újabb befizetés nélkül is kaphatok újra kódot? Addig kísérletezhetek amíg sikerül? Ha előre fizetek érte és szintidőn túl tejesítek akkor nem jár semmi sem? A befizetésem elúszott?

Egy kezdőben jogosan merülhetnek fel ezek a kérdések, ám Gergőék körein nyugodtan mindenféle fejünk felett Damoklész kardjaként lebegő kényszer nélkül van lehetőségünk arra, hogy kibontakozhassunk. Ez az egyik fő ok amiért nagyon tudom ajánlani a kiírásaikat, mert a céljuk elsősorban az, hogy minél több emberrel megszerettessék a természetjárást. Ez pedig kétségtelenül sikeres mert nincs még egy olyan instant túra hazánkban melyen ennyi sikeres teljesítés történt, kicsit több mint két év alatt.

Élményekben gazdag teljesítést kívánok mindenkinek aki vállalkozik a végigjárására! Részemről, vagyis ha kicsit celebeskedem akkor a Teljesítménytúráim Blog által "Kiemelten Ajánlott" kategória.

Ui.: Ha tetszik a beszámoló kérlek tedd meg, hogy minősíted, mert ebből látom, hogy mennyire sikeres egy beszámolóm. Köszönöm.

Dikran

süti beállítások módosítása