Táv: 18,1km
Szintemelkedés: 372m
A Hétfői Henyélő teljesítése után nem hagyhattam ki a Hétköznapi Barangolások túrasorozat következő túráját sem, amely szinte Aquincum közvetlen közeléből indult. A mai igazán kellemes kirándulás során újabb ritkán felkeresett Tanösvényeket látogattam meg. A legtávolabbi pontot, az Ezüst-hegy kőfejtőjét elérve kellett visszafordulnom a rajt felé. A kőfejtő régi barlangász emlékeimet hozta felszínre, mert a közelben volt Ezüsthegyi Kabóca által karbantartott kunyhó, ahova sokszor feljártunk hétvégenként. Ez volt a bázis a Papp Ferenc és a Szabó József barlangok túrázásaihoz és persze a sokkal érdekesebb kutatásaihoz.
A Keddi Kutyagoló beszámolómban már hosszabban megemlítettem a túrasorozatot szervező Dóra és Bálint heroikus küzdelmeit, a rengeteg szervező munkáját és a végén a jól megérdemelt elismerést is. Ha valakit érdekel a sorozat saját oldalán elolvashatja az eddig feltöltött történetüket.
Az előző beszámolóimban még nem írtam meg de a Hétköznapi Barangolások pecsétjében a szemfülesebbek felfedezhetik a Szent Jakab Zarándokegyesület logóját is. Ez nem véletlen mert egyedül Wehner Géza karolta fel az ötletet és vette oltalmazó szárnyai alá. Akinek Géza neve nem mond semmit annak megemlítem, hogy a Goldsteig Ultrarace kb 650km-es távját teljesítette fiával, de hozzá köthető a Kazinczy emléktúra is. Hozzám hasonlóan vagy én hozzájuk hasonlóan, kinek melyik verzió a szimpatikusabb, híresek arról is, hogy sosem futnak maximum a meredek lejtőkön a kényelmesebb kocogást választják.
Terveim szerint végig fogom járni mind az öt túrát, ajánlom, hogy mindegyik beszámolómat olvassátok el, mert igyekeztem a bejáráson kívül minden túránál valami többlet információt vagy személyes élményt is beletenni.
Ahogy megírta Dóri, hogy megrendezésre kerül ez a túra is máris neveztem és úgy intéztem, hogy kevesebb munkám legyen aznap. Szerencsére ezen a napon nagyon szép napsütéses idő volt, másnap már borult égbolt mellett igazi őszi időjárásban volt részünk.
A rajtban megkaptam az itinerem, elintéztem a szokásos adminisztrációt is. Az útvonalleírás az előző túrákhoz hasonlóan egy kis füzet volt, benne egy térképpel, a távolság és szint adatokkal. Az utolsó oldalt most is az igazolásoknak tartották fent.
Mai tervem az volt, hogy kizárólag az útvonalleírás alapján teljesítsek, ezért nem indítottam el semmilyen előzetesen letöltött tracket sem. A navigációmat csak a rögzítés miatt használtam. Kipróbáltam mennyire lehetséges csak a leírás alapján végigjárni a kijelölt útvonalat. Jelentem tökéletesen rendben volt, nem volt olyan hely vagy helyzet melyben segítségre lett volna szükségem egyéb térkép vagy navigációt segítő eszköz részéről. Túraszervezőknek ajánlom a figyelmébe, szerintem így kell kinéznie egy olyan itinernek amely szervezett túrákkal ismerkedők számára is egyértelmű és jól használható. Hasonlóan gondos itinert kapunk az Ösvénytaposó Baráti Társaság túráin is.
A leírás a többi túrán is részletes volt, most sem volt ez másként. Vastagon kiemelte a kritikus szakaszokat, teendőket. Ez volt az első olyan leírás ahol jaj nekem ha letérek vagy nem úgy megyek ahogy kell. A Keddi Kutyagolón katonás fegyelem mellett lehetett az erdőket járni. Szó szerint kutya kötelességem a kijelölt útvonal követése mert ha nem akkor kizárnak a túrából vagy hatósági eljárást is kezdeményezhetnek ellenem. Persze-persze, le sem merek térni az útvonalról, már a Hétfői Henyélőn sem mertem átmenni a rajtnak otthon adó Szabadság park gyepén.
Az előző bevezetőm után, gyertek velem ma is a sorozat újabb epizódjára.
Nevezés után elindítottam az útvonal rögzítést és én is elindultam a Szentendrei út gyalogátkelője felé. Voltak túratársak akik éppen visszaérkeztek a mai útjukról. Az első rövid szakaszon még az utcákon közelítettem meg a Mocsáros Tanösvényt. A Gladiátor utcában fordultam be balra az ösvényre és a pihenőpark mellett fellépcsőztem a kis dombra.
Ez a lépcső csak egy kis móka volt, egy pici kitérő. Folytattam utamat egy kisebb árok mellett, melyben békalencse fedte a víz felszínét.
Máris egy különleges helyen voltam, nem is gondoltam, hogy itt ilyesmit is találhatok egy elsőre semmitmondónak tűnő helyen.
Elhagyva a Tanösvényt a Határ úton elsétáltam a Pusztakúti útig. Menet közben készítettem egy fényképet a Hármashatár-hegyről.
Rövid emelkedőt követően a házak felett egyenes szintes úton értem el az erdőt. Több helyen szép kilátásban is volt részem a környező hegyek felé. Az erdei szekérutat jobbra elhagyó ösvényen értem fel a Péter-hegyre az első ellenőrzőponthoz, ahol egy kód fogadott.
A pont után a tanösvényt kellett követnem Budapest és Üröm határkövei mellett. Mindenhol egyértelmű volt merre kell mennem, gondos volt a szalagozás.
Ezen a részen nagyon sok kis ösvény futott keresztül kasul a domboldalon. Biztosan a helyiek kedvelt kiránduló-futó útvonalai ezek.
A hegyoldalban fel le hullámzó úton értem el egy fontosabb elágazáshoz ahol a rövid távot választók innen elhagytak minket. Balra leereszkedtem a házakhoz, majd néhány utca után a forgalmas Rókahegyi utat keresztezve a bánya bejáratához értem.
Pár száz métert követően a bányaudvar bal oldalán volt a mai túra egyetlen személyzettel ellátott frissítőpontja. Ismerősök fogadtak újra, mert a Hétfői Henyélő második frissítőpontjához hasonlóan itt is Orsi és Gábor voltak a pontőrök.
A barlangász alapfokú tanfolyamaink alatt, ide is jártunk ki a tanfolyam részvevőivel kötéltechnikát tanítani, bár a kedveltebb helyszín a Kecske-hegyi kőfejtő volt. Akkoriban még minden falon lehetett gyakorolni ma már csak a nyugati falon van erre lehetőség. Most is voltak akik ezen a falon beszereléshez készülődtek, gyakoroltak.
A frissítést követően elindultam a bánya tetejére, útközben megálltam megnézni egy ráccsal lezárt tárót.
Egyre magasabbra másztam fel és a természetes eredetű sziklaüreget is lefényképeztem az oldásformákkal tarkított sziklafallal együtt.
A bánya tetején a korlátok mellől igazán szép kilátásban volt részem. Ma tényleg nagyon szép időnk van, sajnáltam volna ha ezt a túrát kihagyom.
A piros háromszög levezetett a piros sávhoz. Ismerős a hely, szia Piros 85. A következő szakaszon a piros sávon indultam a Kevélyek felé.
Néhány kanyart követően lesétáltam a József-hegy oldalában a forráshoz, amelynek foglalása sajnos eléggé lepusztult állapotban van. Úgy emlékszem, bár egészen biztos már nem vagyok benne, hogy régen volt itt valami csap is amit megnyitva lehetett vizet venni.
A piros sávon keskeny erdei ösvényen kanyarogva kiértem a villanypásztorokkal védett legelőkhöz. Innen is egyedülálló kilátásban lehetett részem.
A Budakalászi úton átkelve egy lassan emelkedő dózer úton felmásztam a Róka-hegyi kőbányához.
Egy kérdésre kellett válaszolnom az eligazító táblával kapcsolatban. A bánya kilátópontjához nem mentem fel, de a bányába kicsit besétáltam.
Ebben a bányában hárshegyi homokkövet bányásznak. Itt is találhatunk nagyon szép kvarc kavicsokat a Hárs-hegyi nyereghez hasonlóan.
Kicsit furcsa hogy mégis ezen a területen találhatjuk meg a függőleges kiterjedésű 60 méter mély Papp Ferenc barlangot mert a homokkő karsztosodásra nem képes. Egy különleges geológiájú területen tartózkodunk. A Kevélyek fő tömegét a dachsteini mészkő alkotja melyre rátelepült különböző vastagságban az eocén mészkő és agyagos márga valamint a karsztosodásra alkalmatlan hárshegyi homokkő.
A Papp Ferenc barlang bejárata egy szűkülettel kezdődik majd egy meredek járatban folytatódik először a homokkő tömbök között jutunk el az eocén mészkő, majd az ősmaradványoktól hemzsegő márga rétegekhez. Végül leérünk egy széles, hosszú terem aljára, amelyből erősen omladékos járaton át jutunk a végpontot jelentő rövid vizes ágba ahonnan még egy komolyabb méretű hasadékba is fel tudunk mászni. Hóolvadáskor, nagyobb esők alkalmával itt szabályos zápor fogad minket, ugyanis a töredezett homokkőrétegen lejutó víz 12-15 m hosszú csöveket oldott a mészkőben, amelyeken át gyorsan a barlangba vezetődik a felszínre hullott csapadék. Ez az "oldáscső" rendkívül jellegzetes képződménye az Ezüst-hegyen a hárshegyi homokkő alatt kialakult barlangoknak. A barlang omlásveszélyes bejárati szakasza miatt mezei halandóknak nem látogatható csak gyakorlott barlangászok kereshetik fel engedéllyel az ehhez szükséges gyakorlati tudással és kötéltechnikai felszerelésekkel.
A közelben találhatjuk meg a hasonló földtani jellegzetességű üreget a Szabó József-barlangot és az Ezüst-nyeregben zsombolyszerűen (elsősorban függőleges kiterjedésű aknabarlang) nyíló, gömbfülkés Arany-lyukat.
Egy kis barlangász kitekintés, emlékek felidézése után elindultam visszafelé az Ürömi Tanösvényen. Az első szakasz meredeken vezetett le egy keskeny erdei úton. A hegyoldalban mindenhol a homokkő bukkant elő a talajból.
Végül megérkeztem Üröm szélére és visszafordulva készítettem egy fényképet a Kevélyek irányába.
A Borosjenői-patak mellett indultam tovább Üröm központja felé. A Sarolta sétányt elérve átkeltem a patak feletti hídon és a Tábor-dűlő szélén elsétáltam a Stációkhoz és a Kálváriához. Kicsit elhanyagolt a felvezető út, de nagyon szépek a Stáció oszlopai.
Fent a hiányos kereszteknél egy kód várt rám.
Leereszkedtem a dombról a sportpályák mellé, majd néhány utcát követően a Kis-dombra másztam fel ahonnan újabb csodálatos panorámában volt részem.
Az információs táblánál ismét kódot kellett felírnom az igazoló lapomra. A füves szekérutat követtem, mellettem lakóházak sorakoztak, bal oldalamon sűrű bokros-bozótos területhez értem.
Most érnek a különböző berkenyék, van közöttük olyan is amelyik ehető.
A Fülemüle utcához érve ismét átsétáltam a Róka-hegyi kőfejtőbe, másodszor érintve a frissítőállomást. Most banánból választottam és újra elindultam felfelé majd az üregnél jobbra fordultam. Kis ösvény vezetett a bánya oldalában, innen is készítettem egy fényképet a nagyobbik bányaudvarról.
A következő kilátóponton én is megálltam mert ezt a panorámát sem lehetett kihagyni. Az egyik legideálisabb szögből lehetett látni az M0-ás hídját is.
A mai túrán láttam a Csütörtöki Csatangoló és a Hétfői Henyélő útvonalait is, már ebből a szempontból is kapcsolódnak egymáshoz.
Meredek ösvényen, fa lépcsőkön ereszkedtem le az alsó bányaudvarra.
Még egy kis erdő és kiértem a házak közé. Következett a Csillaghegyi Fürdő és néhány utca után az utolsó ellenőrzőpont az üzletsornál. Meg kellett számolnom a bejárat melletti oszlop téglasorait.
Visszasétáltam a Határ utcához és egyenesen elindultam a Mocsáros Tanösvény felé. Ebből az irányból is érdemes volt bejárni ezt a területet, mert itt az ősz alakulnak a színek is.
Elértem az árkot vagy patakot, nem is tudom melyik jellemző inkább rá. Kis ösvényen sétáltam el a második piros korlátos hídig.
Innen már csak pár száz méter várt rám és visszaértem a Szentendrei úthoz. A gyalogátkelőhelyen átsétálva be is értem, természetesen kértem a két fő rendezőtől egy újabb fényképet.
Megkaptam a kitűzőt, oklevelet, pecséteket, elköszöntem tőlük és megígértem lesz beszámolóm erről a túráról is.
Összefoglalás:
A Hétköznapi Barangolások túrasorozat fő célja a teljesítménytúrák során ritkábban felkeresett Budapest környéki tanösvények, kilátópontok és egyéb nevezetességek megismertetése. Azt hiszem a harmadik útvonaluk teljesítése után bátran kijelenthetem én is, hogy ez tényleg így is van. A mai napon egy igazi különlegességet, a Mocsáros Tanösvényt is keresztül kasul bejárhattam. Nem hiszem, hogy ide csak úgy elmentem volna, mert a turistatérképen is mindig átsiklottam felette.
A másik kedvenc helyem melyet a túra érintett a Róka-hegyi kőfejtő, bár itt már nagyon sokszor voltam. A mai nap tökéletes volt a felkereséséhez, kellemes napsütés, csodálatos felhőmentes panorámák.
A másik nagy előnye ezeknek az útvonalaknak, hogy nem túl fárasztóak, nincsenek benne hosszú meredek emelkedők, kényelmesen lehet teljesíteni, inkább kirándulásként lehet felfogni. Nem kell túl sokat gyalogolni a következő ponthoz, gyorsan telik az igazoló oldal is. Ez az útvonal is kifejezetten családbarát.
Én a Budai Csík túrák mellett ezt a Túrasorozatot is feltétlenül ajánlom ismerkedéshez, bevezetéshez is. Az ellátás példás, a nevezési díj pedig valóban jelképes.
A teljesítés után ismét felvettem Dórival a kapcsolatot és megkérdeztem melyik túra a legsikeresebb, nagyjából hányan vesznek részt ezeken. Főleg azért voltam erre kíváncsi mert hétköznap munkaidő előtt, alatt és után lehet a túrákon részt venni. Vajon hány embert érdekelhet egy ilyen túra? Dóri becslése szerint túránként 150-200 fő vesz részt amely persze függ az időjárástól is. Ezek alapján bátran ki lehet jelenteni, hogy a koncepció sikeres. Én sok sikert kívánok a továbbiakban is a csapatnak remélem sokáig itt lesznek velünk ezek a túrák is.
Végig fogom járni az utolsó két útvonalat is és készítek beszámolót ezekről is.
Köszönöm Dóri és Bálint ezt a túrát is.
Dikran
