Táv: 75,5km

Szintemelkedés: 2.145m

Folyamatosan átköltöztetem a Blogomat az új oldalamra a melyet innen is elérhettek.

A nappali teljesítés után következzen az éjszakai bejárásom beszámolója is. Perl Gergő nagyon kedvelt Szénás körének 75 km-es távján viszlek magammal titeket a sötét erdők világába. Érdemes velem tartani, mert sok izgalom volt ezen az utamon is. Általában vannak kalandjaim éjjel.

A Pilis tetőn már többször voltam éjjel, mert a Bükkös kör 70 km-es távjai is itt vezetnek keresztül, ezért ma a többi kilátópontra helyeztem a fő hangsúlyt. A mostani teljesítés céljai a Nagy-Kopasz és a Nagy-Szénás körpanorámaiban élvezkedés, körbenézés volt, természetesen megint csillagokkal. Az időjárás jelentés jó időt ígért biztosítva ezzel a tökéletes éjszakai panorámát. És ennek az útnak sok más jutalma is volt.

Némi szünetet tartottam a Szénás ultra távokban, mert időközben a koronavírus helyzet miatt a felfüggesztett Villámkör Vörös Lidércét ismét lehetett teljesíteni. Itt is félbemaradt a részemről tervezett egymást követő háromszori bejárás. A Bükkös kör éjszakai sorozatához hasonlóan a Lidércen is mind a három teljesítést éjszakára terveztem. Ezek miatt visszatértem befejezni a sorozatot és végül sikerült az a célom is, hogy elsőként teljesítsem háromszor, kiérdemelve a fehér szalagos befutóérmet.

Ha valakit érdekel, a Bükkös kör 70 km-es és a Vörös Lidérc 84 km-es élményeimet is elolvashatja a Blogomon. Mindegyiket szintén éjjel teljesítettem.

A ma éjszakai teljesítést késő délutáni indulással terveztem. A nevezést otthon megejtettem majd a Művelődési Háznál leparkolva el is indultam. A szokásos utcákon haladtam a Szarka vár felé, amikor Gergőtől jött egy üzenet: "Vicces volt, pont néztem, hogy lassan indulsz a Vérkörön, erre elrajtoltál itt". Hát igen a Vérkör volt a következő a sorban, de gyorsan elugrottam Nagykovácsiból erre az útra, mert jó időt ígértek és nem akartam kihagyni. Jó utat kívánt én meg ráfordultam a lovarda melletti murvás útra.

Most nem álltam meg az Alsó-jegenye völgyben, átsétáltam, majd a főúthoz kiérve elindultam a patak felső szakasza mellett. A házaknál balra fordultam és a kék kereszt jelzésen az első hegy felé tartottam.

Felérve a Remete hegy oldalába a kék sávon folytattam utamat.

Kezdett alkonyodni, pont jó volt az időzítés, mert az egyik kedvenc részemen ahol a kék sáv a Remete szurdok tetejéhez ér csodálatos látvány fogadott.

Itt megálltam és negyed órát üldögéltem a sziklákon, már nem volt senki sem, egyedül élveztem a naplementét.

Lassan összeszedtem magamat és elindultam lefelé a meredek úton. Ez az egyik olyan szakasz ahol oda kell figyelni, bár Kovács Gábor vagyis Koga a mai napig már 25 alkalommal járt itt (23 rövid táv és 2 hosszú). Neki már csukott szemmel is megy a lesétálás, szerintem lámpa nélkül is meg tudja csinálni, tök sötétben is. A Blogom posztjaiban is mindig gratulálok a kiemelkedő teljesítésekhez, most sincs másként: Koga gratulálok a teljesítéseidhez!

Én is lesétáltam a meredek lejtőn és a patakon átkelve jobbra elindultam Remeteszőlősre, ahol az első ponton, a zenélő kút mellett igazoltam.

A következő szakaszon át kell sétálni Remeteszőlősön, ez a rész arról nevezetes, hogy halak nevei a keresztező utcák.

A hídon átsétálva a régi Erdészház mellett jelzésváltást követően a piros kereszt jelzésen sétáltam fel Vörös-pocsolyás hátra. Ez egy újabb emelkedő. Még nem volt olyan sötét, hogy kellett volna a lámpám.

A hegy tetején ismét jelzést váltottam és a piros sávon elindultam Nagykovácsi felé. Mire elértem a piros háromszöget már annyira besötétedett, hogy kellett a kedvenc Ledlenser fejlámpám. 

A szokásos fényárban folytattam utamat és felmásztam a Tarnai pihenő feletti útkereszteződésbe, itt várt a következő QR kód. Innen az infó táblától még egy rövid emelkedőn megérkeztem a Csergezán Pál kilátóhoz. Csodálatosan tiszta égbolt fogadott a kilátó tetején, csak a csillagok és az újhold. Teljes a körpanoráma a Budai-hegység csúcsáról, ez a hegy a Nagy-kopasz. Na itt sikerült majdnem háromnegyed órát eltöltenem, teljesen egyedül, teljes csendben, csak néha a vadak patái alatt ropogó ágak zaja hallatszott fel a kilátóba.

Ide mindenképpen gyertek fel nyáron tiszta időben éjfél körül. Az egyik legszebb éjszakai panorámában lehet hosszú időn keresztül gyönyörködni. A fényképek a töredékét sem képesek visszaadni annak amit élőben láthattok.

Egyetemi éveim alatt sokat jártunk fel a kilátókba ott aludni, nézelődni. Akkoriban még sokkal kevesebb kilátó volt, most már bőséges a választék.

Magamra kellett erőltetnem a továbbhaladást, de elindultam a Sisakvirág tanösvényen Nagykovácsi széléhez. A zöld sávon lesétáltam a Kőkereszthez és elindultam a dózer úton Kutya-hegy felé.

Ez egy hosszú egyenes, amely fokozatosan emelkedik. Dózerút, sorompó majd még egy kis erdő végül a forgókapu ahonnan még egy újabb emelkedő várt rám a Kutya-hegyre. Időnként érdemes megállni, a nyitottabb részeken nézelődni. Én is megtettem, többször is.

Kutya-hegyen volt egy kis erdészeti fakitermelés, de az új szelek fényében ez nem tarvágást jelentett, mint a Bükkben ahol több mint érdekes lett a terület. Most már ritkító kitermelést kezdtek el alkalmazni az erdészeteknél.

Hamarosan leértem a fekete fenyő jellegfához. Következett az a szakasz ahol dolomit gyepek és némi erdei részek váltakoznak, de végül megérkeztem a Nagy-Szénás csúcsához vezető utolsó rövid emelkedőhöz.

Elindultam felfelé és egyre erősebb bulizás hangjait hallottam. Először arra gondoltam, hogy a szél hozta fel a házibuli hangjait Nagykovácsiból, de nem a csúcson fiatalok zenét hallgattak. Meg is ijedtek tőlem, mert nagy fénnyel érkeztem fel és nem számítottak erre, azt hitték valami őr vagyok. Kicsit beszélgettem velük is, kiderült, hogy a sikeres érettségi után tartottak egy partit itt fent a hegy tetején. Solymáron laknak, onnan jöttek fel. 

Én is körbenéztem minden irányban, mert ez volt a ma éjszakai teljesítés második célja.

Fotózás, a padon egy kis kajálás, majd elindultam lefelé a következő QR kódhoz.

Na igen, a régi turistaház Emlékfalához leérve komplett sátortábor, tűz és a csúcson tartózkodó fiatalok másik fele eresztette ki a gőzt. Ezen meg is lepődtem, tekintettel arra, hogy ez a terület a Nagy Szénás Európa Diplomás Terület, ahol nem csak a sátrazás tilos, de többek között a kijelölt turistautakról letérés is, a kerékpározás is és persze a szemetelés is. A tűzrakásban már nem vagyok annyira biztos, hogy tiltott lenne.

Azért elmondtam nekik, hogy itt komoly bírságot kaphatnak, ha ezt észreveszik. Abban maradtunk, hogy korán reggel elmennek és semmit sem hagynak itt. Mondtam nekik, hogy most lassan éjfél van, reggel megint itt leszek, mert a ma éjszakai sétám vége felé fel kell másznom újra ide. Vagyis tuti itt leszek, nem sumákolhatják el. Persze volt némi hüledezés részükről, hogy mégis hogyan csinálok végig 44 évesen egy 75 km-es erdei túrát egyedül a sötét erdőben. Szerintük már nem vagyok fiatal. Aranyos.

Végül elköszöntem, kárt nem okoztak, voltam én is tinédzser kell egy kis gőz kieresztés is, reggel még úgyis megbeszélünk mindent. Elindultam lefelé a piros sávon, a Hosszú-árkon keresztül Pilisszentivánra. Közben érintettem a Jági-tavat is, de most éjjel nem sokat lehetett látni ebből. 

A település után következik egy trükkös hegy, a Kakukk-hegy, amely fel-le utat jelent a gerincén. Fekete fenyvesben haladunk és a gerinc végén meredeken ereszkedünk le a kényelmes erdei úthoz. Innen nem kell már sokat menni és kiérünk a főúthoz, itt van a következő QR kód, a Kopár Csárdához érkeztem meg. Teljes nyugalom volt, forgalom szinte semmi, inkább kamionok robogtak el.

A beolvasás után következik a Vörös-hegy és a Fehér-hegy. Ezek komolyabb emelkedőket is jelentenek, kárpótlásként időnként ki tudunk tekinteni a fák közül Budapest és a környező települések felé.

A Fehér-hegy után van egy pihenő az Iluska-forrásnál, itt megálltam egy kicsit enni-inni is. A forrás teljesen száraz, én nem is emlékszem mikor tudtam itt inni.

A következő szakasz széles utakon vezet és itt egyre óvatosabban kezdtem el haladni, mert felismerem az erdei növényzetből ha vadveszélyes helyekre érkezem. Ezen a részen is egy széles völgy-árok terül el nagyjából sík tereppel, magas fákkal, sűrű aljnövényzettel, közeli településsel. A térképen Vadföld a neve, nem véletlenül.

Most is belefutottam egy komolyabb létszámú vaddisznó kondába, az út mellett a sűrű növényzetben aludtak, felriasztottam a csapatot. Hát ilyen vaddisznó horkangatás, csörtetés, vísítózásban nagyon régen voltam már. Ilyenkor a legokosabb megoldás a futás helyett, ha egy nagyobb méretű fa törzséhez lapulunk. Én is ezt tettem és körbevilágítva izgő-mozgó növényzetet és a csörtető vadakat láttam mindenfelé. Az egész nem tartott fél percnél tovább, de a biztonság kedvéért megvártam amíg teljesen elcsendesedik az erdő. Az ilyen helyzetek átélése után megértem a privát kérdéseket, melyek arra vonatkoznak, hogy nem félek-e egyedül az erdőben. Már nem, mert ebben nőttem fel, sok mindent megéltem már. Medvével viszont nem szeretnék találkozni, ez az amitől én is komolyan tartok. Szerencsére ez inkább Erdélyre és a Fátra Tátra részekre jellemző. Bár mostanában láttak a szlovák-magyar határnál is.

Az éjszakai vaddisznó kaland után folytattam utamat és Pilisszántó szélét érintve egy újabb emelkedő után balra fordultam és megérkeztem a hosszú táv legfontosabb pontjához a Trézsi-kút, Szeretet-forrás ellenőrző ponthoz, a legjobb frissítő állomáshoz. Itt mindig bővizű a forrás és a kényelmes kiépítés miatt akár állva is lehet inni a kerámia csőből pulzálva folyó forrásvízből.

Frissítés után elindultam a Pilis-tető szerpentinjén felfelé. László-kúpja és a kanyarokban az egymás után következő kilátópontokon meg meg álltam, de most nem időztem itt sokat. A különleges most az volt, hogy itt ért a napfelkelte. A fejlámpámra sem volt már szükség, el is raktam. Újabb fényképek, újabb élvezkedés.

Az Orosdy-rétnél van a kedvenc Erdei Szellőrózsás részem.

A rét után újabb meglepetés fogadott. Találkoztam egy őz rudlival. Pontosabban az út egyik oldalán volt a csapat egyik fele, a másik oldalán a másik. Az őzek folyamatosan hívogatták egymást, de miattam nem mertek átkelni az úton. Kicsit élveztem a hangjukat, majd elindultam a Pilis-tető oldalában a következő pont felé.

Hosszú kényelmes erdei séta után elindultam balra lefelé egy meredek sziklás terepen, ez a másik olyan szakasz amely odafigyelést igényel.

A piros kereszt jelzésen értem le a Vörös úthoz. Újabb balra fordulás és a meredek horhos után felmásztam a következő ponthoz a Leány-legény barlanghoz. Itt igazoltam is, de most felsétáltam a barlang bejáratához is. Voltam már a barlangban is, mert barlangász is vagyok.

Visszatérve a piros sáv jelzésre következett egy erdei szakasz majd kiértem a piliscsévi Pincesorhoz. Nagyon szépen karbantartott ez a terület és a kilátás is csodálatos a hegyek felé.

Piliscsév után következett a kék sáv jelzés a homokos útjaival. Ez egy enyhén emelkedő szakasz, fel kell mászni a Tinnye-hegy gerincére. Utána pedig lefelé kell menni Piliscsabára ahol keresztezzük a Vasútállomást, majd a Temető mellett elhaladva megérkezünk a Polgármesteri Hivatalhoz. Itt a főtéren van a kód, új helyen a fedett rész egyik oszlopán.

A főút után egy hosszabb szakasz következik, ez a legkevésbé kedvelt részem a lepukkant utcával, házakkal és a végén a raklapgyárral.

Utána jön ismét a számomra biztonságosabb és jobban is kedvelt erdő. Egy nagyon hosszú egyenes út következik a Kőris-völgyben, ahol érintjük az Erzsébet-kutat. Itt sincs ivóvíz, a kút is tele van dobálva mindenféle vacakkal.

Folytatva utamat az egyre meredekebbé váló Bükkös-árkon értem fel a kék kereszt jelzéshez. Innen már nem volt messze a piros sáv. Visszaértem a nagyobbik karikán. Még egy utolsó meredek, de rövid szakasz következett és újra a sátortábornál voltam.

Még csak ébredeztek a fiatalok, mondtam nekik, hogy lassan megérkeznek a reggeli futók, kutya sétáltatók. Lassan össze kellene pakolniuk. És megkértem őket még egyszer, ne hagyjanak szemetet itt, vigyék le azt is. Sajnos ezt nem sikerült megoldaniuk, mert többen felháborodva fotókkal is megosztva jelezték ezt a Facebook-on. Igazuk volt, fiúk nem ebben maradtunk! Szerencsére valaki aki rendszeresen arra jár lehozta a szemetet, én sajnos hiába próbáltam a solymári csoportban jelezni ezt, bízva esetleg abban, hogy magukra ismernek vagy esetleg a szülők. Naiv gondolat volt, tudom, de egy próbát megért.

Elköszöntünk egymástól és elindultam az utolsó szakaszon a cél Solymár felé. Gergő Zsíros-hegy után ismét üzent, hogy sajna nem tud kijönni elém délelőtt, de gratulált a második teljesítéshez. Nincs semmi gond, azóta megkaptam az ezüst érmet is.

Végül visszaértem a Művelődési Házhoz és az utolsó kód beolvasásával teljesítettem az éjszakai verziót.

Összefoglalás:

A Szénás-kör egy kellemes útvonal, számomra az ismert terep miatt nappal nem jelent pluszt, én inkább a Bükkös kört kedvelem, de most, hogy éjszakai bejárást választottam sokkal érdekesebbé vált számomra is az útvonal. Nagyon szép éjjel a sok kivilágított lakott terület és ennek a hosszú távnak jutalma a Naplemente mellett a Napfelkelte is, így nagybetűvel kiírva. Ez ez egyik kedvencem, amikor az ébredő erdővel együtt ott vagyok én is, az egymást váltó madarak után a Nap is egyre nagyobb világosságot hoz.

Én mindenképpen ajánlom azt is, hogy ezt a nagyon kedvelt instant kört ne csak nappal, hanem éjjel is járjátok be. Főleg nyáron izgalmas, amikor már kevésbé kell tartani a vadaktól és rövidebbek az éjszakák is. Meg persze a kánikula helyett kellemes a hőmérséklet is.

Jó utat!

Dikran